„Mivel hallottuk, hogy némelyek, akik közülünk kerültek ki, megzavartak titeket szavaikkal, és feldúlták lelketeket, bár tőlünk megbízást nem kaptak, jónak láttuk, miután megállapodásra jutottunk, hogy férfiakat válasszunk ki és küldjünk el hozzátok a mi igen kedves Barnabásunkkal és Pálunkkal, ezekkel az emberekkel, akik életüket adták a mi Urunk, Jézus Krisztus nevéért.” (ApCsel 15,25–27)

Az antióchiai hívek örömmel olvasták a bátorító és megerősítő levelet Jeruzsálemből. Voltak olyanok, akik az ortodox tanítás igazhitű védelmezőinek tartották magukat, közben pedig félrevezették a népet – értelmezte a pápa a szöveget –, miközben a megtévesztett népet az apostolok, a mai püspökök elődei erősítették meg a hitben.

A püspök feladata az, hogy felügyeljen, hogy őrizzen, mint egy őrszem, aki meg tudja védeni a nyájat a ragadozó farkasoktól. A püspök élete benne van a nyáj életében. De a püspök mégis többet tesz a pásztornál, aki csupán virraszt – hangsúlyozta a Szentatya, szép értelmezését adva a püspök hivatásának. – A püspök élete hozzákötődik a nyáj életéhez. Jézus megkülönbözteti az igazi pásztort az alkalmazottól, a fizetett hivatalnoktól, akit nem érdekel, ha jön a farkas, és akár el is pusztít egyet e bárányokból. Nem fűződik hozzá érdeke. Ellenben az igazi pásztor virraszt, benne él a nyáj életében, és nemcsak az egész nyájat védelmezi, hanem külön-külön minden egyes juhot, az eltévedtnek utánajár, és hazahozza. Nem hagyja, hogy akár egy is elvesszen közülük.

Az igazi püspök név szerint ismeri a nyáját, tudja, mit jelent közel lenni. A Szentlélek megadta a népnek a „szimatolás” képességét, amivel megérzi azt, hogy ki az igazi püspök – mutatott rá Ferenc pápa, és különféle példákat idézett a nép tapasztalatából kiindulva. „Ez a püspök? Igen, jó, de nem törődik velünk, mindig elfoglalt. A másik pedig örökké a saját ügyeivel van elfoglalva, a harmadik azt csinálja, ami nem is az ő küldetése, a negyedik kezében mindig ott a bőröndje, mindig úton van, egy másik kezében gitár van, és így tovább…” Isten népe jól tudja, mikor pásztor a pásztor, mikor őrködik, és mikor kész életét adni a nyájáért.

Kérjük az Urat, hogy adjon jó pásztorokat, hogy ne hiányozzék a pásztorokból az őrködés lelkülete, mert enélkül nem tudunk továbbhaladni. Add, Urunk, hogy a pásztorok legyenek olyanok, akik dolgoznak, imádkoznak, közel vannak Isten népéhez, egyszóval, tudnak őrködni – fohászkodott homíliája végén a Szentatya.

Forrás: Vatikáni Rádió

Fotó: Vatican News

Magyar Kurír