A kemény szívnek, amely megnyílik a Lélek szelídsége előtt, Isten mindig megadja a kegyelmet és a méltóságot – ha szükséges, az alázatosság cselekedetével –, hogy újra felemelkedhessen – hangsúlyozta Ferenc pápa homíliájában április 15-én reggel a Szent Márta-házban bemutatott liturgián.

A pápa Szent Pál megtérésének bibliai szakaszához (ApCsel 9,1–20) fűzte gondolatait. A szent dolgok iránti lelkesedés nem jelenti azt, hogy valaki Istenre nyitott szívvel rendelkezik. Ferenc pápa a tarzuszi Pál példájáról szólva elmondta, ő a hite alapelveihez való hűségében buzgó ember volt, de „zárt szívű”, teljesen közönyös Krisztussal szemben. Sőt, „egyetértett” követőinek kiirtásával, olyannyira, hogy felhatalmazást kért a Damaszkuszban élő keresztények láncba verésére.

Minden azon az úton változik meg, amelyen Pál Damaszkuszba igyekszik, és egy olyan ember történetévé válik, aki hagyta, hogy Isten megváltoztassa szívét. Pált az égből fényesség ragyogja körül, s hall egy hangot, amely hívja. Földre esik, és megvakul. Az erős és biztos Saul földre kerül – jegyezte meg Ferenc pápa. Ebben az állapotban érti meg az igazságot, hogy nem Isten akarata szerint él, mert Isten mindannyiunkat úgy teremtett, hogy emelt fővel, a lábunkon álljunk. Az égből jövő hang nemcsak azt kérdezi, hogy „Miért üldözöl engem?”, hanem arra hívja, hogy keljen föl a földről. Állj föl, aztán majd megmondják, mit kell tenned. Még tanulnod kell. Amikor aztán megpróbál felállni, rájön, hogy nem tud, mert megvakult. Hagyta, hogy vezessék. Elkezd kinyílni a szíve. Így kézen fogva a körülötte levő emberek kísérték el Damaszkuszba, és három napig vak maradt, nem evett és nem ivott. A földre került ez az ember, de azonnal megértette, hogy el kellett fogadnia ezt a megaláztatást. Éppen a megaláztatás a szív megnyílásának útja. Amikor az Úr megaláztatásokat küld ránk, vagy megengedi, hogy azok megtörténjenek velünk, az azért van, hogy megnyíljon és szelíddé váljon a szív, és megtérjen az Úr Jézushoz – figyelmeztetett Ferenc pápa.

Pál szíve felolvad. A magány és a vakság napjaiban belső látása változik meg. Majd Isten elküldi hozzá Ananiást, aki ráteszi kezeit, és Saul visszanyeri látását. Van ennek a helyzetnek egy aspektusa, amelyet szem előtt kell tartani – hívta fel a figyelmet a Szentatya. Emlékezzünk arra, hogy ezeknek a történeteknek a főszereplői nem a törvénytudók, nem István vagy Fülöp, az etióp vagy Saul, hanem a Szentlélek. Az egyház főszereplője a Szentlélek, aki vezeti Isten népét. „Azon nyomban valami hályogféle vált le szeméről, és visszanyerte látását” (ApCsel 9,18) – olvassuk a Szentírásban. Felkelt, és megkeresztelkedett. Pál szívének keménysége a Szentlélek iránti szelídséggé vált.

Szép azt látni, ahogyan az Úr képes megváltoztatni a szíveket, és ahogy a kemény, makacs szívet a Szentlélek iránti szelídség szívévé változtatja. Mindannyiunknak van keménység a szívében – hangsúlyozta a pápa. Kérjük az Urat, hogy mutassa meg számunkra ezeket a keménységeket, amelyek a földre vetnek minket. Küldje el nekünk a kegyelmet, és ha szükséges, a megaláztatásokat, hogy ne maradjunk a földön, hanem álljunk fel azzal a méltósággal, amellyel Isten teremtett minket. Vagyis kérjük a kegyelmet, hogy nyitott és a Szentlélek iránt szelíd szívünk legyen – zárta homíliáját Ferenc pápa.

Forrás és fotó: Vatikáni Rádió

Magyar Kurír