Ezékiel próféta látomása, IX. századi miniatúra. Párizs

Babilonban nemigen hittek Ezékiel prófétálásának. Egyre csak azt mondogatták: „a napok csak haladnak, ám semmivé lesz minden látás” (Ezék. 12:22). Hamarosan azonban láthatták Isten szavának maradéktalan teljesedését. Sedékiás királyt Bábelbe hurcolták, de nem láthatta meg a várost, mert megvakították, majd kivégezték ott. Ezékiel ezt mind pontosan megjövendölte (Ezék. 12:10-13).

Amikor megjelentek a foglyok és elbeszélték a szörnyű tragédiát – láthatták Isten beszéde megvalósulását, és meggyőződhettek a prófétai szó hitelességéről. Addig sokszor csak kellemes időtöltésként hallgatták Ezékielt, de restek voltak változtatni életükön. Így szólt az Úr szolgájához: „Ímé te olyan vagy nékik, mint valamely szerelmeskedő ének, szép hangú, s mint valamely jó hegedűs; csak hallják beszédeidet, de nem cselekszik azokat. De ha teljesednek, mert ímé beteljesednek, megtudják, hogy próféta volt közöttük” (Ezék. 33:32-33). Meg kellett érteniük, hogy fogságuk nem öncélú időtöltés, hanem a megtérés, az újjászületés vissza nem térő alkalma. A prófétának meg kellett ismertetnie velük Isten dicsőséges terveit, kegyelmes szándékát a jövőre nézve, hogy legyenek „papok birodalma és szent nép” (II.Móz. 19:6), hogy bizonyságul hirdessék az Úr nevét a föld minden népének.

A prófétát egyik nevezetes látomásában kivitte az Úr egy csontmezőre, ahol nagy tömegben, szanaszét hevertek a kiszáradt emberi csontok. Rajtuk keresztül mutatta be, miként fogja életre kelteni lelkileg halott, szétszórt népét. Mindezt szolgája, szolgái közreműködésével fogja megcselekedni. „És én prófétáltam, amint parancsolta nékem. És mikor prófétálnék, lőn zúgás és zörgés, és egybementek a tetemek, mindegyik tetem az ő teteméhez. És láttam, ímé inak voltak rajtuk, és hús növekedett, és felül bőr borította be őket, de lélek nem volt még bennük. És mondta nékem:
- Prófétálj a léleknek, prófétálj embernek fia, és mondd a léleknek: Ezt mondja az Úr Isten: A négy szelek felől jöjj elő lélek, és lehelj ezekbe a megölettekbe, hogy megéledjenek!
És prófétáltam, amint parancsolta. És beléjük ment a lélek (= élet), s megéledtek, és álltak lábaikra, felette igen nagy sereg. És mondta nékem:
- Embernek fia! Ezek a tetemek az Izráel egész háza. Ímé, ezt mondják: Elszáradtak a mi csontjaink és elveszett a mi reménységünk; kivágattunk! Annakokáért prófétálj, és mondjad nékik: Így szól az Úr Isten: Ímé, én megnyitom a ti sírjaitokat és kihozlak titeket a ti sírjaitokból, én népem, s beviszlek titeket Izráel földjére. És megtudjátok, hogy én vagyok az Úr...” (Ezék. 37:7-13)

A csontmezőről való látomás az egyetemes feltámadásnak is szemléletes előképe, jelképe! Isten teremtő, megelevenítő, életadó hatalma hasonlóképpen fog megnyilvánulni az utolsó napon.