A szentmisén elhangzott homília az alábbiakban olvasható.

Kedves Bérmálkozók!
Krisztusban Kedves Testvérek!

1. Pünkösd vasárnapja van. A húsvét utáni ötvenedik nap (vö. Lev 23,16; 2Makk 12,32). Ezen a napon gyűltek össze Jeruzsálemben a zarándokok, hogy megünnepeljék a hetek napját, a gabona aratásának első zsengéit. A választott nép három nagy zarándok ünnepének egyike volt ez a nap, Sávuót ünnepe (vö. Kiv 34,22; MTörv 16,9-12). Az ünnep teológiai jelentését a Sínai-hegyi esemény adta meg, a tízparancsolat vagy az egész Tóra átadása a választott népnek.

És ezen a napon történt a Szentlélek különös kiáradása Krisztus tanítványaira. Ebből az alkalomból gyűlt össze az a tömeg, amelyhez Szent Péter apostol a Lélek erejében beszédet intézett. Történeti emlékezet, a küldetését teljesíteni kezdő Egyház születésének nagy eseménye, és egyben hitünk titokzatos igazsága is, amit ma ünneplünk.

2. A ma felolvasott evangéliumi szakasz nem ezt az eseményt mondja el, hiszen az evangéliumok Jézus földi pályafutásáról szólnak. A pünkösd elbeszélését az Apostolok cselekedeteiből hallottuk a szentmise olvasmányában. Ám az ünnep titkát csodálatosan megvilágítja a feltámadt Krisztus megjelenésének az az eseménye, amelyet az evangéliumban hallottunk. Jézus zárt ajtókon keresztül belépett a terembe a tanítványok közé, és így köszöntötte őket: „Békesség nektek!” Az evangélista hozzáfűzi: „Megörültek a tanítványok, mert látták az Urat”. Isten közelsége félelmet is kelt bennünk. Nem egyszer mondja a Föltámadott a tanítványoknak, hogy „én vagyok, ne féljetek”. Ebben a mostani jelenetben azonban az öröm kerül előtérbe. Jézus saját küldetéséről beszél, ezt adja tovább a tanítványoknak: „Amint engem küldött az Atya, úgy küldelek én is titeket”. Szent Ágoston jegyzi meg erről a mondatról, hogy benne Krisztus közvetítőként mutatkozik meg. Közvetíti a küldetést: ő engem – én titeket . És ekkor adja meg nekik a Szentlelket. Rájuk lehel, és ezt mondja: „Vegyétek a Szentlelket”! Ismét csak Szent Ágoston veszi észre, hogy ezzel a leheléssel Jézus azt is jelezte: a Szentlélek nem csak egyedül az Atya Lelke, hanem az övé is . Az Istentől kapott küldetéshez társul a Lélek ajándéka, mert a feladat puszta emberi erőnket meghaladja. A próféták is átadták a Lelket utódaiknak. Illés próféta valamiképpen Elizeus felé is közvetítette azt a különleges erőt, ami nemcsak az övé volt. Jézus ennél többet tesz: szuverén úrként ad isteni erőt tanítványainak. Erről tanúskodnak a nyomban ezután mondott szavai: „Akinek megbocsátjátok bűneit, az bocsánatot nyer, s akinek megtartjátok, az bűnben marad” (Jn 20,23). A bűnbocsátás hatalma isteni hatalom. Jézuson is megbotránkoztak egyesek, amikor a bénának azt mondta: „Megbocsáttatnak bűneid”! Mi, emberek ugyan megbocsáthatjuk a rajtunk esett sérelmeket, de a más ember bűnét, sőt a magunkét sem tudjuk eltörölni, meg nem történtté tenni. Ehhez ugyanis az Isten irgalma szükséges.

