Erdő Péter a papi találkozón kifejtette: a hit éve nem véletlenül kezdődött a II. Vatikáni Zsinat megnyitásának ötvenedik évfordulóján, ami egyben a katekizmus kiadásának a huszadik évfordulója is volt – II. János Pál ugyanis direkt a zsinat megnyitásának évfordulóján adta ki a katekizmust. A bíboros leszögezte: el kell olvasni a zsinat dokumentumait, különben a levegőbe beszélünk a zsinat szellemével kapcsolatban. Hozzátette: a mostani katekizmus nagyon is hasonlít a trentói zsinat után kiadottra. A bíboros kihangsúlyozta a verbális hagyomány fontosságát, ami erősebb, mint a különféle korok divatos filozófiai irányzatai. A katekizmus ennek a tükre. A zsidó nép is a „beszéld el fiaidnak”elve miatt maradt fenn. A zsinattal az Egyház életének szerves, de átfogó megújulása következett be, „összeállt egy olyan galaxis, amiből az Egyház táplálkozhat”, akárcsak a trentói zsinat után.

A bíboros a vasárnap lezárult Püspöki Szinódusról szólva kifejtette: annak témája az új evangelizáció volt, amiről azonban kiderült, hogy sokan sokfélét értenek alatta, tehát először tisztázni kellett, hogy miről van szó. Az új evangelizáció nem jelent új evangéliumot, és nem csupán az újraevangelizációról szól. Megcéloz mindenkit, nem csak a keresztény kultúrájú népeket, hanem a pogányokat is. Amitől új, azaz, hogy új a lelkesedés, amivel hirdetik, új a módszertana és újak a körülményei. Az új evangelizációt végzi egyrészt a Szentlélek, másrészt az Egyház egésze, valamint az Egyházban minden egyes ember meghívást kapott rá, magánszinten, de akár úgy is, hogy hivatalos egyházi jóváhagyással végezze ezt, ilyenek például a hitoktatók és a katekéták.

A bíboros felhívta a figyelmet arra, hogy a plébániák összefogatják a területükön működő lelkiségi mozgalmakat, habár a hívőknek joguk van nem tartozni egy ilyenhez sem, hiszen az Egyház is egy nagy lelkiségi mozgalom. Ezen mozgalmaknak megvan azon veszélye, hogy elveszítik az összképet, ha túlságosan az alapító stílusára vagy egy-egy kijelentésére koncentrálnak.

A bűn mindig személyes, az Egyház társadalmi tanításának kompendiuma sem „struktúrális bűnről”, hanem a „bűn struktúráiról” beszél – szögezte le az esztergom-budapesti érsek, amikor arról beszélt, hogy nem csak hirdetni kell a hitet, hanem tanúságot is kell róla tenni, hiszen a megtérés személyes fordulat, nem csupán a tudattartalom továbbadása a fontos.

Végül kérdésre válaszolva a főpásztor kifejtette: a gondosan bemutatott mise is az új evangelizáció fontos része, „az Adoremus nem helyettesítheti a misekönyvet”. A konferált mise gyakorlatát ma nem támogatja a hivatalos irányelv, mivel az egyfajta „brechti színházat” teremt, ha a pap állandóan megszakítja a misét, és magyarázza, azzal elidegeníti a híveket, ahelyett, hogy bevonná őket. De a mise előtt például kiváló alkalom van a szertartás magyarázatára. Úgyszintén kérdésre felelve Erdő Péter leszögezte: nincs napirenden a régi rítus és a novus ordo „összegyúrása”.

Gáspár István, a találkozót szervező Országos Lelkipásztori Iroda vezetője a Kurírnak elmondta: az eseményre ötven pap érkezett az ország minden tájáról. A bíboros felszólalása után Keszely Sándor beszélt az ifjúságpasztorációról, délután pedig a hit évével kapcsolatban ismerkedtek meg a résztvevők a Regnum Christi tapasztalataival. A találkozó szekcióülésekkel zárult, ahol mindenki elmondhatta, milyen területen vannak jó tapasztalatai. Az így összegyűlt tapasztalatokból egyrészt később össze tudnak állítani egy plébániai kisokost, másrészt rájuk épülve elindulhat egy pasztorációs mozgalom is.

Kapcsolódó:
Megújul az útkereső plébánosok találkozója

SzG/Magyar Kurír