(Mt 10,28-35)

Krisztusban Kedves Testvérek!

Ünnep számunkra a mai nap, mert a Visegrádi Rehabilitációs Szakkórházat Szent Kozma és Damján vértanúkról nevezték el. Ezért ma megáldjuk ezt az intézményt, és kérjük minden dolgozója és minden betege, ápoltja részére Szent Kozma és Damján közbenjárását.

A görög-római ókorban nagyra becsülték és tudománynak tartották az orvoslás művészetét. Ugyanakkor talán a mai kornál is jobban érezték, hogy az ember nem ismeri teljesen a természetet, nem látja pontosan a természet lehetőségeinek határait és főként: nem hatol el tekintete ezeken a határokon túlra. Nem véletlen, hogy magát a gyógyulást is a megrendülés érzése övezte, amely abból a tapasztalatból ered, hogy világunk létének és működésének alapja valami még nagyszerűbb, valami egészen más jellegű valóságban rejlik. Imádkoztak a betegek gyógyulásáért már az antik pogány vallásokban is. A keresztény hit különös fénybe vonta az emberiség küzdelmét a betegségek ellen, az egészség visszanyeréséért. A Boldogságos Szűz Mária ősi litániájának, mely szintén az ókorból és szintén a keletről származik, egyik fohásza Betegek Gyógyítójának nevezi az Istenszülő Szüzet.

De vannak az Egyházban olyan szentek is, akiket betegség idején különösen segítségül hívtak és hívnak az emberek. Az összes hitvallók boldoggá- és szentté avatása során vizsgálja az Egyház, hogy történtek-e a közbenjárásukra csodás gyógyulások. Vannak azonban olyan szentek, akik már életük példájával is a gyógyulásra és a gyógyításra emlékeztetnek. Szent Kozma és Damján Kürosz városában haltak vértanúhalált, szenvedéstörténetük szerint 303-ban, Diocletianus császár üldözése idején. E szerint nagy bűnük volt a hatóságok szemében: ingyen gyógyították a betegeket, és ezzel sokak lelkében érdeklődést, sőt hitet ébresztettek Krisztus iránt. Mert az is az isteni kegyelem átformáló erejének bizonysága, ha egy ember önzetlenül tudja szolgálni a többieket, ha nagylelkűen dolgozik másokért. A hagyomány szerint Arábiából származott a két orvos. Szíriában tanultak, Kilikiában, Kis-Ázsia délkeleti részén működtek. Hírük és ereklyéik keletről jutottak Rómába, ahol a Fórumon, Maxentius bazilikája mellett szenteltek templomot a tiszteletükre. Konstantinápolyban pedig Iustinianus császár súlyos betegségéből gyógyult meg. Felépülését Szent Kozma és Damján közbenjárásának tulajdonította. Ezért hálából két új templomot is épített. A Bölcsesség könyvében olvassuk az isteni bölcsesség lelkéről: „Jobban szerettem egészségnél és szépségnél, és birtoklását a világosságnál is többre tartottam; mert a fény, amely belőle árad, nem alszik ki soha” (Bölcs 7,10). A hősies szeretet tanúságtétele adta a fényt a két vértanú orvos életének és emlékének. Ez az, amire máig emlékszik a keresztény világ. De fel kell figyelnünk a Bölcsesség könyvének merész összehasonlítására is, amely ezt a világosságot többre becsüli magánál az egészségnél. Az egészség ugyanis, bár Isten csodálatos ajándéka minden élő számára, olyan mint a gyertya lángja, amely lobog, eleven, aztán pislákol, végül pedig kialszik. A szeretet örök fénye azonban nem múlik el soha, még az üdvösségben sem. A hit bizonyossággá, tudássá válik, a remény beteljesül, de a szeretet – amint Szent Pál mondja – soha el nem múlik (vö. 1Kor 13,8).

Szent Máté evangéliumának most felolvasott szakasza ugyanerről beszél. Isten az, aki nemcsak a testi életünkről rendelkezik. Az emberekről, a földi hatóságokról Jézus annyit mond: „ne féljetek azoktól, akik megölhetik a testet” (Mt 10,28). Nagy igazság ez, mert az ember még a földi életről sem rendelkezik oly módon, hogy szabadon adhatná vagy elvehetné azt. Az élet megadása vagy megmentése csak részben múlik az emberen. Inkább tud az ember ölni, mint életet adni. Isten azonban testünk és lelkünk felett rendelkezik. Mégpedig nem önkényesen, hanem gondviselő jósággal. Még a verebekre is gondja van, nekünk pedig minden hajunk szálát számon tartja. Ha földi életünkben, tetteinkkel, egymás iránti segítő szeretetünkkel és hitünket bátran kimondó szavainkkal megvalljuk Krisztust, akkor ő is megvall minket a Mennyei Atya előtt, akkor az életünk az örök boldogságba torkollik.

Isten áldja meg ennek a kórháznak, a benne dolgozóknak, az itt kezelt betegeknek az életét, tegye ezt az intézményt a szeretet és a testi-lelki gyógyulás helyévé. Ámen.