Szent Péter óta Ferenc pápával együtt összesen 266 pápánk volt, közülük nyolcvankettőt már hivatalosan is szentként tisztelhetünk. Az első 35 pápa mindegyikét kanonizálták; 31 közülük mártírhalált halt. A legutóbbi szentté avatásokra 2014-ben és 2018-ban került sor (XXIII. János és II. János Pál pápák, illetve VI. Pál pápa).

Érdekes, hogy a 82 szentből csupán nyolcnak a szentté avatása történt a XI. század óta: IX. Benedek, VII. Gergely, X. Gergely, V. Pius, X. Piusz, XXIII. János, II. János Pál és VI. Pál pápáké.

Az első évezred után az egyház egy szabályozott folyamatot dolgozott ki annak pontos meghatározására, hogy milyen ismérvek alapján vehető fel a szentek közösségébe egy jelölt. (Erről korábban itt írtunk.) 973. július 4-én VI. Benedek pápa ennek megfelelően avatta szentté Ulrich augsburgi püspököt. Szent Ulrich volt tehát az első szent, akit pápa avatott szentté.

1234-ben IX. Gergely pápa megerősítette, hogy kizárólag a pápa joga valakit szentté nyilvánítani. Ez manapság is így van, meg kell azonban említenünk a pápának egy különleges jogkörét, az ún. egyenértékű kanonizációt. Ebben az esetben a pápa kanonizációs kiáltványban hitelesít egy a nép által már szentként tisztelt személyt. 2013-ban Ferenc pápa ilyen kanonizációs kiáltvánnyal ismerte el szentnek Pierre Faber (1506-1546) jezsuita szerzetest, illetve 2012-ben XVI. Benedek pápa Bingeni Szent Hildegardot, akit néhány hónappal később egyházdoktorrá is avatott.

Az 1917-es Egyházi Törvénykönyv kimondta, hogy a szentté avatási eljárás csak 50 évvel a jelölt halála után nyílhat meg. II. János Pál pápa ezt az időkeretet öt évre rövidítette le. Előfordulhatnak kivételek, amikor ezt az időkeretet nem kell betartani, illetve tovább rövidíthetik, ez tette XVI. Benedek, II. János Pál pápa 2005 áprilisában bekövetkezett halála után, amikor ugyanazon év júniusában megnyitotta a boldoggá avatási eljárást.

Történelmünk folyamán az átlagos idő valakinek a halála és a szentté avatása között 180 év volt. II. János Pált halála utána kilenc évvel avatták szentté.

Ismerkedjünk meg néhány kanonizált pápával, akik az évszázadok során kiemelkedtek az egyház védelmezése szempontjából, nem egyszer életüket adva azért az Egyházért, amit maga Krisztus alapított.

Történelmünk második pápája: Szent Linusz (67-76). A hivatalt Szent Péter és Szent Pál együtt bízta Linuszra, miután Rómában megalapították a keresztény egyházat. A Linuszra bízott tényleges kötelességeket és felelősségeket némi homály fedi, mivel az egyházi hierarchia ekkor még kialakulóban volt. Ismeretes, hogy Linusz mártírhalált halt, és Szent Péter közelében temették el. Neve szerepel a Római Kánonban. Szent Pál a Timóteushoz írott második levelében is megemlíti Linuszt.

Harmadik pápánk: Szent Kletosz (76-90). Szent Kletoszt más néven Anaklétosznak ismeri a történelem. A hagyomány szerint Kletosz 25 plébániára osztotta Rómát, és bizonytalan számú papot szentelt fel. Kletosz szintén szerepel a Római Kánonban. Nem tudjuk, hogy mártírhalált halt-e, mindenesetre elődje, Szent Linusz pápa közelében helyezték örök nyugalomra.

Az egyház negyedik pápája: Szent I. Kelemen (88-99). 35-ben született, és valamikor 88 és 90 év között lett pápa. Többen úgy gondolják, hogy Szent Péter maga szentelte fel őt püspöknek, sőt, utódjául is rendelte, de ő visszalépett volna Linusz javára. Szent Pál írásaiban “munkatársaként” említi Kelement, így nyilvánvaló, hogy Kelemennek komoly szerepe volt a korai egyház megalakításában.

Szent Kelement az első apostoli Atyának is nevezik. Apostoli atyáknak nevezzük azokat, akik az első és a második században éltek, és az eredeti tizenkét apostol tanítványai voltak. Szent Kelemen pápa, mivel személyesen ismerte Szent Pétert és Szent Pált is, sokat írt arról, amit a két nagyszerű apostol beszélt el neki. Írásai között találjuk azt a tanítást, mely szerint az apostolok felhatalmazással bírnak új püspökök kinevezésére, ezáltal az egyházi hierarchia alapjainak lefektetésére. Kelemen 99-ben tengerbe vetve mártírhalált halt.

