„Isten szeretetből megalkotta a világmindenséget, benne az embert, de még ennél is többet akar: egy lett közülünk, megtestesült, emberré lett, hogy megváltson bennünket” – mondta Erdő Péter bíboros december 25-én, az esztergomi bazilikában bemutatott karácsonyi szentmisén.

KÉPGALÉRIA – klikk a képre!

Erdő Péter bíboros homíliáját teljes terjedelmében közöljük:

Krisztusban Kedves Testvérek!

Karácsony ünnepének harmadik szentmiséjét mondjuk. Az éjféli misében Lukács elbeszélését olvastuk Jézus betlehemi születéséről és az angyalok szózatáról. A reggeli misében a pásztorok imádásának történetét hallottuk. Most pedig az örökkévalóság távlatában szemléljük az eseményeket. „Kezdetben volt az Ige, és az Ige Istennél volt, és Isten volt az Ige”. Ezt a súlyos mondatot a hétköznapi ember nem érti. Mit tegyünk tehát? Álljunk meg hallgatással az isteni titok előtt? De miért olvastuk fel az evangéliumot, ha azután hallgatunk róla? Isten kegyelme segít minket az evangélium szavainak és a karácsony titkának megértésében.

Szent János apostol, mint a szentírási könyvek többi szerzője is, isteni sugallatra írta meg művét. Ezért tud szólni olyan titokról, amelynek nincs emberi tanúja, amelyet emberi szem nem látott.

János evangélista isteni kegyelem hatására látta meg Krisztusban a megtestesült Igét és az örök Ige istenségét. Felülemelkedett a teremtett világon, az anyagon, a téren és az időn. Megértette, hogy a Krisztusban megtestesült Ige az az isteni személy, akiről elmondhatjuk: „Minden általa lett, és nélküle semmi sem lett, ami lett”. Ezekben a fénylő mondatokban tehát ott rejlik mindaz a tanítás, amit az Egyház annyi imádság és töprengés után végül világosan megfogalmazott, hogy Jézus Krisztus valóságos Isten és valóságos ember. És benne rejlik ebben a néhány mondatban a Szentháromság hitének valósága is: az egy igaz Isten egy természet három személyben. Mert az Ige Istennél van, de maga is Isten. Milyen nehéz is volt később valamilyen kifejezést találni erre a titokzatos kapcsolatra! Ha pedig az isteni Ige már a teremtésben közreműködik, akkor vissza kell gondolnunk Mózes első könyvére, amely a világ teremtéséről szól. Nem földtörténeti vagy természettudományos kijelentéseket tesz, hanem a dolgok mélyére néz, azt nyilatkoztatja ki, hogy az egész általunk megismerhető világmindenség Isten alkotása. És ebben a teremtéstörténetben szerepel, hogy az „Úr Lelke lebegett a vizek fölött” (Ter 1,2). A teremtésben tehát megjelenik az Atya, az Ige és a Szentlélek.  

Ugyancsak a János-evangélium bevezetőjében hallottuk azt is, hogy a megtestesült Igében élet volt, és ez az élet volt az emberek világossága. A világba jött, de övéi nem fogadták be. Akik viszont befogadták, akik hisznek benne, azoknak hatalmat adott, hogy Isten fiaivá legyenek (vö. Jn 1,9. 12). Ezzel a néhány mondattal felvázolja az evangélium Jézus egész történetét: az elutasítást, a kereszthalált, a megváltást és az örömhírt, hogy a Krisztusba vetett hit által mi, emberek is elnyerhetjük az örök boldogságot. A János-evangélium bevezetője tehát a megtestesüléssel együtt a megváltás titkát hirdeti nekünk.  

A karácsony értelmet ad egész emberi létünknek. Isten szeretetből megalkotta a világmindenséget, benne az embert, de még ennél is többet akar: egy lett közülünk, megtestesült, emberré lett, hogy megváltson bennünket. Ebben az erőtérben zajlik az életünk. Ezért hát munka és tervezés, alkotás és országépítés, tudomány, művészet, minden mesterség és minden tisztességes emberi foglalkozás mélyebb értelmet kap, mert bekapcsolódhat Istennek ebbe a nagyszerű tervébe.

Amikor karácsonykor összejövünk szeretteinkkel, igyekszünk örömet szerezni egymásnak, elfogadni és viszonozni minden kedvességet, amellyel mások fordulnak hozzánk. Ezzel is megjelenítjük itt, a világban Isten szeretetét. A legteljesebben ez a szeretet és öröm a családban tükröződik, hiszen Krisztus is családba akart születni és családban akart nevelkedni.

De tudjuk, hogy éppen karácsonykor sok az idegeskedés, sok bennünk a feszültség, azt akarjuk, hogy minden a legjobban sikerüljön. Ezért aztán nem egyszer elveszítjük a türelmünket és veszekedésbe fullad a családi együttlét. Pedig ha az ünnep lényegére gondolunk, magára a szeretetre, akkor az apró-cseprő külsőségek legfeljebb díszletek lehetnek, de nem rajtuk múlik a szeretet és a béke. Örüljünk hát az újszülött Krisztusnak! Legyünk hálásak azért, hogy Isten szeret, köszönjük meg neki az életet minden lehetőségével, minden szépségével és végtelen távlatával. Ámen. 

Forrás: Esztergom-Budapesti Főegyházmegye

Fotó: Nyári Andrea

Magyar Kurír