Kedves Fivéreim és Nővéreim, az év első napján Karácsony örömteli – még ha hideg – légkörében is az egyház arra hív bennünket, hogy fordítsuk hittel és szeretettel teli tekintetünket Jézus Anyjára. Benne, Názáret alázatos asszonyában „az Ige testté lett és miköztünk lakozott” (Jn 1,14). Ennélfogva lehetetlen elkülöníteni Jézusnak, a láthatóvá és hallhatóvá lett élet Igéjének a szemlélését Mária szemlélésétől, aki neki adta a szeretetét és az emberi testét.

Ma Pál apostol szavait halljuk: „Isten elküldte a Fiát, aki asszonytól született” (Gal 4,4). Ez az „asszonytól született” megállapítás különleges módon és így még erősebben hangsúlyozza Isten Igéjének valódi emberségét. Ahogy Szent Atanáz egyházatya mondja: „A mi Üdvözítőnk valóban ember volt és ebből lett az egész emberiség üdvössége”.

Szent Pál hozzáfűzi még ezt is: „a törvény alattvalója lett” (Gal 4,4). Ezzel a kifejezéssel hangsúlyozza, hogy Krisztus magára vette az emberi természetet, megszabadítván minket a törvényt mindenek felett tisztelő zárt gondolkodásmódtól. A kegyelemtől megfosztott törvény ugyanis elviselhetetlen teherré válik és ahelyett, hogy segítene bennünket, akadállyá válik. Jézus mondta: „A törvény lett az emberért és nem az ember a törvényért”. Íme, ez a célja annak, amiért az Isten elküldte a Fiát a földre, hogy emberré legyen: a megszabadítás, sőt az újjáteremtés céljával. A cél a megszabadítás, „hogy megszabadítsa a törvény alá rendelteket” (Gal 4,5) és a megváltás, ami Jézus kereszthalálával történik meg. De a cél mindenekelőtt az újjáteremtés, „hogy elnyerjük a fogadott fiúságot” (Gal 4,5). Krisztusba testesülve az emberek valóban Isten fiaivá lesznek. Ez a csodálatos átállás számunkra a keresztségben történik meg, mely beleolt minket, mint élő tagokat Krisztusba és beilleszt bennünket az egyházába.

Az új esztendő kezdetén jót tesz nekünk, ha a keresztségünkre emlékezünk: újra felfedezzük benne a kapott ajándékot, mely újjászült minket az új életre, ami isteni élet. Mindez az anyaszentegyház által történik meg, melynek modellje Szűz Mária. A keresztség révén jutottunk közösségre Istennel és többé már nem vagyunk a rossz és a bűn rabjai, hanem a mennyei Atya szeretetét, gyengédségét és irgalmát nyerjük el. Ismét megkérdezem tőletek: Ki ismeri közületek a keresztsége napját? Akik nem emlékeznek rá, azoknak adok egy házi feladatot: keressétek meg a dátumát és őrizzétek meg a szívetekben! Meg lehet kérdezni a szülőket, keresztszülőket, a nagybácsikat, nagynéniket és a nagyszülőket. Keresztségünk napja egy ünnepnap! Emlékezzetek rá és nagyon szép lesz hálát adni az Istennek a keresztség kegyelméért.

Istennek ez az említett közelsége az életünkhöz adja meg nekünk az igazi békét, azt az isteni adományt, amiért ma, a Béke Világnapján különösképpen is fohászkodunk. Itt a téren az egyik feliraton azt olvasom: „A béke mindig lehetséges”, Igen, mindig lehetséges a béke! Ezért meg kell próbálnunk… Aztán olvasom még: „Az imádság a béke gyökere”. Az imádság valóban a béke gyökere. A béke mindig lehetséges. Az imádság révén sarjad ki a béke. Ma van a béke Világnapja. „Már nem rabszolgák többé, hanem testvérek” – íme, a Világnap üzenete. Mert a háborúk mindig rabszolgává tesznek bennünket. Ez az üzenet mindnyájunkat érint. Mindnyájunknak küzdeni kell a rabszolgaság minden formája ellen és építeni a testvériséget! Mindannyiunknak, kinek-kinek a felelőssége szerint. Jegyezzétek meg jól: A béke lehetséges! A béke gyökere pedig mindig az imádság. Imádkozzunk a békéért. A békének vannak jó iskolái, igen, iskolákat a békéért! Haladjunk továbbra is előre ezzel a békére neveléssel!

