Május 25–26-án tartott ülés Rómában a püspöki szinódus rendes tanácsa, hogy előkészítse a XIV. rendes közgyűlést, amelyet „A család hivatása és missziója az egyházban és a mai világban” témáról tartanak október 4. és 25. között a Vatikánban.

A tanácskozás után, amely Ferenc pápa vezetésével zajlott, Erdő Péter bíborossal, a szinódus főrelátorával a Vatikáni Rádió magyar szerkesztőségének vezetője, Vértesaljai László készített interjút.

– Bíboros úr, hétfőn és kedden ülésezett a Vatikánban a családszinódus titkársága Ferenc pápa jelenlétében. Hogyan halad az előkészítő munka azok után, hogy összegezték a részegyházakból érkezett válaszokat?

– A titkárság, a szakértők nagy munkát végeztek, hiszen áprilisra érkeztek meg a válaszok, illetve a hozzászólások olyanoktól is, akik nem résztvevői a szinódusnak, de megfogalmazták a véleményüket. Ezeknek a figyelembe vételével készült el az Instrumentum laboris, a munkaokmány egyfajta tervezete. Ezt a tervezetet néztük végig, ennek a fogalmazásán javasoltunk még módosításokat, bővítéseket, javításokat a témának megfelelően, és ez lesz az a szöveg, amely – reményünk szerint – most már napokon belül végleges formában elkészül. Úgyhogy június 23-ára várható, hogy hivatalosan is bemutatja a Szentszék a dokumentumot. Ez alkalmat ad arra, hogy a nyári hónapokban a résztvevők felkészüljenek a szinódusi témákból, mindenki eldöntheti, hogy melyik ponthoz kíván hozzászólni, elkészítheti a megjegyzéseit. Úgyhogy azt hiszem, azért egy lépést tettünk előre az őszi szinódus felé vezető úton.

– Akkor ennek a dokumentumnak a közzététele nyilvános lesz?

– Igen, sőt lesz a Sala Stampában, a Szentszék sajtótermében egy hivatalos bemutatója, amelyre majd ismét Rómába kell jönnöm. Ez várható június 23-ra.

– Ferenc pápa jelen volt a megbeszélésen hétfőn és kedden is. Jelenléte könnyebbség volt, vagy éppenséggel nehézség?

– Azt hiszem, hogy bátorítás volt abból a szempontból, hogy éreztük, fontos dologról van szó, őt is személyesen érdekli az a munka, amit végzünk. Ugyanakkor ő érdeklődéssel és türelmesen hallgatta a hozzászólásokat, tehát nem bonyolódott bele, nem vonta magához a szót közben. Nagyon örültünk annak, hogy ott van, és örültünk, hogy ilyen jelentőséget tulajdonít a közös munkánknak.

– Vannak-e a szinódusi előkészület során már kikristályosodott pontok?

– A szinódusi dokumentum még egy hosszú vita eredménye lesz, és nem lehet elővételezni azt, ami a szinódusi aulában elhangzik. Tehát nem formalitás, hanem valóban érdemi megbeszélés céljából gyűlik egybe majd a szinódus. Azt hiszem, hogy inkább a témák azok, amelyek kicsit kikristályosodtak, hiszen ennek a munkaokmánynak a mentén, ezek pontjaihoz fognak megfogalmazódni a hozzászólások, illetve ezeknek a tematikus egységeknek a mentén tagozódik majd az egyes hetek programja. A főbb egységek most is nagyjából úgy alakulnak, hogy van egyszer egy nagy első tematikus egység, amely az előző szinódus záróokmányában is megjelent; ez pedig a helyzet – a házasság és főleg a család helyzete, a világon az ezzel kapcsolatos kihívások, és nemcsak a nehézségek, hanem a pozitív tapasztalatok is. Aztán egy másik nagy egység a helyzetre való reflexió Jézus Krisztus tanításának, személyének fényében, és a harmadik a teendőknek, a pasztorális útmutatásoknak a megfogalmazása. A „Láss, ítélj, cselekedj!” klasszikus jezsuita módszere, azt hiszem, hogy valamilyen formában a dokumentum szerkezetében is előbukkan.

– Az ír népszavazás eredménye valamiképp szóba került?

– A hivatalos tárgyaláson természetesen nem, viszont kétségtelen, hogy ezek a témák is – függetlenül az egyes országokban tartott népszavazásoktól vagy hozott jogszabályoktól – már az előző szinóduson is jelentősen felmerültek, és nyilván ebben a szövegben is helyet kaptak ezek a kérdések.

– Bíboros Úr, gratulálunk: csütörtökön kitünteti Önt a Szuverén Máltai Lovagrend. Ebben bizonyára szerepe van a Magyar Máltai Szeretetszolgálatnak is…

– A magyar püspöki kar, a magyar egyház és a Máltai Lovagrend, a Máltai Szeretetszolgálat között fennálló értékes munkakapcsolat immár huszonöt évre tekint vissza. Fontosnak tartom, hogy ez a jövőben is megmaradjon és tovább fejlődjön. Gondoljunk csak arra, hogy a szociális kérdés milyen nagy probléma Magyarországon, és a máltaiak milyen komolyan kiveszik a részüket a hajléktalanok ellátásától kezdve a menekültügyön át – tudjuk, így volt a romániai forradalom idején és egyéb alkalmakkor – a környezetünkben lévő szükségzónák kérdéséig, mint a kárpátaljai segítségnyújtás. Vannak továbbá olyan témák mint a szociális otthonok, vagy a súlyosan hátrányos helyzetű embereket ápoló, foglalkoztató kezdeményezések. Azt hiszem, ezekben is nagyon nagy helye és értéke van Magyarországon az együttműködésnek, mind a Máltai Lovagrend, mind a Máltai Szeretetszolgálat tevékenységének.

Forrás és fotó: Vatikáni Rádió

Magyar Kurír