A keresztény remény legyőzhetetlen, mert a legsötétebb gonosz erők sem szakíthatják szét az Isten és az ember közötti szeretetkapcsolatot, még kevésbé a halál, amely kapu az élet felé, nem pedig egy híd, amely összedől egy befejezett élet után, szemben egy sötét és ismeretlen mély szakadékkal – hangzott el a pápa szentbeszédében.

„November hónap spirituális hangulatában, amelyet az elhunyt hívek emléke jellemez, emlékezzünk azokra a bíborosok és püspök testvéreinkre, akik az év folyamán visszatértek az atyai házba. Miközben mindnyájukért felajánljuk ezt a szent Eucharisztiát, kérjük az Urat, hogy adja meg számukra a mennyei jutalmat, amelyet jó és hűséges szolgáinak megígért.”

Ferenc pápa utalt a szentmisén elhangzott Szent Pál idézetre: „Biztos vagyok ugyanis abban, hogy sem halál, sem élet, sem angyalok, sem fejedelemségek, sem jelenvalók, sem jövendők, sem hatalmasságok, sem magasság, sem mélység, sem egyéb teremtmény el nem szakíthat minket Isten szeretetétől, mely Krisztus Jézusban, a mi Urunkban van” (Rm 8,38-39). Az apostol úgy mutatja be Isten szeretetét, mint a keresztény remény és bizalom legmélyebb, legyőzhetetlen motívumát. Felsorolja azokat a titokzatos erőket, amelyek fenyegethetik hitben való előrehaladásunkat. Azonban azonnal bizonyossággal megállapítja, hogy még ha egész létünket fenyegetések veszik is körül, semmi sem választhat el bennünket soha sem Krisztus szeretetéről, aki teljesen átadta magát értünk – hangsúlyozta a Szentatya.

A démoni erők tehetetlenül állnak szemben a Jézus és az őt befogadó személy között fennálló bensőséges szeretetkapcsolattal – folytatta homíliáját a pápa. A hűséges szeretet, amelyet Isten mindannyiunk számára akar, hozzásegít ahhoz, hogy derűsen és erővel nézzünk szembe a mindennapokkal, amelyek olykor gyorsan tovatűnnek, máskor lassan telnek, tele fáradozással. Csak az ember bűne szakíthatja meg ezt a kapcsolatot; de Isten ebben az esetben is mindig keresi az embert. Utánasiet, hogy helyreállítsa vele az egységet, amely a halál után is tart; sőt olyan egység, amely csúcspontját az Atyával való végső találkozásban éri el.

Amikor meghal egy szeretett vagy jól ismert személy, felmerül a kérdés: mi lesz életével, munkájával, egyházi szolgálatával. A Bölcsesség Könyve válasza szerint: Isten kezében vannak. A kéz a befogadás és a védelmezés jele, a tisztelet és a hűség személyes kapcsolatának jele – ezt fejezi ki, amikor kezet adunk valakinek, kezet fogunk vele.

Ezek az idén elhunyt buzgó főpásztorok egész életüket Isten és a testvérek szolgálatának szentelték: most Isten kezében vannak. Mindenüket jó kezek őrzik, semmit sem pusztít el a halál. Isten kezében van minden napjuk, amelyeket az öröm és a szenvedés, a remény és a fáradozás, az evangéliumhoz való hűség itatott át, valamint az a szenvedély, hogy a rájuk bízott nyájat üdvözítsék mind spirituálisan, mind materiálisan. A bűnök, bűneink is Isten kezében vannak; ezek a kezek irgalmasak, a szeretet sebei borítják. Nem véletlen, hogy Jézus meg akarta őrizni sebeit a kezén, hogy éreztesse velünk irgalmasságát. Ez a mi erőnk, ez a mi reményünk. Ez a valóság, amely tele van reménnyel, a végső feltámadás távlata, az örök életé, amelyre az „igazak” számára van fenntartva, vagyis azoké, akik befogadják Isten Szavát és engedelmesek Szentlelkének – emelte ki Ferenc pápa.

„Emlékezzünk most ezekre az elhunyt bíboros és püspök testvéreinkre. Olyan férfiak voltak, akik hivatásuknak és az Egyház szolgálatának szentelték életüket. Az Egyházat úgy szerették, mint jegyesüket. Imáinkban az Úr oltalmába ajánljuk őket, Mária és Szent József közbenjárására, hogy fogadja be őket fény és béke országába, ahol örökké élnek az igazak és mindazok, akik az evangélium hűséges tanúi voltak. Imádkozzunk saját magunkért is, hogy az Úr készítsen fel bennünket erre a találkozásra. Nem ismerjük az időpontját, de az biztos, hogy sor kerül erre a találkozásra.”

Vatikáni Rádió/Magyar Kurír