A bíboros felhívta a figyelmet arra, hogy az idei dunai árvízkor a Karitász nemcsak jelen volt, hanem önkénteseket is szervezett, akik közül több százan dolgoztak a Duna-kanyarban a gátakon. Az árvízvédelemben résztvevőknek élelmiszert és szállást adtak, és sokaknak fedelet nyújtottak azok közül is, akiknek el kellett hagyniuk otthonukat. Erre a célra iskolákat és egyházi intézmények épületeit szabadították fel.

A katolikus közösségekben ezalatt imádkoztak az árvízvédelemben dolgozókért és azért, hogy a természeti csapás ne okozzon nagyobb katasztrófát. Esztergomban, a gáttól néhány tíz méterre, a belvárosi templomban szentségimádás és imádság zajlott, azok részvételével, akik koruk vagy egészségi állapotuk miatt nem tudtak kimenni a töltésre segíteni. Az épületek helyreállításában jelenleg is részt vesznek, a rászorult családoknak pedig pénzzel is segítettek.

Erdő Péter emlékeztetett arra, hogy a haiti földrengés idején Santo Domingóba küldték a pénzadományokat, amelyeket az ottani egyházi szakemberek juttattak el a rászorulóknak, igaz, ez nagyon nehéz volt a közlekedési problémák és a rablóbandák miatt. Jelenleg a Fülöp-szigeteken hasonló a helyzet. Ott is tudnak ilyen módon segíteni, mert „nekünk azzal nincs problémánk, hogy eljuttassuk a segítséget”, mivel „nem kell, hogy mi magunk menjünk oda”.

Ahhoz, hogy gyorsan tudjanak segíteni, létrehoztak egy intervenciós alapot, amelyből már az első katasztrófahírre reagálni tudnak. Ennek köszönhetően tudtak a Fülöp-szigetekre küldeni azonnali segélyként negyven ezer dollárt. Ha szükséges, gyűjtést is meghirdetnek, de ez időbe telik.

A katolikus főpásztor kiemelte: a Karitász azoknak is tud segíteni, akik adóssággal küzdenek. Ez nem jelenti a teljes összeg átvállalását, részben azonban – gondos környezettanulmány után – tudnak enyhíteni az anyagi problémákon. Ezenkívül indokolt esetekben az energiaköltségek egy részének kifizetéséhez is hozzá tudnak járulni.

A Katolikus Karitász Magyarországon három szinten szerveződik, az országos és az egyházmegyei szervezeteken túl léteznek a plébániai karitászcsoportok is – mutatott rá Erdő Péter. Utóbbiak nem jogi személyek, csak önkéntesekből állnak, számuk országosan 5-10 ezerre tehető. Ezekben a csoportokban a 65-75 év közöttiek tekinthetők talán a legaktívabbaknak, mert nekik már több az idejük, ugyanakkor van szakértelmük, élettapasztalatuk és még energiájuk is.

Erdő Péter szólt arról, hogy önkénteseik a rendszerint több ezer tonnányi EU-s élelmiszersegély-szállítmányok elosztásában is részt vesznek, mert ők azok, akik leginkább tudják, hogy helyi szinten kinek van a legnagyobb szüksége rá. Nagy áruházak előtt szintén gyűjtenek tartós élelmiszert a szegényeknek. Ebben fiatalok segítenek, akiknek jó iskolát jelent ez abból a szempontból, hogy merjék megszólítani a bevásárlókat a gyűjtés során, elvigyék a valóban rászorulóknak az adományokat. Így szembesülhetnek azzal is, hogy milyen körülmények között élnek a rászorultak – fűzte hozzá a bíboros.

A Karitász munkatársai igyekeznek megismerkedni a hajléktalanokkal is, és próbálnak rajtuk úgy segíteni, hogy azt el tudják fogadni. Azoknak is segítenek, akik nem tudják kifizetni a gyógyszereiket sem.

Karácsonykor Mádl Dalmával, a karitász jószolgálati nagykövetével a hátrányos helyzetű családok gyermekeinek is adnak ajándékokat. Ezek egyénre szabottak, mivel a karitász munkatársai személyesen is ismerik a rászorulókat – jegyezte meg Erdő Péter.

A bíboros felidézte, hogy a Biblia szerint az emberek testvérei egymásnak, „tehát a testvériség gondolatának az igazi gyökere a teremtő Isten akaratában rejlik, mert közösségi lényként hozta létre az embert, így a kölcsönös segítés és szeretet az ő akaratának megfelel2. Jézus ennél tovább megy, amikor azt mondja: szeressétek ellenségeiteket, „mi emberek pedig akkor tesszük a legjobbat a Mindenhatónak, ha a másik emberben Isten képmását észrevesszük, és olyan szeretettel fordulunk felé, mint ami Istennek járhat”.

Beszélt arról is, hogy az utóbbi két-három évben az Apostoli Szentszék igen intenzíven foglalkozik a karitász témájával. Ferenc pápa is hangsúlyozta, hogy az egyháznak Krisztus szeretetéről kell tanúságot tennie, tehát „ez több, mint a puszta humanitárius segítség, és ez az, ami megkülönbözteti, ami a sajátossága”.

Ebből következik, hogy „nem lehet csupán világi célok érdekében segíteni az embereket, hanem ki kell fejezni vele Isten szeretetét”, ami az evangelizációt is segítheti – mondta Erdő Péter, felidézve Meisner bíboros szavait: „olyan messze érjen az igehirdető szavunk, amilyen messze a segítő kezünk”.

MTI/Magyar Kurír
fotó: MTI