Hithirdetés, közbenjárás, remény – a keresztény élet e három jellemzőjére fűzte fel szentbeszédét a pápa április 22-én reggel, a Szent Márta-ház kápolnájában bemutatott szentmisén. Kiemelte, hogy a keresztény a remény embere, aki várja az Úr visszatértét.

A pápa, aki jezsuitaként éppen ma, április 22-én ünnepli szerzetesi örökfogadalmának 43. évfordulóját, arra buzdított, hogy bátran hirdessük az Urat, amint az apostolok akár életük árán is tanúskodtak Jézus feltámadásáról. 

A napi olvasmányokból kiindulva a Szentatya a keresztény élet három meghatározó aspektusáról: a hithirdetésről, a közbenjárásról és a reményről beszélt. A hithirdetés középpontjában az áll, hogy Jézus meghalt és feltámadt értünk, a mi üdvösségünkre.

Jézus él! – ezt hirdették az apostolok a zsidóknak és a pogányoknak abban az időben, és erről az életükkel, a vérükkel tettek tanúságot. Amikor János és Péter a főtanács elé került a béna meggyógyítása után, és a főpapok megtiltották nekik, hogy Jézusról, a feltámadásról beszéljenek, ők nagy bátran, nemes egyszerűséggel azt válaszolták: „Mi nem hallgathatjuk el, amit láttunk és hallottunk.” Ez a hithirdetés lényege! Mi, keresztények pedig magunkban hordozzuk a Szentlelket, aki segít meglátni és meghallani az igazságot Jézusról, aki bűneinkért meghalt, majd föltámadt. Ez a keresztény élet hirdetése: Krisztus él! Krisztus feltámadt! Krisztus velünk van a közösségeinkben, elkísér minket utunkon. Sokszor nehezen megy ennek hirdetése, de a feltámadt Krisztus valóság, és tanúságot kell tenni erről, állítja János.

A hithirdetés dimenziója után Ferenc pápa a közbenjárásról beszélt. A nagycsütörtöki vacsorán az apostolok szomorúak voltak, mire Jézus azt mondta nekik: „Ne nyugtalankodjék a szívetek! Higgyetek az Istenben, és bennem is higgyetek! Atyám házában sok hely van. Elmegyek, és helyet készítek nektek.” (vö. Jn 14,1–3) Mit jelent ez? – tette föl a kérdést a Szentatya. Hogyan készít helyet Jézus? Úgy, hogy mindannyiunkért imádkozik. Jézus imádkozik értünk, és ez a közbenjárás. Jézus ebben a pillanatban az imával munkálkodik az érdekünkben. Ahogy Péternek mondta egyszer kínszenvedése előtt: „Péter, én imádkoztam érted”, úgy most Jézus a mi közbenjárónk az Atyánál.

És hogyan imádkozik Jézus? – vetette föl Ferenc pápa, majd így válaszolt: Én hiszem, hogy Jézus megmutatja a sebeit az Atyának, mert a sebeit magával vitte a feltámadás után: megmutatja sebeit az Atyának, és mindegyikünket megnevez. Ez Jézus imája. Ebben a pillanatban Jézus közbenjár értünk: ez a közbenjárás – magyarázta a Szentatya, majd áttért a keresztény élet harmadik fő szempontjára, a reményre.

A keresztény a remény embere, aki reméli, hogy az Úr visszatér. Az egész egyház Jézus újbóli eljövetelére vár: Jézus vissza fog jönni. Ez tehát a keresztény remény. Föltehetjük magunknak a kérdést valamennyien: Hogyan hirdetem a hitet az életemben? Milyen a kapcsolatom Jézussal, aki közbenjár értem? És milyen a reményem? Tényleg hiszem, hogy az Úr föltámadt? Hiszem, hogy imádkozik értem az Atyánál? Valahányszor hozzá fordulok, Ő imádkozik értem, közbenjár. Tényleg hiszem, hogy az Úr vissza fog térni, eljön? Jót fog tenni nekünk, ha rákérdezünk a hitünkre: Hiszek a hirdetésben? Hiszek a közbenjárásban? A remény embere vagyok? – ezekkel a kérdésekkel zárta szentbeszédét Ferenc pápa.

Forrás és fotó: Vatikáni Rádió

 

Magyar Kurír