Ervin Gábor (1912-1944) a neotomizmus képviselője volt, filozófiai tevékenysége papi munkájával együtt bontakozott ki. Születésének századik évfordulójának alkalmából (január 24-én született), január 27-én, ami egyben a holokauszt áldozatainak nemzetközi emléknapja is, az ELTE bölcsészkarán rendeztek konferenciát életművéről.

A konfereciának vendége volt Fischer János, a Richter-Gedeon Rt. kutatási osztályának vezetője, aki Ervin Gábor keresztfia, bár nem ismerte őt, mivel három éves volt, amikor keresztapja meghalt. Ő számos családi emlékkel és a családfa felvázolásával segítette Ervin Gábor alakjának megismerését. 

A konferencia első fele egyfajta korrajzot vázolt fel. Gianone András, a KPSZTI munkatársa, a Szent Imre Gimnázium történelem tanára az egyház és állam Horthy-korszakbeli kapcsolatát mutatta be, amikor az egyházak hatalmas részt vállaltak az oktatásból, a szociális és karitatív munkából, amiben támogatta őket az állam, ráadásul az egyházi jelenlét (például apácák az állami kórházakban) az állami szférában is jelentős volt, gondoljunk csak arra, hogy kötelező volt a hittan. Az 1919-es bolsevik diktatúra és Trianon után az egyházakkal karöltve próbálta az ország vezetése talpra állítani Magyarországot, „valláserkölcsi” alapon. Szimbolikus példája lehet ennek az 1938-as, budapesti Eucharisztikus Világkongresszus és a Szent Jobb országjárása, aminek állomásain elválaszthatatlanul összefonódtak az állami és egyházi ünnepségek. 

Ervin Gábor 7 éves volt, amikor izraelita családja katolizált. Már fiatalon papnak készült, a Központi Szemináriumban tanult – írja róla Kránitz Mihály az Új Ember január 22-i számában. 1934-ben szentelték pappá, először budaörsi káplán volt, majd 1936-tól 1944-es haláláig a Salvatore tanítóképző intézetben volt hittanár. 19 éves volt, amikor első komolyabb tanulmányát írta, mégpedig Széchenyi vallásosságáról. Schütz Antalhoz írta doktori dolgozatát Az emberi természet sebei és gyógyulásuk címmel. Példaképei Szent Tamás, Newman, Prohászka Ottokár voltak, s külön megemlíti Réginald Garrigou-Lagrange francia neotomista teológust is. Nem csak a teológia és a filozófia, hanem a pszichológia is  érdekelte, tagja volt a Magyar Filozófiai Társaságnak. 

Ervin Gábor lelkivezetőként részt vett a zsidótörvényekben érintettek védelmére alakult Magyar Szent Kereszt Egyesület munkájában is. Ennek 1944-től titkára volt. Felvarrta reverendájára a sárga csillagot, hogy így mutassa ki szolidaritását édesanyjával és testvéreivel, valamint az egész magyar zsidósággal – papként ugyanis nem volt kötelezve a sárgacsillag viselésére. Amikor látta a csoportokba terelt zsidókat, hangosan elítélte a történéseket, ezért a rendőrség őrizetbe vette, de elengedték. A saját élete is veszélyben forgott, de ő üldözötteket rejtegetett. 1944 december elején nyilasok törtek be hozzájuk, és mindenkit elhurcoltak, Ervin Gábort is. Háztartási alkalmazottja tért csak vissza, aki elmondta később, hogy látta, amint a fiatal papot és édesanyját megkorbácsolják a nyilasok. Egyes források szerint mindkettőjüket a Duna-parton végezték ki – írja Hetényi Varga Károly nyomán az Új Ember. 

Frenyó Zoltán filozófus, a konferencia előadója Ervin Gáborról a Kurírnak elmondta: olyan gondolkodó volt, aki kifejezetten neotomista, de ezen belül nagyon friss hang, és nagyon szabatos a gondolkodásmódja. Korában a másik két népszerű irányzat a pozitivizmus és a neokantianizmus volt. Ervin Gábor és a neotomizmus jól látta, hogy a metafizika vagy ontológia alapvető a filozófiában, ami nélkül „minden félresikerül”. A mai helyzetben is érvényes, hogy a filozófia tájékozódóképességének megtartásához szükséges egy „egészséges metafizika”. Ervin Gábor életműve nagy inspiráció Frenyó Zoltán szerint, hogy tovább gondoljuk a keresztény filozófia problémakörét, hiszen keresztény filozófia kétségkívül létezik, de hogy a két fogalom – kereszténység és filozófia – hogy hat egymásra, arról a mai napig sokat vitáznak. 

Ervin Gábor főbb művei közül kiemelendő a Krisztusi nagykorúság – bérmálkozóknak és megbérmáltaknak; A kultúra és emberiség, talán a legátfogóbb műve; a Gondolatok a művészet etikájához; és A műalkotás mint jel.

Kránitz Mihály, a konferencia egyik előadója a Magyar Kurírnak elmondta: Ervin Gábor teológiailag nagyon alaposan felkészült személyiség. Személy szerint őt a Krisztusi nagykorúság című munkája fogta meg a leginkább. A mának szóló üzenete az, hogy egy kereszténynek nagyon felkészültnek kell lennie, ez pedig teljességgel megegyezik XVI. Benedek pápának az új evangelizációra való felhívásával. Nagyon fontos a hitelesség is, ami Ervin Gábor életáldozatát tekintve nem vitatható el tőle. A keresztény hit nem csak egy magunkra aggatott ruha, hanem életforma kell legyen. Kránitz hozzátette: Fischer János, Ervin Gábor keresztfia összegyűjtötte az összes tőle megmaradt szöveget, ami egy kötetben terveznek kiadni. Ő fordította le Garrigou-Lagrange-nak A megkezdett örök élet című művét, amit  már újra kiadott a Jel kiadó.  

Szilvay Gergely/Magyar Kurír