Máriának, az Isten Anyjának és a mi Anyánknak mutatjuk most be a jószándékainkat. Kérjük tőle, hogy terjessze fölénk az újév minden napján anyai oltalmának a köntösét: „Istennek Szent Anyja, meg ne vesd könyörgésünket szükségünk idején, hanem oltalmazz meg minket minden veszedelemtől, ó dicsőséges és áldott Szűz!”

Arra kérlek benneteket, hogy ma a Szűzanyát, mint Isten anyját köszöntsük. Köszöntsük őt így: „Istennek Szent Anyja”! Az efezusi hívek ezt kiáltották együtt a kereszténység kezdetén a püspökeiknek, amikor az efezusi templom bejáratánál így köszöntötték a Szűzanyát: „Istennek Szent Anyja!” Mindnyájan, mondjuk háromszor együtt: Istennek Szent Anyja!

Boldog és békés új esztendőt kívánok mindenkinek! - folytatta az Úrangyala elimádkozása után a Szentatya beszédét a több mint százezer emberhez fordulva. Január elsején délben a hívek hatalmas serege töltötte meg a Szent Péter teret és az odavezető széles utat. Mintha a szilveszter éjszakai ünnepi hangulat folytatódott volna a téren. Dobszó pergett, óriási kék léggömbök emelkedtek a levegőbe (a Szent Egyed Közösség római felvonulás a békéért kezdeményezésére utalva), különböző egyházi mozgalmak transzparensekkel vonultak fel és a katolikus világ egyetemességét jelezték a különböző nemzetekből érkezettek lengedező zászlajai.

A pápa a köszöntések elején üdvözölte a skandináv országokból, a Szlovákiából, a különböző olasz városokból érkezett zarándokokat.

Külön kiemelte a németországi Fulda egyházmegye ún. „Sternsinger”-eit, a csillagénekeseket. A délelőtt folyamán bemutatott pápai szentmisén is részt vett három képviselőjük és a felajánlás során az oltárhoz járultak tunikában és kis koronával fejükön. Köszönetet mondott a német, osztrák és svájci csillagénekeseknek elkötelezettségükért, hogy házról-házra járnak és hirdetik az Úr születését illetve adományokat gyűjtenek a rászoruló gyermekeknek. Németül adta át jókívánságait számukra: Frohe Weihnachten und ein gutes neues Jahr!

Ezt követően Ferenc pápa gondolatban azokhoz az egyházmegyékhez fordult, amelyek világszerte imákat tartottak a békéért, mert az ima a béke gyökere. A Sant’Egidio közösség hasonló elnevezésű kezdeményezését idézte a téren a tömegben látható hatalmas transzparens ezzel a felirattal. A pápa utalt az észak-olaszországi Vicenzában lezajlott nemzeti felvonulásra és a Rómában illetve a világ számos városában megrendezett „Béke az egész földön” elnevezésű kezdeményezésre.

Ezután a Szentatya említetést tett az élő tv kapcsolásra az észak-olaszországi Trentino tartomány Rovereto településével, ahol a „Maria Dolens” (Fájdalmas Szűz Mária) elnevezésű nagy harang található. A világ minden háborújában elesettek tiszteletére állították és VI. Pál pápa áldotta meg 1965-ben. Majd a pápa felhívta a figyelmet, hogy hamarosan a Szent Péter téri óriáskivetítőkön megláthatják az egybegyűltek a hatalmas harangot és felhangzik a harangszó. Ez kísérte el a pápa 48. Béke világnapi üzenetét. A téli hónapokban a harang nem működik, hogy ne rongálódjon meg az a mechanizmus, amely mozgatja a 226 mázsás, bronzból készült harangot. Annak érdekében, hogy ezen a napon délben mégis megszólaljon, a Trentói autonóm tartomány kérésére a polgárvédelem emberei kora reggel óta gőzzel melegítették fel a motort és a harangot megszólaltató szerkezetet. A harangszó kapcsán a pápa annak a kívánságának adott hangot, hogy soha többé ne legyen háború, de mindig éljen a vágy és az elkötelezettség a népek közötti béke és testvériség iránt.

Beszéde végén ismét boldog új évet kívánt mindenkinek és azt, hogy legyen a béke éve az Úr gyengédségének ölelésében és Mária anyai oltalma alatt, aki Isten és a mi anyánk. Mindenkit üdvözlök és látom, hogy sok mexikói van jelen, utalva a téren lengetett sok mexikói zászlóra. Köszöntöm őket. Majd humorosan hozzátette: A mexikóiak nagy zajt csapnak! A pápa végül kérte a híveket, hogy imádkozzanak érte, majd jó ebédet kívánt nekik.

Forrás: Vatikáni Rádió

Fotó: ANSA

Magyar Kurír