Az Aranyosszék felfedezésére érkezett a békásmegyeri családcsoport – szülők és húsz különböző korú gyerek – Szindre. A helybeliek megható vendégszeretettel fogadták és vették körül a közösséget. Ezzel a gyerekek számára felejthetetlen élménnyé tették az első találkozást Erdéllyel, akik megérezhették a mély gyökerekkel rendelkező összetartozást.

A budapesti családok rövid látogatást tettek Aranyosszék területén, a Székelyföldtől elkülönülő, azzal tájrajzilag nem egybefüggő vidéken. Szind unitárius lelkésze, Szabó László vezetésével betekinthettek a település közösségi életébe. A lelkész szavaiban egyszerre volt tetten érhető a derű- és borúlátás. A faluban mára drámaian lecsökkent a magyar jelenlét, a maroknyi szindi magyarság 600 román helybeli mellett 25 személyt számlál, 70 év feletti átlagéletkorral. Egyetlen szervezeti keret maradt: az unitárius egyházközség, amely felekezeti különbségtétel nélkül igyekszik hozzájárulni a nemzeti azonosságtudat megőrzéséhez. 

A lelkész gyakorta megkapja a kérdést, mi lesz, ha nem marad magyar a helybeliek között. Válasz a kérdésre a paplak. Az unitárius közösség azzal a céllal újította fel a paplakot, hogy ott folyamatosan fogadhassanak magyar csoportokat. Kalákák szervezésével 2006–2007-ben indultak a munkálatok, és minden évben újabb fejlesztést valósítanak meg. A lelkész családtagjai, barátai, önzetlen szakemberek, az Országos Dávid Ferenc Ifjúsági Egylet, a Gondviselés Segélyszervezet és az egyházközség önkéntesei együttesen több száz napot kalákáztak. Az elmúlt hét évben – Székelyföldtől Kolozsváron át Budapestig – közel félszáz személy érkezett a szindi paplakra dolgozni. Számottevő volt a természetbeni adományok értéke is.

A kaláka és az adományok pótolták az anyagiak hiányát és megsokszorozták a rendelkezésre álló forrásokat. Meggyőződésem, hogy ha van akarat és vannak jó munkatársak, akkor a többit a Gondviselő idővel kirendeli számunkra – fogalmazott Szabó László. Mára negyven személy befogadására vált alkalmassá a 101 éves patinás épület. Minderről az egyházközség honlapján - www.szind.hu – olvashatók további részletek.

Ide hívnak meg és látnak vendégül irántuk érdeklődő látogatókat. Ezzel üzenünk a falunak: igényt tartunk erre a helyre, látunk folytatási lehetőséget – így Szabó László. Kötelez minket erre szellemi és anyagi örökségünk, így a falu 13. századi temploma. Utat mutat a szindi születésű Bors Mihály az 1920-as évektől Szinden, a családi birtokon gazdálkodott. A mezőgazdaság mellett kertészet, ipar és kereskedelem terén tevékenykedett, hírnevet és anyagi jólétet szerezett. Ismert és népszerű volt nemcsak lakóhelyén, hanem az egész Aranyosszéken. Népe és egyháza ügyét szolgálta. Szind kenyéradója és patrónusa volt nemzeti és felekezeti különbség nélkül. 1937. január 8-án, életének 50. évében hunyt el tragikus módon, önkezével vetve véget életének. Vagyonát, egész uradalmát az unitárius egyházra hagyta.

Magyar Kurír

(té)