Ne csak hovatartozásunk jeleként hordjuk a keresztet, mint egy jelvényt, hanem úgy tekintsünk rá, mint az Isten jelére, aki bűnné lett, hogy üdvözítsen minket – emelte ki homíliájában a pápa április 4-én reggel, a Szent Márta-ház kápolnájában bemutatott szentmisén.

A napi evangéliumi szakaszban (Jn 8,21–30) Jézus háromszor mondja el a farizeusoknak: „meghaltok bűneitekben”, mert bezárták a szívüket, és nem értették meg az Úr misztériumát. Saját bűneinkben meghalni rossz dolog – hangsúlyozta a pápa.

Jézus emlékezteti a farizeusokat: „Ha majd felemelitek [a kereszten] az Emberfiát, akkor megtudjátok, hogy én vagyok, és hogy semmit nem teszek önmagamtól.” Jézus utal a pusztaságban történtekre, amit az első olvasmányban olvastunk (Szám 21,4–9), amikor is a nép nem bírta tovább a vándorlást, és elfordult az Úrtól, zúgolódni kezdett Mózes és az Úr ellen. Aztán jönnek a mérges kígyók, és halálra marják őket. Akkor az Úr azt mondja Mózesnek, hogy készítsen egy rézkígyót, és tűzze ki egy fára: akit marás ér, és rátekint, az megmenekül. A kígyó az ördög szimbóluma, a hazugság atyjáé, a bűn atyjáé, aki bűnbe vitte az emberiséget. Jézus pedig emlékeztet: „Amikor felemelnek, mindenki hozzám jön majd.” Ez a kereszt misztériuma – jelentette ki Ferenc pápa. – A rézkígyó meggyógyította az embereket, mert két dolgot jelzett: a kígyó bűnét, csábítását és ravaszságát, és egyben Krisztus keresztjének jelét. Egy prófécia volt.

Jézus tehát bűnné lett, ahogy Szent Pál mondja, magára vette az emberiség minden szennyét, felemeltette magát, hogy a bűntől sebzett emberek mind lássák. És aki nem ismeri fel ebben a fölemelt emberben Isten erejét, aki bűnné lett, hogy meggyógyítson minket, az meg fog halni saját bűnében. Az üdvösség csak a keresztből jön, abból a keresztből, amelyen a megtestesült Isten feláldozta magát értünk. Nem létezik üdvösség az eszmékben, a jóakaratban, a vágyban, hogy jók legyünk… Nem. Az egyetlen üdvösség a megfeszített Krisztusban van, mert csak Ő – amint a rézkígyó – volt képes magára venni a bűn összes mérgét és meggyógyítani minket – hangsúlyozta a szentatya.

De mit jelent számunkra a kereszt? Igen, persze, a kereszt a keresztények jele, a keresztények szimbóluma. Mi pedig keresztet vetünk, de nem mindig jól, olykor csak úgy hevenyészve… Mert nem hiszünk úgy ebben a keresztben. Máskor meg egyeseknek a kereszt egy hovatartozási jelvény: „Igen, én azért hordom a keresztet, hogy lássák, keresztény vagyok.” Ez rendben van, de ne úgy hordjuk, mintha csak egy csapatjelvényről lenne szó, hanem annak emlékére, aki bűnné lett – figyelmeztetett Ferenc pápa. – Megint mások díszként viselik, drágakövekkel kirakott kereszteket hordanak, hogy mutogassák magukat. Isten azt mondta Mózesnek: aki rátekint a kígyóra, meggyógyul. Jézus azt mondja ellenségeinek: „Ha majd felemelitek [a kereszten] az Emberfiát, akkor megtudjátok, hogy én vagyok.” Aki nem így tekint a keresztre, hittel, az meghal saját bűneiben, és nem részesül az üdvösségben.

Az Egyház ma a kereszt misztériumának párbeszédét kínálja föl nekünk, az értünk szeretetből bűnné lett Istennel (vö. 2Kor 5,21). Valamennyien elmondhatjuk, hogy értünk tette ezt, szeretetből. Gondoljuk tehát végig, mi hogyan hordjuk a keresztet. Mint egy emléket? Amikor keresztet vetünk, tudatosan tesszük-e? Hogyan viselem én a keresztet? Csak úgy, mint egy vallási csoporthoz való tartozás jelképét? Hogyan hordom én a keresztet? Mint egy díszt? Mint egy ékszert, tele drágakövekkel, aranyból…? Megtanultam a vállamon vinni, ahol fáj? Ma mindannyian tekintsünk a feszületre, nézzünk erre az Istenre, aki bűnné lett, hogy mi ne haljunk meg bűneinkben, és válaszoljunk ezekre a kérdésekre! – zárta kedd reggeli homíliáját a pápa.

Forrás: Vatikáni Rádió

Fotó: News.va

Magyar Kurír