Ma Gyertyaszentelő Boldogasszony, -
Urunknak a templomban való
bemutatásának ünnepe van.

Azok a megszentelt gyertyák,
jelképezik a lelkek éjének sötétségét
szétoszlató Krisztus, - világosságát.
A negyven napos Istengyermeket
karjaiba vevő Simeon
„népeket megvilágosító Fényességnek”
(Lk 2, 32) nevezi Krisztust.
Teljessé válik a Találkozás.
Akit a pásztorok imádtak,
Aki előtt hódoltak a királyok,
jelenlétével, - megszenteli a Templomot.
Gyertyáink fénye ünnepli
a várt Messiás Édesanyját is,
aki a világ Világosságát
a Templomba hozta.
Boldog lehet az, - ki hálával szívében, -
elébe tud menni a már Megérkezettnek!
A Sion hegyén levő templomnak
jele a mi saját templomunk.
Melyben körmenetben, énekünkkel
hirdetjük Isten dicsőségét. S kérjük:
áradjon szét a világban, a Fény!
„Fény a népek világosságára,
és dicsőségére népednek,
Izraelnek (Isten népének!)!”
Ezzel a fényes lélekkel, - ünnepeljünk!

Válasz

Gyertyaszentelő Boldogasszony
Mindnyájan eléd siettünk, Krisztus, akik őszintén és mélységes hódolattal imádjuk misztériumodat; örömmel eltelve sietünk feléd... Meggyújtott gyertyát viszünk, isteni ragyogásod szimbólumát.
Neked köszönhetjük, hogy ragyog az egész teremtés, sőt örökfény önti el, ami szétszórja a bűn sötétségét. Ezek az égő gyertyák azonban főképp annak a belső ragyogásnak a jelképei, amellyel fel akarunk készülni jöveteledre, Krisztus. Amint Anyád, a legtisztább szűz, karjában vitt téged, az igaz világosságot és felajánlott azokért, akik a sötétségben élnek, most mi is kezünkben tartjuk ezt a mindenki számára látható fényt és a te ragyogásodtól megvilágosítva eléd sietünk, aki az igazi fényesség vagy ...
A világosság, amely a világba jön, hogy megvilágosítson minden embert, megjött... Mindnyájan hozzád jövünk, hogy fényedbe öltöztess minket, hogy az öreg Simeonnal mi is karunkba vegyünk, ó, örök, eleven fény. Vele együtt ujjongunk az örömtől, dicsérő himnuszt énekelünk az Istennek, a világosság Atyjának, aki megajándékozott minket az igaz fénnyel, hogy kiragadjon a sötétségből és eltöltsön világossággal.
Szent Szofroniusz, De Hypapante 3, 6-7

Válasz

„Ó, szentséges Anyám, Mária! Te minden erény legtisztább tükre! Ki Jézusod születése után alig negyvenedik napra, jóllehet a szüzek legtisztábbja valál, még a törvénynek megfelelőleg, a templomban az előírt tisztulásra megjelentél. Ó, engedd példád szerint szíveinket minden szennytől tisztán megóvni, hogy egykor méltónak találtassunk a dicsőség templomában bemutattatni a Te isteni Fiad, a mi Urunk és Megváltónk érdemei által. Ámen.” (Ima egy 1897-ből való kétnyelvű imakönyvből, kiadta: Dr. Ochaba A. János)

Válasz

Ki negyven nap előtt üdvösségünkre
Eljöttél az égből bűnös földünkre,
Szállj be lelkünk hajlékába
Ó világ világossága.

Ki a Szűz méhében testbe öltöztél
Hogy megmentsd az embert, emberré lettél,
Szállj be lelkünk hajlékába
Ó világ világossága.

Válasz

A gyertyáról

Miféle fény hozza színre évről évre ezt a jelenetet, a Gyertyaszentelő Boldogasszonyét? Miért a gyertya fényéhez kötődik az ünnep tartalma, a világossághoz, amelyhez a XXI. században is ragaszkodnak az emberek?

A válasz a gyertya természete messzi századokból, a Krisztus-jelkép gyertyáé, hiszen viasza Jézus üdvszerző emberi természetére, világossága, fényessége istenségére emlékeztet. S a megváltás művére: hiszen a gyertya a lángjával önmagát emészti föl, hogy másoknak szolgálhasson: világíthasson. Egy másik értelmezés szerint a gyertya a jócselekedetekkel ékeskedő hitet jelképezi, mert amint a gyertya láng nélkül nem világíthat, éppen úgy a hit is jócselekedetek nélkül halott.
És büszkék lehetünk arra, hogy nálunk a Gyertyaszentelő napját a szabolcsi zsinat 1096-ban a kötelező ünnepek közé sorolta. ( A XX. század elejétől tanácsolt ünnep.) Aztán: a hagyományos, magyar paraszti társadalomban a szentelt gyertya a bölcsőtől a koporsóig elkísérte az embert. Keresztelésig az újszülött mellett világított. Amikor a fiatal anya először ment templomba, gyertyát vitt a kezében. Gyertyát égettek a súlyos beteg mellett, szentelt gyertyát adtak a haldokló kezébe. Ezt a gyertyát pedig úgy hívták, hogy máriagyertya.

Érdekes, hogy egyes középkori képeken, amelyek az égbe készülő (haldokló) Máriát ábrázolják, - hasonlóképpen - égő gyertyát adnak a kezébe, vagy tartják a fejénél.

Válasz