A Szentatya a találkozó elején köszöntötte a szintén jelenlevő Fisichella érseket és köszönetet mondott az kongregáció elöljárójának a hozzá intézett köszöntő beszédéért, hangsúlyozva, hogy a betegápoló nővérek konkrét jelei az Atya szeretete kifejeződésének.

„Alapítótok, Isten szolgálója Teresa Orsini Doria Pamphili Landi élete kiváló példája annak, hogy Isten Igéje mennyire megváltoztatja mindazok életét, akik az ő tanítványává lesznek. Ez a laikus nő, két pap támogatásával, engedte, hogy Jézus szavai vezessék: „Beteg voltam, és meglátogattatok.” (Mt 25,36b) A beteg ember gyengeségét látva nem tehetünk különbséget társadalmi helyzet, faj, nyelv és kultúra alapján, mindnyájunkat érhet betegség, és akkor egymásra kell hagyatkoznunk” – hangsúlyozta a pápa.

„Az egyház feladatának és felelősségének érzi, hogy közel álljon azokhoz, akik szenvednek, hogy vigasztalja és megerősítse őket baráti közelségével. Ti annak szentelitek életeteket, hogy a kórházban ápolt testvéreink jelenlétetek és szakértelmetek révén betegségükben támaszra találjanak. És mindehhez nincs szükség hosszú beszédekre: egy simogatás, egy csók, egy mosoly, csendben mellettük lenni. Soha ne adjátok fel ezt a nagyon értékes szolgálatot, akármilyen nehézséggel is találkoztok. Napjainkban, a világias kultúra olykor megpróbálja a kórházakból is eltávolítani a vallásos elemeket, sokszor épp a szerzetesnővérek jelenlétét. Ezt nem ritkán az emberség fájdalmas hiánya kíséri, amely az emberi szenvedés helyén különösen visszatetsző. Ti azonban ne fáradjatok bele, hogy a betegek barátai, testvérei és anyái legyetek. Az imádság legyen mindig evangelizációs missziótok ihletadója!” – bátorította a betegápoló szerzetesnővéreket Ferenc pápa.

„Valahányszor egy beteghez közeledtek, legyen szívetekben béke és öröm, amelyek a Szentlélek gyümölcsei. A kórházi ágyon mindig Jézus fekszik, ő van jelen a szenvedő emberben és ő az, aki tőletek segítséget kér. Jézus az. Olykor azt gondolhatjátok, hogy egy-egy beteg bosszantó. De hát mi is bosszantjuk az Úristent és mégis elvisel minket és velünk járja életünk útját. A Jézushoz és a leggyengébbekhez való közelség legyen a ti erőtök!” – mondta a Szentatya, majd beszédét a betegápoló irgalmas nővérek negyedik fogadalmára, vagyis minden szükséget szenvedő befogadására utalva zárta: e fogadalom aktualitása nagyobb, mint valaha, hiszen napjainkban megsokszorozódott a család, lakás és haza nélkül maradtak száma, akiknek szükségük van a befogadásra.

Beszéde végén, ahogy azt a korábbiakban Iacovone nővér kérte, Ferenc pápa minden jelenlevő nővérrel együtt egy felajánló imát mondott, amellyel a Betegápoló Irgalmas Nővérek intézményét újra az Irgalmasság Szent Anyjának szentelték.

Forrás és fotó: Vatikáni Rádió

Magyar Kurír