„A hatalmasok korrupt gazdagsága azzal végződik, hogy a szegények fizetik meg annak az árát, anélkül hogy megkapnák azt, amire szükségük és joguk is van. Az egyetlen út, hogy legyőzzük a korrupció bűnét a mások szolgálata, mely megtisztítja a szívet” – foglalható össze a pápa hétfő reggeli szentmiséjének homíliája. A Vatikáni Rádió tudósítását közöljük.

 

A korrupció egy nagyon szomorú történet, jóllehet ősi jelenség és mindmáig egyike a legkézenfekvőbb bűnöknek – mondta Ferenc pápa, aki a hétfő reggeli szentmise olvasmányához fűzte gondolatait, amely Nábót szőlőjének történetét meséli el.

Ácháb király „egy kicsit ki akarja terjeszteni a kertjét”, ezért arra kéri Nábótot, hogy adja el neki a szőlőskertjét. De Nábót ellenáll, mert nem akar megválni a nemzedékek óta őrzött örökségétől. A király zokon veszi az elutasítást, ám felesége Jezabel kelepcét állít Nábótnak: hamis tanúk cinkosságával a törvényszék elé állítják, amely elítéli és halálra kövezteti. A szőlőt pedig Jezabel átadja férjének, aki úgy veszi azt birtokba, mintha semmi sem történt volna. Ferenc pápa Nábót történetét így kommentálta: „Mindez megismétlődik ma is azok között, akik gazdasági, politikai vagy lelki hatalom birtokosai”.

Az újságokban oly sokszor olvassuk: ezt és ezt a politikust törvényszék elé vitték, mert csodás módon szaporodott meg a vagyona. Bíróságra került, törvényszék elé vitték ezt és ezt a vállalkozót, mert csodás módon meggazdagodott, vagyis kizsákmányolta a munkásait. Sokat beszélnek egy prelátusról, aki nagyon meggazdagodott, és így elhagyta a lelkipásztori kötelességét, hogy a javaival törődjön. Így lesznek korruptak politikusok, üzletemberek és egyházi személyek is. Mindenütt sok van belőlük. Ki kell mondani az igazságot: a korrupció valóban a legkézenfekvőbb bűne annak, akinek hatalma van mások felett, akár gazdasági, politikai vagy lelki síkon. Mindannyian kísértést szenvedünk ezen a téren. Ez a legkézenfekvőbb bűn. Mert amikor valakinek tekintélye van, hatalmasnak érzi magát, szinte Istennek – mutatott rá a Szentatya.

Egyébként az ember korrupttá válik saját biztonságának az útján, a jóléttel, a pénzzel, a hatalommal, a gőggel…, sőt ezen túl mindennel. Még ölni is képes. De ki fizeti meg mindezt? – kérdezte a pápa. – Aki a kenőpénzt viszi neked? Nem, az csak a közvetítő. A korrupciót valójában a szegény ember fizeti meg.

Ha korrupt politikusról és korrupt üzletemberről beszélünk, vajon ki fizet ezért? Megfizetik a gyógyszer nélküli kórházak, az ápolás nélküli betegek, az oktatás és nevelés nélkül maradt gyermekek. Ők a modern Nábót, akik megfizetik a nagyok korrupcióját – szögezte le a pápa. – És ki fizeti meg a prelátus korrupcióját? Azok a gyerekek, aki nem tudnak keresztet sem vetni, akik nem járnak hittanra, akiket nem gondoznak. Megfizetik a korrupciót azok a betegek, akiket nem látogatnak, a foglyok a börtönben, akiknek nincs lelkigondozójuk. A szegények fizetik meg. A korrupciót a szegények fizetik meg, az anyagilag és a lelkileg szegények.

Mindezzel szemben az egyetlen kiút a korrupcióból: a szolgálat – hangsúlyozta Ferenc pápa –, hogy legyőzzük vele a kísértést, a korrupció bűnét. Mert a korrupció a büszkeségből, a gőgből ered, míg a szolgálat az alázatos karitászból, mely mások segítségére siet.

Beszéde végén a Szentatya felhívással fordult a Szent Márta-ház kápolnájában jelenlévőkhöz: „Ajánljuk fel ezt a szentmisét azokért – és milyen sokan vannak! –, akik a korrupció áldozatai, akik megfizetik a politikai, gazdasági és lelki korrupció bűneit. Az Úr legyen hozzájuk közel! Biztos közel volt Nábóthoz, megkövezése pillanatában, úgy, ahogy István diakónushoz is. Legyen velünk is az Úr, hogy tovább tudjunk haladni tanúságtételünk útján!”

Magyar Kurír