A délelőtti szentmisével és a Robert Schuman Európája: népek közössége, amelyeket keresztény gyökereik egyesítenek címmel megtartott előadással egyben lezárták az európai egységet megálmodó politikus emlékévét.

Erdő Péter felidézte azt a történelmi jelentőségű lépést, hogy 1950. május 9-én Robert Schuman arra hívta az európai demokratikus nemzeteket, hogy szabad akaratukból lépjenek közösségre egymással. Ha az akkori szándékok, nemes elképzelések felélednek a kontinens népeiben, vezetőben, azok ma is remény forrásai lehetnek – hangsúlyozta.

A CCEE elnöke beszédében kitért arra is, hogy az Európa keleti és nyugati részén fekvő országok, a történelmi eseményeket követő helyzetükből fakadóan mennyire másképp élték meg az egyesülést. Elemezte Európa országainak eltérő helyzetét, külön kitért arra, hogy a közép-európai országok a maguk latin kultúrájával a nyugat szerves részeként tekintettek magukra. Az alapító országok és a később csatlakozott országok gyökeresen más helyet foglaltak el az Unión belül, és ez sokszor az egyenlőtlenség,  az alávetettség érzését szülte. A gazdaság megszenvedte a gyors átalakulást, majd elérkezett a monetáris válság is. Ehhez társul még, hogy sokan úgy érzik, a nyugati országok olykor anélkül ítélkeznek, hogy ismernék az adott országot.

Erdő Péter bíboros azt  a kérdést tette fel, hogyan lehet ezekre  a jelenségekre Robert Schuman nemes elgondolásai alapján válaszolni. Először is úgy, hogy megvizsgáljuk, megismerjük ezeket az elgondolásokat. Schuman azt mondja, hogy a demokrácia a kereszténységnek köszönheti létét, mert a kereszténységben az emberi személy méltósága személyes szabadságát is jelenti. Erdő Péter bíboros itt megemlítette, hogy mégis nagyon sok támadás éri napjainkban a kereszténységet és azokat az intézményeket, amelyek társadalmaink alapját adják. 

Schuman gondolatai közül kiemelte: a politikai egység nem jelenti a nemzetek eltűnését. Az Európai Unió a népek közötti kiengesztelődést mozdítja elő, valóban segít felülemelkedni a történelmi konfliktusokon. Hangsúlyozta: nem egyszerű megbékélésről van szó, hanem valódi barátságról és rokonszenvről. Beszélt a közös kulturális alapok, a keresztény örökség összetartó erejéről és kiemelte egymás megismerésének fontosságát. Meg kell ismernünk egymást ahhoz, hogy egységben érezzük magunkat, hogy megértsük egymást. Felhívta  a figyelmet arra, hogy a modern kommunikciós eszközök milyen nagy lehetőséget biztosítanak erre.

Boldog II. János Pált idézte annak hangsúlyozására, hogy a földrész egyesítésének előmozdítói mélyen hívő keresztény emberek voltak. A szabadság és a szolidaritás evangéliumi értékeiből merítettek ihletet bátor tervükhöz. Zárásként hangsúlyozta, hogy a Robert Schuman által megkedett útra kell visszatalálni, megújult bátorsággal.

Magyar Kurír

(tzs)