A pápa beszédében külön köszöntötte a betegeket, a fogyatékkal élőket, az őket kísérő önkénteseket, lelkészeket, egyházi kisegítőket, az egyesület felelőseit és országos elnökét. Salvatore De Giorgi bíboros, püspökök, valamint intézmények képviselőinek jelenléte azt mutatja, hogy az UNITALSI elismerésnek örvend mind az egyház, mind a polgári társadalom részéről.

Az egyesület 110 éve szenteli tevékenységét a betegeknek, a gyengéknek az evangélium lelkiségének megfelelően. Működésük nem egyfajta jótékonykodás vagy filantrópia, hanem a szeretet evangéliumának hiteles hirdetése, a vigasznyújtás szolgálata – mondta a pápa, majd rögtönözve hozzátette: „Ez egy nagy dolog, nemde? Tevékenységetek valóban evangéliumi; a vigasznyújtás szolgálata”.

A pápa utalt az egész országban jelen lévő egyesület tagjaira: férfiak és nők, anyukák és apukák, sok fiatal, akiket a Krisztus iránti szeretet és az Irgalmas Szamaritánus példája késztet arra, hogy ne fordítsanak hátat a szenvedőknek. Továbbra is ápolják ezt az erényt! Ne fordítsanak hátat a szenvedőknek, hanem éppen ellenkezőleg: legyenek tekintet, amely befogad, kéz, amely felemel és elkísér, vigasztaló szó, amely gyöngéd ölelés. Ne bátortalanítsák el őket a nehézségek és a fáradság, továbbra is ajándékozzák idejüket, mosolyukat és szeretetüket az arra rászoruló testvéreknek – hangzott a pápa buzdítása.

„Minden beteg és törékeny személy pillanthassa meg arcotokban Jézus arcát; és ti is ismerjétek fel a szenvedő személyben Krisztus testét. A szegények, az egészség hiányában szenvedők is gazdagságot jelentenek az egyház számára” – szögezte le beszédében a Szentatya. Az UNITALSI és annyi más egyházi kezdeményezés elkötelezettsége, hogy összegyűjtse és érvényre juttassa ezt a gazdagságot nem csak az egyház, hanem az egész társadalom javára.

„A mai kulturális és társadalmi környezet inkább afelé hajlik, hogy elrejtse a fizikai törékenységet, csak problémának tekintse azt, amely belenyugvást, könyörületet igényel, olykor a személy kiselejtezéséhez vezet. Az UNITALSI arra kapott meghívást, hogy prófétai jel legyen és ezzel a világias gondolkozás logikájával, a kiselejtezés logikájával szemben haladjon. Segítse a szenvedőket, hogy főszereplők lehessenek a társadalomban, az egyházban és a társulatban is.

Ahhoz, hogy a betegek valóban beilleszkedhessenek a keresztény közösségbe, szükség van egy mindenkit befogadó lelkipásztori tevékenységre a plébániákon és a társulatokban. Valóban érvényre kell juttatni a törékeny és szenvedő emberek jelenlétét és tanúságtételét. Ők nem pusztán az evangelizálás címzettjei, hanem ugyanennek az apostoli tevékenységnek aktív alanyai” – fejtette ki beszédében Ferenc pápa.

Közvetlenül a betegekhez fordulva a Szentatya így folytatta: „Ne tekintsétek magatokat pusztán a szolidaritás és a karitatív tevékenység tárgyának, hanem érezzétek, hogy teljes egészében részt vesztek az egyház életében és küldetésében. Megvan a helyetek, sajátos szerepetek a plébánián és minden egyházi környezetben. Csöndes, de annál ékesszólóbb jelenlétetek, imátok, szenvedésetek mindennapos felajánlása egységben a keresztre feszített Jézussal a világ üdvösségéért, állapototok türelmes és egyben örömteli elfogadása spirituális erőforrás, gazdagság minden keresztény közösség számára. Ne szégyelljétek, hogy az egyház értékes kincsei vagytok!”

A pápa emlékeztetett rá: az UNITALSI legjelentősebb tapasztalata az év során a Mária kegyhelyekre történő zarándoklat, különös tekintettel Lourdes-ra. Az egyesület apostoli tevékenységének stílusa és spiritualitása számára is vonatkozási pontot jelent a Szűzanya. A pápa arra buzdította az olasz betegszállító egyesület tagjait, hogy kövessék Mária példáját, anyai gondoskodását, amellyel mindnyájunkat elkísér. A kánai menyegzőn így szól a szolgákhoz: „Tegyétek, amit mond” (Jn 2,5-10). Jézus ekkor megparancsolja a szolgáknak, hogy töltsék meg a kőkorsókat vízzel és a víz borrá változott, a legjobb borrá, amit addig felszolgáltak.