A pápa ismét óvott a „spirituális jólét” kísértésétől, amely megakadályozza, hogy teljes lényünkkel szeressük Krisztust. „Igen, de csak egy bizonyos fokig”. Ez a langyosság, a kalkulációkból és visszafogott lépésekből álló hit veszélye, amely mindig fennáll.

Ferenc pápa homíliájában a kiindulási pont a Lukács evangéliumából (Lk 9,18-22) származó részlet volt, amelyben Jézus megkérdezi tanítványait, hogy mit mondanak az emberek Róla, majd, hogy ők maguk kinek tartják Őt. Péter válaszol: „Az Isten Fölkentjének.” Jézus kérdése nekünk is szól – állapította meg a Szentatya, majd azonnal felsorolt lehetséges válaszokat: „ennek a cégnek a vezetője”, „jó próféta”, „jó mester”, „egy személy, aki jót tesz a szívnek”. Mindez igaz is. „Egy valaki, aki együtt halad veled az életben; aki segít, hogy előre tudj lépni és jó légy?”. Igen, de nem csak – mondta a pápa.

A Szentlélek érintette meg Péter szívét, hogy meg tudja mondani, ki Jézus. Ha Ő Krisztus, az élő Isten Fia, akkor az misztérium… Ki tudja megmagyarázni ezt? De Ő megmondta. Ha mindannyian az imában az Oltáriszentségre tekintve, azt mondjuk az Úrnak: „Te Krisztus vagy, az élő Isten Fia”, először is önmagunktól nem mondhatjuk ezt, csak a Szentlélek lehet, aki megszólal bennünk; másodszor pedig készüljünk fel rá, hogy Ő válaszolni fog: „Igaz”.

Péter válaszára Jézus azt kéri, hogy ne mondják senkinek, majd bejelenti szenvedését, halálát és feltámadását. Ferenc pápa emlékeztetett az apostolok vezetőjének reakciójára, amelyet Szent Máté evangéliuma ír le, amelyben Péter kijelenti: ez sosem fog megtörténni. Péter megijed, megbotránkozik, mint sok keresztény, aki ezt mondja: „Sosem történik majd ez veled! Eddig a pontig követlek téged”. Ez Jézus követésének olyan módja, amely megismerését csak egy bizonyos pontig akarja.

Ez a „spirituális jólét” kísértése. Mindenünk megvan: az Egyház, Jézus Krisztus, a szentségek, Szűz Mária, minden, szép munka Isten országa érdekében; mindannyian jók vagyunk. Ezt kell, hogy gondoljuk, mert ha az ellenkezőjét gondoljuk, az bűn. De nem elég az „egy bizonyos pontig” szemléletű spirituális jólét. Olyan ez, mint a gazdag ifjú, aki Jézussal akart tartani, de csak egy bizonyos pontig. Hiányzik az az ún. utolsó kenet, amely valóban kereszténnyé tesz bennünket: a kereszt kenete, a megaláztatás kenete.

Jézus megalázta magát egészen a halálig. Ez a próbakő, keresztény mivoltunk bizonyítéka: a jólét kultúrájának kereszténye vagyok? Olyan keresztény vagyok, aki elkíséri az Urat egészen a keresztig? A jel a megaláztatások elviselésének képessége.

Kereszt botránya folytatódik, amelyet azonban sok keresztény akadályoz. Mindenki fel akar támadni, de nem mindenki akarja a kereszt útja által megtenni azt. Sőt inkább panaszkodnak a sérelmek, az elszenvedett sértések miatt, éppen ellenkező módon viselkedve ahhoz képest, mint amit Jézus tett és, amelynek követését kérte.

A bizonyíték, hogy egy keresztény valóban keresztény, az az, ha képes örömmel és türelemmel viselni a megaláztatásokat. Ez olyan dolog, ami nem nagyon tetszik az embereknek… Van sok keresztény, aki az Úrra tekintve megaláztatásokat kér, hogy még jobban hasonlóvá váljon Jézushoz. A választás tehát a következő: jóléti keresztény. De akkor felmerül a kérdés: a mennybe jutsz? Biztos, hogy üdvözülsz? Vagy olyan keresztény, aki közel áll Jézushoz és Jézus útján jár – zárta péntek reggeli homíliáját Ferenc pápa.

Vatikáni Rádió/Magyar Kurír