Ferenc pápa: A keresztény alázat nem mazochizmus, hanem szeretet Az önmagáért való megalázkodás mazochizmus, amit viszont Jézus nevéért szenvedünk és viselünk el, hozzá hasonlatossá tesz minket – ezt fejtette ki április 17-én péntek reggeli homíliájában Ferenc pápa a Szent Márta-házban bemutatott szentmisén. A Vatikáni Rádió tudósítása.

Ferenc pápa arra kérte a keresztényeket, hogy sohase tápláljanak magukban gyűlöletet, hanem adjanak időt arra, hogy fölfedezzék magukban az Istennek tetsző érzéseket és magatartásformákat: vagyis a szeretetet és a párbeszédet.

Lehetséges-e, hogy az ember a nehéz helyzetekre Isten viselkedésmódjával reagáljon? Igen – állapította meg a pápa, hozzátéve, hogy ez csak idő kérdése. – Hagyni kell időt arra, hogy átjárjanak minket Jézus érzései. Az Apostolok cselekedeteiből vett szakaszban az apostolok a főtanács előtt állnak az evangélium hirdetésének vádjával. Egy Gamáliel nevű farizeus azt javasolja a főtanácsnak, engedjék el őket, mert ha az apostolok tanítása emberektől való mű, akkor elenyészik. Ha azonban Istentől van, úgysem ronthatnák le (vö. ApCsel 5,37).

 

A főtanács hallgat a szavára, úgy dönt, hogy időt ad az ügynek. Nem döntenek azonnal, ösztönös gyűlölettől vezetve. Ez minden ember számára követendő példa: „Rábízni az időre. Erre van szükségünk, amikor rossz gondolataink támadnak mások ellen, rossz érzéseink vannak, ellenszenvet, gyűlöletet táplálunk valaki iránt. Ilyenkor nem szabad növekedni hagyni ezeket az érzéseket, meg kell állni, rá kell bízni az időre. Az idő elrendezi a dolgokat és segít, hogy meglássuk a dolgok helyes oldalát. De ha azonnal dühből reagálunk, akkor biztosan igazságtalanok leszünk. És ezzel önmagunknak is ártunk.” A pápa tanácsa tehát az, hogy időt kell hagyni a kísértés pillanatában.

Amikor sértettséget táplálunk magunkban, akkor az elkerülhetetlenül robbanni fog. „Támadásban, háborúban tör ki, és ezekkel a mások iránti negatív érzéseinkkel Isten ellen harcolunk. Isten azonban szereti a másik embert, szereti a harmóniát, a szeretetet, a párbeszédet, szeret együtt haladni velünk. Velem is előfordul – mondta a pápa –, hogy amikor valami nem tetszik, az első érzésem nem az Istené, és ez mindig rossz dolog.” Ilyenkor meg kell állnunk, és teret kell engednünk a Szentléleknek, hogy elvezessen minket a helyes útra, a békéhez. Ahogy az apostolok teszik, akiket megvernek, és akik aztán boldogan hagyják ott a főtanácsot, mivel méltónak találtattak, hogy Jézus nevéért gyalázatot szenvedjenek (vö. ApCsel 5,42).

 

„A magukat felsőbbrendűnek tekintők büszkesége oda vezeti az embert, hogy meg akarja ölni a többieket. Az alázat és a megalázkodás pedig arra vezet, hogy hasonlítsunk Jézusra. És ez olyasvalami, amire nem gondolunk. Ebben a pillanatban, amikor sok fivérünk és nővérünk vértanúságot szenved Jézus nevéért, ők ebben az állapotban vannak: örülnek, hogy gyalázatot szenvednek, akár meghalnak Jézus nevéért. Ahhoz, hogy elmeneküljünk az előbbiek gőgjétől, csak egy út áll előttünk: ha megnyitjuk a szívünket az alázatnak. És az alázathoz nem jutunk el soha megalázkodás nélkül – fűzte hozzá a pápa. – Ez olyan dolog, amit magától természetesen nem értünk meg. Kegyelem, amelyet kérnünk kell. Kérnünk kell Jézus utánzásának kegyelmét, amiről nemcsak a mai vértanúk tesznek tanúbizonyságot, hanem az a sok-sok férfi és nő is, akik mindennap megaláztatásokat szenvednek saját családjuk javáért, de ők nem nyitják ki a szájukat, nem beszélnek, elviselnek mindent Jézus nevéért.”

 

És ez az egyház szentsége, ez az öröm, amelyet a megalázkodás ad – de nem azért, mert a megalázkodás jó dolog. Nem, az mazochizmus lenne. Azért, mert ezzel a megalázkodással Jézust utánozzuk. Kétféle magatartás létezik: az egyik a bezárkózás, ami gyűlölethez, haraghoz vezet, ahhoz, hogy megöld a másik embert. A másik pedig nyitás Isten előtt Jézus útján, ami miatt akár nagy megaláztatásokat is vállalunk, de ezzel a belső örömmel, mert biztosak vagyunk abban, hogy Jézus útján járunk – fejezte be péntek reggeli homíliáját Ferenc pápa.

Forrás és fotó: Vatikáni Rádió

Magyar Kurír