Beszédében Balogh Pál, a Bencés Diákok Győri Egyesületének felügyelőbizottsági elnöke, a kereszt újraálmodója elmondta: 25 éve született a gondolat, hogy emléket állítsanak a XX. század minden magyar áldozatának tiszteletére. Nem törekedtek arra, hogy monumentális emlékmű legyen; nem próbálkoztak neveket felsorolni, mivel nincs is olyan ember, aki pontosan fel tudná mérni az áldozatok számát. A trianoni diktátum, melyet a nagyhatalmak ránk erőltettek, feldarabolta hazánkat. „Volt olyan ország, amely magyarlakta falvakat irtott ki, tüntetett el a föld színéről. Volt, amely többször mészárlásokat hajtott végre. S volt, ahol 12 évestől a 60 évesig minden magyar férfit összegyűjtöttek, és hagyták, hogy éhen és szomjan haljanak. Az elcsatolt területen élők a mai napig titokban tartanak sok-sok szörnyű esetet, mert még mindig félnek. A Trianon előtti Magyarország lakosainak száma 23 millió volt " – emlékeztetett a Bencés Diákok Győri Egyesületének felügyelőbizottsági elnöke, majd így folytatta: "A II. világháború után a nagyhatalmak ismét ránk kényszerítették, hogy mi, magyarok 45 évig a keleti tömbhöz tartozzunk. Hagyták, hogy az elmúlt időszak vezetői külső indíttatásra, később már maguktól koncepciós pereket kreálva deportáljanak, bebörtönözzenek, kivégezzenek, eltüntessenek, évtizedeken keresztül üldözzenek több ezer embert, valamint az egyházak működését korlátozzák, azok belső életébe beleavatkozzanak.”

Az „elfeledett, eltűnt, megkínzott, az életben ellehetetlenített több millió magyar áldozatra, vértanúra emlékezünk. Nekünk ma – később a mindenkori élőknek – kötelességünk emlékezni, mert a XX. század Magyarországát és a magyarság sorsát ezek a szörnyűségek befolyásolták. Könnyes szemmel, de emelt fővel nézünk erre a keresztre, ami a sok-sok szenvedés és az értelmetlen halál jelképe”.

Az eredeti, 1989-ben felállított kereszt elkorhadt, „csak a Szentlélek és a jó szándék tartotta, azért nem dőlt össze” – mondta Balogh Pál. A Bencés Diákok Győri Egyesülete úgy döntött, hogy új keresztet állít fel, melyet Czigler Imre győrsági asztalosmester készített el. Javasolta, hogy időtálló vörösfenyőből legyen. Volt egy régi, féltve őrzött fája a szibériai Jekatyerinburg melletti erdőből, ahol édesapja sok más magyar testvérével együtt szovjet fogságban volt. Elmondta, hogy már harninc éve valamilyen nemes, magasztos célra tartogatta a fenyőt. Az egyesület célkitűzését hallva úgy gondolta: váljék belőle a XX. századi magyar áldozatokra emlékező kereszt. Péter Tamás főtitkár felvette a kapcsolatot Áder János köztársasági elnökkel, aki erkölcsileg és anyagilag is támogatta az emlékhely és a kereszt felújítását.

„Az idő múlásával – talán 40–50 év múlva –, mikor majd ez a kereszt is elkorhad, a kő elporlad, helyébe újat kell majd állítani, mert a szívekben tovább kell, hogy éljen a tisztelet és emlék a XX. század minden magyar áldozata, vértanúja iránt. Mi élők, szeretteink sírjához igyekvők évente többször is elhaladunk ezen emlékhely előtt. Álljunk meg itt néhány percre, gyújtsunk egy mécsest, és mondjuk el az Úr legszebb imáját, a Miatyánkot!” – buzdított a kereszt újraálmodója.

Győri Egyházmegye/Magyar Kurír