JÖJJÖN EL A TE ORSZÁGOD

Emlékezés az elhunytakra

2 hónapja | schrancz Erika | 0 hozzászólás

Emlékezés az elhunytakra

Urunk, segíts nekünk emlékezni szeretteinkre szeretettel és tisztelettel. Adj nekünk erőt ahhoz, hogy emlékeik örökké éljenek szívünkben, és vezessenek minket az igazság útján.Ámen.

Tamás Mária: Gondolatok Mindenszentek és Halottak napja kapcsán

Mindannyian elveszítettünk már valakit, akit nagyon szerettünk! Most van itt az évnek az a szakasza, amikor a természet is az elmúlásra emlékeztet. Emlékezzünk azokra, akik fontosak voltak az életünkben, mert a legmeghatározóbb élményeink a fontos kapcsolatokból születnek. Ezek határozzák meg, hogy hogyan érezzük magunkat az életben, és ezeket az emlékeket visszük magunkkal.

Emlékezzünk, de ne hagyjuk, hogy a szívünkben a szomorúság uralkodjon, csak figyeljünk. Fogadjuk el tiszta és teljes szívvel azt, amin változtatni nem tudunk. Érezzük, hogy az, aki megfáradt a földi életben, és kilépett, már jó helyen van, biztonságban, Isten tenyerén.

Emlékezzünk az együtt töltött szép pillanatokra, mert a boldogság sokszor csak egy pillanat, betölti a lelkünket, és tovaszáll, mint színes pillangó. Nem marad más nekünk, csak az emlékek. Aki „odafent” van, látja, hogy mire emlékezünk vele kapcsolatban. És nem azt kívánja tőlünk, hogy a bánat töltse el az egész lényünket, hiszen ő már boldog, és nekünk is ezt kívánja. Ezért csak a szépre kell, csak arra szabad emlékezni! Ne felejtsük el, az örök szabályt, hogy amit locsolgatunk, az fog növekedni! Ha a bánatot locsolgatjuk, az – ha az életörömöt, akkor az! Figyelnünk kell a gondolatainkra, mert a gondolatok erősítik meg az érzéseket! Ha nincs támogató gondolat egy érzelemhez – legyen az öröm vagy bánat- nem hagy nyomot bennünk!

A halál a legnagyobb veszteség az életünkben! Visszafordíthatatlansága reménytelenséggel tölthet el, ha nem gondolunk arra, hogy „odaát” még találkozni fogunk. A halál teszi értékessé az életet! Ezért ebben az életben, pedig figyeljünk azokra, akik fontosak, legyünk velük mindig kedvesek, hiszen látjuk, hogy milyen rövid az élet ahhoz, hogy rossz érzésekkel töltsük el, hogy kötekedjünk, veszekedjünk, megsértődjünk, haragot tartsunk, hogy bosszankodjunk, hosszasan mérgelődjünk és rontsuk a kapcsolatainkat. Tudatosítsuk magunkban, hogy minden pillanatunk elmúlik, és emlékké válik, hát igyekezzünk a jó emlékeket gyarapítani az egymással töltött időben! Nem éri meg nekünk rossz érzésekkel töltenünk el az életünk perceit! Ezért ne tápláljunk magunkban rossz érzéseket, haragot, sértődést! Ne locsolgassuk a sérelmeinket, ne idézzük fel utólag, engedjük el! Alkalmazzuk a Biblia örökérvényű kijelentéseit: „teljes alázatossággal, szelídséggel és türelemmel; viseljétek el egymást szeretettel” (Efezus 4:2)

Adjunk magunknak lehetőséget a változásra! Az év „sötét” időszaka következik, mélyedjünk el, ahogy a növények is visszahúzzák energiáikat a gyökereikbe, hogy erőt merítsenek a pihenés időszaka alatt az anyaföldből. Mi is feltöltődhetünk, ha befelé fordulunk és átgondoljuk, hogy hogyan szeretnénk az életünket tovább élni, ha újra eljön a Világosság. Használjuk fel a befelé fordulás időszakát arra, hogy egy új szokást alakítsunk ki, ami jobbá teszi az életünket, és a körülöttünk élőkét is. Minden este elalvás előtt gondoljuk át a napot, engedjük el a rossz érzéseket, értékeljük át a vitákat, tényleg ennyire fontos, hogy igazunk legyen? Fontosabb-e az igazság, mint a békesség ? Érdemes-e megbántani másokat, és ezáltal önmagunknak is sérülést okozni, hiszen akit „megtámadunk” kénytelen „visszatámadni”. Önmagunkat hozzuk nehéz helyzetbe, ha vitába szállunk. De ha már megtörtént, akkor lélekben bocsássunk meg annak, akivel a vitás helyzetbe keveredtünk, és bocsássunk meg önmagunknak is, hogy belementünk egy kellemetlen helyzetbe.“Ha haragusztok is, ne vétkezzetek: a Nap ne menjen le a ti haragotokkal” (Efezus 4:26)

Emlékezzünk azokra, akik már elhagyták a földi létet, és reményeink szerint egy boldogabb világban vannak, és becsüljük meg a földi élet minden pillanatát, és azokat, akiket mellénk rendelt a sors, viselkedjünk velük úgy, mintha minden nap az utolsó együtt töltött nap lenne, és szép emlékeket szeretnénk hagyni bennük!, Hogy boldogok lehessünk, és a körülöttünk élők is kiteljesedhessenek, igyekezzünk Jézus szavai szerint élni:„Új parancsolatot adok néktek, hogy egymást szeressétek; a mint én szerettelek titeket, úgy szeressétek ti is egymást. (Ján 13:34)Remélem, a gondolataim eljutnak minden nyitott szívhez.(Dr. Gergely Ákosné Tamás Mária)

Címkék: