Erdő Péter a II. Vatikáni Zsinat gyümölcseiről beszélt a szombati vesperáson

Szent Pál kolosszeiekhez írt levelének felolvasott szakaszáról (Kol 1, 3-6a) beszélt, amelyben az apostol hálát ad Istennek, amiért a közösség hitben, szeretetben és reménnyel telve éli életét. Hangsúlyozta, hogy itt a remény már maga a hit, az üdvösség csírája, hiszen Krisztus halálával és feltámadásával függ össze.

Az Isten szava az egész világon gyümölcsözik és gyarapszik - Erdő Péter bíboros felhívta a figyelmet arra, hogy igaz ez az emberiség egész történetében. Számos gondunk közepette nekünk is észre kell vennünk az evangélium gyümölcseit a szentek és a keresztény közösségek életében. 

Homíliájában megemlékezett a II. Vatikáni Zsinat megnyitásáról és arról, hogy a Szentatya a zsinat által az Egyházba ültetett reménység megújítására és megünneplésére meghirdette a hit évét. Hangsúlyozta, hogy Egyházunk életének vezérfonala ez az ökumenikus zsinat, a hagyomány folytonosságát jelenti, az apostolokkal és magával Krisztussal köt össze minket. Úgy jelentett ki örök igazságokat, hogy közben  szem előtt tartotta korunk valóságát. XXIII. János beszédéből idézett, amelyben a zsinatot megnyitó pápa kiemelte: a zsinat teljességében, változtatások nélkül akarja közvetíteni a katolikus tanítást, korunk elvárásaira válaszolva, a hitbeli engedelmesség szellemében.

A folytonosság, a katolikus tanításhoz való hűség mellett a zsinaton helye volt tehát annak is, hogy a kornak megfelelően, megújult módon beszéljenek. Ez a két dolog soha nem állt ellentétben egymással – hangsúlyozta Erdő Péter. Boldog II. János Pál pápa szavaival erősítette meg ezt az igazságot: „…minden korábbinál sürgetőbbnek érzem azt a feladatot, hogy a Zsinatra mutassak mint arra a nagy kegyelemre, melyet a huszadik században élvezhetett az Egyház. Megbízható iránytűnk volt, mely elvezetett a most kezdődő évszázadhoz.“ (Novo Millennio Ineunte, 57)

Erdő Péter bíboros utalt arra is, hogy Benedek pápa számos megnyilatkozása ugyanezt a megyőződést tükrözi, mint például a Porta fidei kezdetű, a hit évét bevezető levele, amelyben azt mondja:  a zsinat egyre inkább erőt adhat az Egyház minden időben szükséges megújulásához. Az Egyház az időben növekszik és fejlődik, de mindig önmaga, Isten népe marad – hangsúlyozta a bíboros.

Felhívta a figyelmet arra, hogy az Egyházban az ökumenikus zsinat gyümölcseként a reménység számos jele él. A zsinatot követő időben megszületett dokumentumok folytatják a zsinat által megkezdett utat, segítik tanításának befogadását. Utalt rá, hogy a tridenti zsinat után is hasonlóképpen történt, számos fontos dokumentum íródott az egyházvezetők reformjának szellemében. Így a II. Vatikáni Zsinatot követően is számos új, értékes eszközt kaptunk: megszülettek a liturgikus reformot követő, Szentszék által jóváhagyott liturgikus könyvek; megújult a Kánonjogi Kódex; közzétették a Keleti Kánonjogi Kódexet. Külön kiemelte, hogy 1979-ben kiadták a Neovulgátát, amely biztos alapot nyújt a bibliai szövegek liturgikus alkalmazásához; a Katolikus Egyház Katekizmusa pedig egy kötetbe foglalja össze hitünk gazdagságát.

Erdő Péter beszédében hangsúlyozta azt is, hogy a globalizáció, a vele együtt járó számos probléma mellett, hitünk közvetítésének szolgálatába állítható.

Végül kérte az Urat, hogy adjon nekik jó gondolatokat munkájukhoz, kitartást a hitben és lelkierőt, hogy reménnyel és elkötelezettséggel tudjanak korunk bonyolult, válsággal terhes valóságában a világ üdvösségéért munkálkodni.

Magyar Kurír

(tzs)