Van vigasztalás egy keresztény számára? Ferenc pápa homíliája kezdetén arra hívta fel a figyelmet, hogy Szent Pál a Korintusiakhoz írt második levele elején számtalan alkalommal használja a vigasztalás szót. A népek apostola azokhoz a keresztényekhez szól, akik fiatalok a hitben, akik nem régen indultak el Jézus útján. Nem mindegyiküket üldözték, átlagemberek voltak, akik megtalálták Jézust. Ez olyan változás volt életükben, hogy Isten különleges erejére volt szükségük, ami pedig a vigasztalás. A vigasz ugyanis Isten jelenléte szívünkben – mutatott rá a Szentatya. Ahhoz azonban, hogy az Úr jelen legyen szívünkben, ki kell nyitnunk az ajtót, meg kell térnünk.

Az üdvösség az, hogy a Szentlélek vigasztalásában élünk és nem a világéban. Az ugyanis nem üdvösség, hanem bűn. Az üdvösség annyit jelent, hogy haladunk előre és megnyitjuk a szívünket a Szentlélek vigasztalása előtt, ami az üdvösség. Nem lehet azonban alkudozni, hogy egy kicsit ebből, egy kicsit abból, mintha gyümölcssalátát készítenénk – jegyezte meg humorosan a pápa. Egy kicsit venni a Szentlélekből és egy kicsit a világ szelleméből. Nem! Vagy egyiket, vagy a másikat választjuk, hangsúlyozta.

Az Úr világosan megmondja: Nem lehet két urat szolgálni. Vagy az Urat vagy a világ szellemét szolgáljuk. Nem lehet összekeverni a kettőt. Amikor megnyílunk az Úr Lelkének, megértjük az új törvényt, amely az Úrhoz visz bennünket, és ez a nyolc boldogság, amelyről a napi evangélium szól. A nyolc boldogságot csak akkor értjük meg, ha nyitott a szívünk, és ha a Szentlélek vigasztalásából szemléljük. Pusztán emberi értelemmel nem érthető meg.

Ezek az új parancsolatok! – hangsúlyozta Ferenc pápa. Ha azonban nincs nyitva szívünk a Szentlélekre, butaságoknak tűnnek számunkra. Azt mondhatnánk: „Nézd, szegénynek, szelídnek, irgalmasnak lenni nem olyan dolgoknak tűnnek, amelyek sikeressé tesznek.” Nem értjük meg őket, ha nem nyitott a szívünk, és ha nem ízleltük meg a Szentlélek vigasztalását, amely az üdvösség. Ez a törvény azok számára, akik üdvözültek, és akiknek nyitott a szívük az üdvözülésre. A szabadok törvénye ez, a Szentlélek szabadságával rendelkezőké.

Az ember rendezheti életét törvények és eljárások szerint, amelyek pusztán emberi listát jelentenek. Ez azonban végül nem vezet el az üdvösséghez, csakis a nyitott szív. A pápa megjegyezte, hogy sokan voltak, akik annak idején meg akarták vizsgálni az új tanítást és aztán vitatkozni kezdtek Jézussal. Ez azért történt, mert be volt zárva a szívük saját dolgaikba, amelyeket Isten meg akart változtatni. De miért vannak emberek, akik bezárják szívüket az üdvösség előtt? – tette fel a kérdést Ferenc pápa. Azért, mert félnek az üdvösségtől. Szükségünk van rá, de félünk tőle, mert amikor eljön az Úr, hogy üdvözítsen bennünket, mindenünket át kell adni. Ő kezd irányítani bennünket és ettől félünk, mert mi szeretnénk irányítani. Ahhoz, hogy megértsük az új parancsolatokat, szabadságra van szükségünk, amely a Szentlélektől születik, aki üdvözít, megvigasztal bennünket, és életet ad.

Kérjük ma az Úrtól a kegyelmet, hogy követni tudjuk Őt, ezzel a szabadsággal. Ha csak saját emberi szabadságunkkal akarjuk követni Őt, akkor a végén álszentté válunk, mint a farizeusok és a szadduceusok, akik vitatkoztak Jézussal. Az az álszentség, amikor nem hagyjuk, hogy a Szentlélek megváltoztassa szívünket az üdvösség által. A Lélek szabadsága, amelyet a Szentlélek ad nekünk, egyfajta „rabszolgaság”-ot jelent az Úr irányába, aki szabaddá tesz bennünket. Ezzel szemben csupán a saját szabadságunk viszont olyan rabszolgaság, amely nem az Úrhoz, hanem a világ szelleméhez köt minket. Kérjük a kegyelmet, hogy meg tudjuk nyitni szívünket a Szentlélek vigasztalására, hogy ez a vigasztalás, ami az üdvösség, segítsen nekünk jól megérteni ezeket a parancsolatokat – hangsúlyozta homíliája végén Ferenc pápa hétfő reggeli szentmiséje során.

Vatikáni Rádió/Magyar Kurír