A hatvannegyedik pápa: Szent. I. Gergely, vagy másnéven Nagy Szent Gergely. Bár a Római Birodalom a pusztulása felé haladt, a hatalmon lévő pápák nem voltak hajlandók kétségbe esni. Küldetésüknek fogták fel a pogány harcosok megtérítését és a törekvést egy békés keresztény társadalom létrehozására. Egy új társadalmi rend volt születőben.

Az egész Római Birodalom roskadozott, barbár törzsek hadai hódították. A kontinens zűrzavaros állapotban volt. Ekkor érkezett I. Gergely pápa. Igazi zseni volt, akit mély spiritualitás és hatalmas energia jellemzett, és aki páratlan kvalitásaival a pápaságot a középkor egészén át követhető pályára állította.

Jómódú családban, Rómában született. Először a város prefektusa lett, majd egy hirtelen lépéssel hátat fordított az anyagi világnak. Vagyonát kolostorok alapítására fordította, sőt saját palotájából is kolostort létesített. Aszkétikus életet élt, majd, amikor felkérték, hogy ő legyen a konstantinápolyi pápai követ, elfogadta a felkérést. Amikor Péter trónja 590-ben megüresedett, a római nép nyomására és kérésére fogadta el a pozíciót, és még életében sikerült lefektetnie a középkori kereszténység alapjait.

Szent I. Gergely pápát a “keresztény imádat atyjaként” is tisztelik, mivel rengeteg időt és energiát fordított a római istentisztelet megújítására (a gregorián ének róla kapta a nevét). Egyházdoktor, a zenészek, énekesek, tanulók és tanárok patrónusa.

2021. január 22-én Ferenc pápaként töltött szolgálata meghaladta elődje, XVI. Benedek pápaságát, amely 2872 nap után, 2013. február 28-án ért véget. Mindkettőjük pápasága elődjeikéhez képest viszonylag rövid időtartamú.

Szent II. János Pál pápa 27 éven át, 1978-tól 2005-ig, 9665 napon át ült Szent Péter trónján. A lengyel pápa ezzel a harmadik leghosszabb ideig szolgált IX. Pius és Szent Péter után (IX. Pius több mint 31 évig, Szent Péter 34-37 évig volt pápa).

Ferenc és Benedek pápasága fele olyan hosszú, mint XII. Pius (1939-1958) és XI. Pius (1922-1939) pápaként töltött szolgálata. XII. Pius pápa a második világháború alatt 7161 napon át állt az Egyház élén, míg elődje, XI. Pius 6213 napig.

VI. Pál pápasága is hosszabb volt (1963-1978), mint a ma élő két pápánknak. Ő volt az a pápa, aki lezárta a II. Vatikáni Zsinatot. Erről a négy pápáról: II. János Pálról, XII. Piusról, XI. Piusról és VI. Pálról elmondható, hogy hosszú ideig, azaz legalább 10 éven át voltak pápák.

A huszadik században volt azonban három rövid ideig tartó pápaság is. Az I. világháború pápája, XV. Benedek alig pár hónappal szolgált kevesebb ideig (2698 napig), mint eddig Ferenc pápa, és XXIII. János pápa is rövid ideig volt pápa (1958-1963, 1679 nap). A harmadik pedig I. János Pál pápa, akinek 1978-ban bekövetkezett hirtelen halála összesen 34 napos pápaságának vetett véget. (A 13. században IV. Celesztin még rövidebb ideig uralkodott, megválasztása után alig két héttel hunyt el.)

XVI. Benedek pápasága meglehetősen rövid a többi pápához képest, mégis ő a történelem legidősebb (vagy második legidősebb) pápája, akkor is, ha már nincs hivatalban. Egyes hagyományok szerint Szent Agaton pápa volt nála idősebb, ő két és fél év pápaság (678-681) után, 105 esztendősen halt meg. Mivel csak két és fél éven át uralkodott, akkor – ha a történelmi források igazak -, Agatont több mint 100 éves korában választották pápává! XVI. Benedek pápa 2021. április 16-án lesz 94 éves.

Mivel Ferenc pápa idén 84 éves, még több mint 19 évig kellene Szent Péter trónján ülnie ahhoz, hogy „beérje” II. János Pál pápát. S ha ez megtörténne, akkor már megközelítené Agaton pápát a 105 évével!