KÉPGALÉRIÁVAL – Klikk a képre!

A hívek hatalmas transzparenssel köszöntötték templomuk előtt a Szentatyát 78. születésnapja alkalmából, mely december 17-ére, szerdára napra esik. A plébánia épületében a pápa a helyi oblátusok által működtetett idősek otthonát is meglátogatta: „Mi vagyunk a múlt század, és ők a jövő” – mondta nekik derűsen a pápa, utalva arra a nyolcvan házaspárból álló csoportra, akiknek a gyermekeit a Szent József-plébánián az elmúlt évben keresztelték meg. Ferenc pápa a szentmise előtt beszélgetésbe elegyedett az egyes plébániai csoportokkal. Visszaemlékezett a hetven évvel ezelőtti elsőáldozására, és elmondta, hogy miután az elsőáldozásra őt felkészítő nővér 1987. október 17-én meghalt, az elhunyt mellett imádkozott, mert ő vezette el Jézushoz. 

Ferenc pápa az idén megkeresztelt kicsik szüleinek elmesélte, hogy őt az argentin szokásoknak megfelelően nyolc nappal a születése után, pontosan karácsony napján keresztelték meg. Majd a beszélgetések után a szentmise előtt meggyóntatta a plébániai közösség egy kisebb csoportját, öt hívőt.

Homíliájában a keresztény örömről, az imádságról, a hálaadásról és a felebarátnak nyújtott segítségről beszélt. „Advent harmadik vasárnapja már elővételezi a karácsony örömét, jóllehet az öröm az egész keresztény élet sajátossága. Ilyen lehet az a derűs, nyugodt öröm, mely megmaradhat még a nehézségek közepette is, amikor az öröm békévé alakul át. Egy igazi keresztény nem veszti el soha a békét, mert ez a béke az Úr adománya. Igen, az örömhöz hozzátartozik a nagy ünnepi ebéd is, de a keresztény béke az teljesen más dolog” – hangsúlyozta.


„Pál apostol tanítja: »Testvérek, mindig örvendezzetek!« De hogyan lehet mindig örvendezni?” – kérdezte a pápa. „Imádkozzatok, szünet nélkül, mindenért adjatok hálát. A keresztény örömet megtaláljuk az imádságban, az imádságból születik, amikor hálát adunk a sok szép dologért. De vannak emberek, akik nem tudnak hálát adni. Ismertem egy nővért – emlékezett vissza a pápa –, most jó távol van innen, aki mindig keresett és talált okot arra, hogy panaszkodjon, siránkozzon, olyannyira, hogy a kolostorában el is nevezték Suor Lamentelának, vagyis siránkozó nővérnek. A keresztény persze nem élhet így, a keserűség gyászos arckifejezésével, hanem – miként a szentek – éljen örvendező arccal! A szentek még a szenvedésben is a béke arcát viselik.”

„A keresztény öröm az imádság után a hálaadásból táplálkozik” – folytatta homíliáját Ferenc pápa. Még akkor is adjunk hálát, ha sok rossz dolgot csináltunk, vagy valami rossz történt velünk! Gondoljunk a jó dolgokra, a családunkban, a munkánkban, az életben!”


„Végül az örömet szolgálja a másoknak nyújtott segítség is, ahogy azt a szentmise olvasmánya sugallja: vigyük el a jó hírt másoknak! Mi keresztények vagyunk, a keresztény szó a Krisztus névből ered, ami fölkentet jelent. Hogy mire? Hogy megcsináljunk valamit, hiszen küldetésünk van egy feladatra, ahogy hallottuk: »Bekötözni a megtört szívűek sebeit, meghirdetni a rabszolgák szabadságát, a foglyok szabadon bocsátását, hirdetni az Úr kegyelmi esztendejét«. Olyan sok ember szenved, annyi problémájuk van, vigyük el nekik a békét, Jézus vigasztaló kenetét!”

Végül a pápa arra intette a római Szent József-plébánia híveit, hogy használják fel a karácsonyig megmaradó alig tizenhárom napot: töltsék imádsággal, hálaadással, és mások, főként a betegek és idősek megsegítésével.


Ferenc pápa a Szent József-plébánián egy lelkes közösséggel találkozott, kisbabákkal, nagyon sok kisgyermekkel, hittanosokkal és fiatalokkal. A sok gyermek láttán elmondta, hogy nagyon bosszantja őt, ha a szentmisén a síró gyerekeket ki akarják küldeni a templomból. „Ne küldjétek el őket, mert az ő sírásuk a legjobb prédikáció” – hangsúlyozta a Szentatya.

Forrás és fotó: Vatikáni Rádió

Magyar Kurír