Manapság sokszor megfeledkezünk arról, hogy többek vagyunk látható és halandó önmagunknál. Örök életre szól a hivatásunk. A kozmoszon, az időn, a téren túl, a személyes isteni valósággal léphetünk kapcsolatba már itt, a földi életünkben. Ezért a jóság és a bűn sem csupán a földi dolgok összefüggésében valósul meg. Nagyszerűbb a jóság és mélyebb a bűn, mint első pillantásra gondolnánk. De Isten üdvösségre, örök boldogságra szán, közben pedig szabadsággal ajándékoz meg minket. Jézus az üdvösség örömhírét hozta a világnak, és szabad utat nyitott számunkra a Szentlélekben az Atyához (vö. Ef 2,18). A megigazulásnak ezt a szolgálatát, mely nem csak elméleti hirdetése egy nagyszerű lehetőségnek, hanem tevőleges előmozdítása is az emberek üdvösségének, Jézus Egyházára bízta. Ehhez adta a szentségeket. Ebben a feladatban segít minket, mindnyájunkat külön-külön, de az egész Egyházat is a Szentlélek Úristen, akinek kiáradását ma ünnepeljük.

3. A bérmálás szentsége nem véletlenül jelent meg úgy az Egyház felfogásában, mint a keresztség megerősítése. Nem elsősorban mi erősítjük meg a keresztségi fogadást, amit lehet, hogy gyermekkorunkban tettek le helyettünk, de az is lehet, hogy mi magunk mondtuk el a hitvallás szavait a kereszteléskor, néhány nappal vagy néhány perccel a bérmálás előtt, ha felnőttként vesszük fel ezeket a szentségeket. Nem is így értette ezt az Egyház, hanem azt a lelki ajándékot, az újjászületést és magát a Szentlelket is, amelyet (akit) a keresztségben kaptunk, ez a szentség külön pecséttel erősíti meg. „Vedd a Szentlélek ajándékának jelét (pecsétjét)” – ezt mondjuk, amikor a szentséget kiszolgáltatjuk. Arra, hogy hitünket, Krisztus mellett szóló igenünket megerősítsük, sok alkalmunk van az életünkben. Újra és újra olyan környezetben élünk, ahol bátorság és emberi tartás, kegyelem és találékonyság kell ahhoz, hogy megvalljuk a hitünket, és hogy aszerint is éljünk.

Különböző válságokról, csüggedésről, elöregedésről, a hétköznapi élet kilátásainak bizonytalanságáról szólnak körülöttünk a hírek, de sokszor a tapasztalataink is. Csakhogy az életünk több ennél! Akinek a valóság egészére nyílik rá a hite, akinek a földi életén túlra tekint a reménye, aki megtapasztalja, hogy együttműködhet a Szentlélek isteni erejével, annak élete van, annak otthona van a jövőben, annak a „nemzetsége”, a családja vagy a szellemi családja áldott és áldás hordozója az emberek között. Ahogy a zsoltár mondja: „Az igazak nemzetsége megáldatik” (Zsolt 112,2). Azért boldog, mert féli az Urat, és mert örömét leli az Úr törvényében (vö. Zsolt 112,1). Ezért volt örömünnep a régi pünkösd, a Tóra ünnepe. Ezért tölti el pünkösdkor a Szentlélek öröme a tanítványokat. Mert szeretet, öröm és békesség a Lélek gyümölcse (vö. Gal 5,22-23). Ennek az örömnek a forrása pedig az, hogy összhangban vagyunk a mindenható és jóságos Isten tervével. Keresni minden nap Isten akaratát. Tanulmányozni Krisztus üzenetét az Újszövetségben, figyelni a tanító Egyház szavára, imádságban beszélni meg Jézussal minden napunkat, minden feladatunkat, minden döntésünket – ez már itt, a Földön is az öröm és a boldogság útja.

4. Ha kérjük a Szentlelket, ha követjük sugallatát, érezni fogjuk, hogy minden zárt ajtón keresztül is mellénk áll. Ahogy Szent Jakab apostol levelében olvassuk: „Vessétek alá magatokat az Istennek, szálljatok szembe a Sátánnal, és elfut előletek. Közeledjetek az Istenhez, és majd ő is közeledik hozzátok” (Jak 4,7-8)!

A Szentlélek erejét, örömét és átható segítségét kérjük Egyházunk missziójához, az új evangelizáció művéhez mindannyiunk számára Jézus Krisztus által! Ámen.

Magyar Kurír