Ferenc pápa a gyémántmisés bíboros köszöntésekor a papi élet egyik lényegi vonását hangsúlyozta: „Isten azt akarta, hogy a papok a rájuk bízott lelkekkel való kapcsolatukban éljék meg az atyaság teljességét és annak különleges kegyelmét”. Az atyaságnak ez a vágya bele van vésve az ember szívébe. A pap sem tesz ebben kivételt, jóllehet ez a vágya különleges irányultságú, amit sajátos módon él meg.

„Ha egy papban nem él ez a vágy – folytatta a pápa – akkor valami hiányzik ebből az emberből. Valami nem megy. Ahhoz, hogy teljessé váljunk és érett emberré legyünk, nekünk mindnyájunknak érezni kell ezt a vágyat, az atyaság örömét, igen, nekünk cölibátusban élőknek is! Az atyaság azt jelenti, hogy életet adunk másoknak, életet adunk, életet! Számunkra ez lelkipásztori atyaság lesz, lelki atyaság, de ez is életet ad, és atyává tesz minket.”

Ferenc pápa a személyes köszöntés után a szentmise olvasmányát kommentálva az idős Ábrahámnak a fia fölötti öröméről szólt. Isten megígéri az öreg Ábrahámnak, hogy gyermeke lesz, annak ivadékai pedig mint égen a csillag, annyian lesznek. Az Istennel kötött szövetség megpecsételésére Ábrahám követi az Isten jelzéseit, állatáldozatot mutat be, majd megvédi azt a támadó ragadozó madaraktól. „Mélyen megérint engem – vallotta személyesen a pápa – ez a kilencvenéves ember, aki kezében bottal védi az áldozatát. Engem egy apára emlékeztet, aki megvédi a családját”.

„Mit is jelent, hogy egy atya megvédi gyermekeit? – tette fel a kérdést a pápa. Ez egy nagy kegyelem, amit nekünk, papoknak kérnünk kell, hogy atyák lehessünk. Kérjük az atyaság, a lelkipásztori atyaság, a spirituális atyaság kegyelmét! Mindenkinek vannak bűnei, a szentek közössége tagjainak is! De ha nincsenek gyerekeink, ha nem leszünk lelkiatyák, ez olyan, mintha az életünknek nem lenne célja, mert megállnánk félúton. Már csak ezért is atyává kell lennünk, és ezt a kegyelmet megadja nekünk az Úr. Lám, az emberek egyszerűen csak így szólítanak bennünket: Atya, atya, atya! Igen, atyává kell lennünk, a lelki atyaság kegyelmével”.

Ezen a ponton Ferenc pápa ismét a 83 éves aranymisés Salvatore De Giorgi palermói bíboros felé fordult a következő szavakkal: „Én nem tudom, hogy mit csinált a kedves Salvatore, de biztos vagyok benne, hogy „atya” lett. És ez egy jel számotokra – fordult a pápa a palermói bíborossal együtt koncelebráló papokhoz, akiket ő szentelt fel – de most rajtatok a sor, hogy miként a jó fa jó gyümölcsöt terem, úgy most ti, azért reá szégyent ne hozzatok!”

Ferenc pápa hálás szívvel köszönte meg „az Úrnak a lelki atyaság kegyelmét az Egyházban, ami apáról fiúra száll: „Végezetül hadd idézzek fel két képet és még egy harmadikat is. Az egyik Ábrahámé, aki gyermeket kér az Úrtól, a másik ugyancsak Ábrahámé, aki kezében bottal megvédi a családját és végül az idős Simeon próféta képe a templomban, amikor kezébe veszi az új életet, és liturgikus ünneplésbe kezd, az öröm ünnepébe. Az Úr adjon nektek ma sok örömet!” – fejezte be homíliáját Ferenc pápa szerda reggel a Szent Márta-házban tartott szentmise során.

Vatikáni Rádió/Magyar Kurír