Polgári nevén Giovanni Maria Mastai-Ferretti egy grófi család kilencedik gyermekeként született az Adria partvidékén, Senigagliában 1792. május 13-án. Fiatalkorában sokat betegeskedett, ezért viszonylag későn, huszonhét évesen kezdte el papi hivatását. Megnyerő modora, a hivatalos ügyek intézésében tanúsított korrektsége révén hamar felfigyeltek rá. 1823-ban Giovanni Muzi apostoli delegátus kísérőjeként Chilébe és Peruba küldte őt VII. Piusz. Hazatérése után egy gyermekkórházban dolgozott, majd a pápai kórház igazgatója volt.

1827-ben érsek, majd 1840-ben, negyvennyolc évesen bíboros lett. 1846-ban választották pápává. Első intézkedései között amnesztiát hirdetett az Egyházi Állam politikai foglyainak, bizottságot szervezett az állami adminisztráció megújítására és törvényt hozott a sajtószabadságról.

1848-ban a forradalmak hullámai elérték Itáliát és a pápai államot is. A közvélemény azt várta Péter apostol utódjától, hogy az olasz államszövetség élére áll, és hadat indít Ausztria ellen. Piusz pápa alaptörvényt adott ki, mely megnyitotta a parlamentáris államforma korszakát, ám nem volt hajlandó háborút folytatni. Ezzel egyszerre elveszítette népszerűségét, és hazaárulónak kiáltották ki.

Lázadás kezdődött, melynek a vége az lett, hogy a liberálisok kívánságára kinevezett és rendet teremteni akaró Pellegrino Rossi minisztert meggyilkolták, a pápát pedig foglyul ejtették. November 24-án álruhában sikerült Gaetába menekülnie.

1849. február 9-én Rómában kikiáltották a köztársaságot. Franciaország, Ausztria, Spanyolország és a Nápolyi Királyság megegyeztek a pápával a fegyveres beavatkozásról. Április 5-én Civitavecchiánál 9 ezer katona szállt partra, és Róma alá vonult. Sikertelen tárgyalások után, június 5-én ostromolni kezdték a várost, és július 3-án be is vették. Egy bíborosokból álló bizottság megkezdte az Egyházi Állam helyreállítását, de IX. Piusz pápa csak 1850. április 12-én, francia katonák fedezete alatt térhetett vissza Rómába.

Fölhagyva a korábbi engedékeny politikával, az Egyházi Államban rendőri abszolutizmus lépett életbe, visszaállították az 1848 előtti állapotokat. Mivel a pápa nem fogadta el az egyesült Olaszország eszméjét, nagy ellenállásba ütközött. Garibaldi meghódította Nápolyt és Szicíliát, és miután létrehozták az összeköttetést Észak- és Dél-Itália között, az Egyházi Állam elvesztette területének háromnegyedét, lakóinak pedig négyötödét.

1864. szeptember 15-én Franciaország és Olaszország megegyezett, hogy a francia csapatok két éven belül elhagyják az Egyházi Államot. Ez végül 1870-ben történt meg. Szeptember elején Viktor Emánuel engedélyt kért IX. Piusztól, hogy a királyi hadsereg az ország nyugalma érdekében megszállhassa a pápai államot. A pápa ezt elutasította, ezért az olasz csapatok minden oldalról benyomultak az Egyházi Államba. Szeptember 19-én megostromolták Róma falait, másnap, 20-án az egyházfő utasítására a pápai hadsereg beszüntette a védekezést. Október 9-én a király rendelettel föloszlatta a pápai hadsereget, és elbocsátotta a pápai hivatalnokokat. IX. Piusz mellett csak a svájci gárda és az udvari tisztviselők maradtak, a pápa a Vatikán foglya lett.

E politikai viharok közepette IX. Piusz 1854-ben kihirdette a szeplőtelen fogantatás hitigazságát; 1861-ben elindította a Vatikán újságját, a L’Osservatore Romanót. Összehívta az 1869–70-ben lezajlott I. vatikáni zsinatot, mellyel az Egyház belső, hitbéli és külső, kormányzati egységét kívánta megerősíteni. A püspöki gyűlésen többek között kimondták a pápa tévedhetetlenségét hit és erkölcs területén.

IX. Piusz szeretetre méltó egyéniség volt, és a rászorulók pártfogója. Segítette Don Boscót az árva, elhagyott és szegény gyerekek felkarolását, nevelését vállaló szalézi rend megalapításában. Ő ajánlotta neki, hogy nevezze azt „társaságnak”, lépést tartva a korral; hogy tegyenek fogadalmat, de ne ünnepélyes keretek között. Továbbá egyszerű öltözéket javasolt nekik, a lelki életben pedig hatékony, de nem túl bonyolult gyakorlatokat. Rábeszélte Don Boscót, hogy írja meg emlékiratait, lelki örökségül hagyva a szaléziaknak. A Szalézi Társaság 1869-ben nyert pápai elismerést, szabályzatukat 1874-ben hagyta jóvá IX. Piusz. Támogatta a szalézi szervezeteket, a Segítő Szűz Mária Leányai Intézményét, valamint a Szalézi Munkatársak Egyesületét, amelynek első tagjai között volt ő is.

A pápa sokat tett a Szűzanya és a szentek tiszteletének előmozdításáért, küzdött korának tévedései, túlzásai, a közömbösség és a szekularizáció ellen. Szent Józsefet az egész Egyház patrónusának nyilvánította, és az egész Egyházat Jézus Szentséges Szívének ajánlotta. Hosszú szolgálata alatt bontakozott ki a modern kori katolikus világmisszió.

IX. Piusz 1878. február 7-én halt meg. Kanonizációját a hívő nép kérésére 1955-ben indították el. II. János Pál pápa avatta boldoggá 2000. szeptember 3-án.

Forrás
Magyar katolikus lexikon 
Szaléziak.hu

Fotó: Wikipédia; Piustheninth.com

Magyar Kurír
(sza)