A szamárháton való bevonulás történetének mély jelentése, hogy ezzel Jézus jelképesen megvallja, hogy ő a Messiás. De kijelenti azt is, hogy ő nem harcos, földi királyként, hanem Isten szelíd, szenvedő szolgájaként fogadja el a Messiás szerepét és küldetését – hangsúlyozta Erdő Péter virágvasárnapi homíliájában.

Az Erdő Péter bíboros által virágvasárnapon az esztergomi bazilikában celebrált szentmise a barkák ünnepélyes megáldásával kezdődött, melyet Jézus jeruzsálemi bevonulására emlékező körmenet követett.

A szentírási részletek felolvasását követően a főpásztor szentbeszédében kiemelte: a szamárháton történő diadalmas bevonulást nemcsak manapság érezzük furcsának, de már Jézus korában sem volt természetes. A szamárháton bevonuló Jézus ősi jövendölések beteljesedését tükrözi. A jövendölés azt hangsúlyozza, hogy király az, aki érkezik, a választott nép királya. De szelíden érkezik – szögezte le Erdő Péter.

A tömeg ujjong, ismerik Jézust, a csodatevőt, tudják, hogy veszélyt vállal magára, hogy kihívja a sorsot maga ellen azzal, hogy nyilvánosan vonul be az ünnepre – folytatta a bíboros. Tudják, hogy ekkor már Jézust halálra keresték. Érzik, hogy világtörténeti konfliktus tetőzik itt, hogy a szelíden bevonuló, Názáretinek mondott próféta, Dávid Fia, vagyis a megígért Megváltó. Érzik, hogy Dávid Fia Jeruzsálembe győzni vonul be. Ezért hát a Hozsanna, ezért a lelkesedés, ezért a pálmaágak.

Pár nap múltán – talán ugyanez a tömeg – majd azt fogja kiáltani: „Keresztre vele! Feszítsd meg őt!”. És Jézus mégis győzni vonul be Jeruzsálembe. Megfeszítve, legyőzve diadalmaskodik. A titokra maguk a tanítványok is a feltámadás után, a húsvét fényében döbbennek rá – hangsúlyozta Erdő Péter.

A bíboros az örök igazságra a szentírás szavaival figyelmeztette a jelenlévőket: „nem lehet különb a tanítvány mesterénél, sem a szolga uránál”.

„Krisztus sorsa és küzdelme a keresztény ember életének és az egész Egyház életének mintája is. Néha váratlanul ér minket a nem hívő külvilágnak egy-egy dicsérete vagy elismerése, olykor szociális vagy emberbaráti tevékenységek kapcsán, máskor szép, kulturális értékekért, vagy azért, mert valaki úgy érzi, hogy hitünk tanítása éppen kapóra jön valamilyen pillanatnyi helyzetben vagy konfliktusban. Ismét máskor pedig szinte meglepetésszerűen, váratlanul érnek minket a leghevesebb támadások vagy rágalmak is. Ugyanakkor újra meg újra megérezzük az ószövetségi mondás igazságát, amelyre az Újszövetség is hivatkozik immár keresztényi értelemben: „Minket mindenkor teérted irtanak, és vágóbirkák módjára tartanak” – mondta Erdő Péter.

Ferenc pápát idézve a főpásztor rámutatott: Jézus szegénysége részét alkotta annak a szeretetnek és odaadásnak, amelyet az emberiségért vállalt. Nem magáért a szegénységért vállalta ezt, hanem azért, hogy az ő szegénysége által mi gazdagok legyünk. Nekünk is az a küldetésünk, hogy örömhírt vigyünk az élet minden területére, mert létezik az elkövetett rossz megbocsátása, „Isten nagyobb a mi bűneinknél, és ingyen szeret minket, mindörökre; közösségi életre és örök életre vagyunk teremtve”. Arra hív minket, hogy örömmel hirdessük „az irgalom és a remény üzenetét” – zárta gondolatait a bíboros.

Fotó: Mudrák Attila

Magyar Kurír
(ki)