A keresztény közösségben uralkodó harmóniát, amely a Szentlélek ajándéka, nem szabad összekeverni a kialkudott nyugalommal, amely gyakran képmutató módon elfedi az ellentéteket és a benső megosztottságot – fogalmazott Ferenc pápa április 5-én a Szent Márta-ház kápolnájában bemutatott szentmiséjén.

A mise olvasmánya az Apostolok cselekedeteiből a jeruzsálemi hívek életét beszéli el: „A sok hívő mind egy szív, egy lélek volt. Egyikük sem mondta vagyonát sajátjának, mindenük közös volt. Az apostolok nagy erővel tanúsították Urunk, Jézus feltámadását, és mindnyájan bőségesen részesültek a kegyelemben. Nem akadt köztük szűkölködő, mert akinek földje vagy háza volt, eladta, és az érte kapott pénzt elhozta, és az apostolok lába elé tette.” (ApCsel 4,32–34) Ezt a közösséget legjobban ez a szó jellemzi: harmónia! – hangsúlyozta a pápa.

„Olyan szó ez, amelyet helyesen kell értenünk, mert nem akármilyen összhangról van szó, hanem egy égi ajándékról, amelyet azok kapnak meg – ahogyan az első idők keresztényei megtapasztalták –, akik a Szentlélek által újjászülettek. Alkothatunk mi egyezményeket, akár valamiféle békét is, de a harmónia egy benső kegyelem, amelyet csak a Szentlélek adhat meg! És ez a közösség harmóniában élt! A harmóniának pedig kétféle jele van: senki nem szenved szükséget, mert mindenük közös. Milyen értelemben?” – kérdezte a pápa, majd így folytatta: „Egy volt a szívük, egy volt a lelkük, és mindent közösen birtokoltak, mert senki sem tekintette sajátjának a tulajdonát. A Szentlélek harmóniája szoros kapcsolatban áll a pénzzel, amennyiben a pénz ellensége a harmóniának, mert a pénz, az önző. Éppen ezért adták oda mindenüket, és ezért nem voltak köztük rászorulók.”

A pápa elidőzött ennél a fogalomnál, és kiemelte Barnabás apostol hősies példáját, aki eladta a birtokában levő szántóföldet, s az apostoloknak adta annak az árát. A Szentatya továbbolvasta a szöveget, azt a részt, amelyet már nem olvasnak a liturgiában. Ananiás és Szafíra történetével folytatódik a leírás, amely épp az ellenkező példáját mutatja a napi olvasmányban foglaltaknak, mert ők azt a látszatot keltették, mintha az eladott birtokuk árának az egészét az apostoloknak adták volna, pedig annak egy részét visszatartották maguknak, amely aztán nagyon keserű rész lett a számukra, mert az életükbe került. Isten és a pénz két külön gazda, mert az utóbbi szolgálata az Istennel kibékíthetetlen. Ferenc pápa tisztázta a harmónia és a nyugalom fogalmának egymáshoz való viszonyát: „Egy közösség lehet nagyon is nyugodt, a dolgok jól mennek, de nincsenek harmóniában. Egyszer egy püspök mesélt el nekem egy bölcs dolgot: »Az egyházmegyémben nyugalom van – mondta –, de ha érinted az egyik vagy másik problémát, azonnal kitör a háború.« Ez így csak egy kialkudott harmónia, de nem a Lélek harmóniája. Az egy képmutató harmónia, amelyet Ananiás és Szafíra teremtett.”

Ferenc pápa homíliája végén arra hívta fel a jelenlévők figyelmét, hogy olvassák el újra az Apostolok cselekedeteinek az első keresztények közösségi életéről szóló üzenetét. „Jót tesz nekünk, segít, hogy megértsük, miként tanúskodjunk abban a környezetben, amelyben élünk. A Szentlélek harmóniája adja meg nekünk azt a nagylelkűséget, hogy ne tartsunk sajátunknak semmit, miközben vannak szükséget szenvedők. Továbbá a Szentlélek harmóniája indít egy másik magatartásra is: az apostolok nagy erővel tettek tanúságot a feltámadt Úr Jézusról, és nagy kegyelem, vagyis bátorság munkálkodott mindnyájukban. Amikor ugyanis harmónia van az egyházban, a közösségben, akkor van bátorság is, bátorság arra, hogy tanúságot tegyenek a feltámadt Úrról” – zárta homíliáját Ferenc pápa.

Forrás és fotó: Vatikáni Rádió

Magyar Kurír

Olyan szó ez, amelyet helyesen kell értenünk, mert nem akármilyen egyetértésről/összhangról van szó, hanem egy égi ajándékról, amelyet azok kapnak meg – ahogyan az első idők keresztényei megtapasztalták –, akik a Szentlélektől újjászülettek.