Évközi 2. vasárnap – Gondolatok az evangéliumhoz

Keresztelő János úgy mutatja be Krisztust, mint aki minden addigi várakozást felülmúl. Ő nemcsak a Messiás, az Úr Felkentje, hanem Isten Fia (Jn 1,34). Nemcsak leszáll rá az Úr Lelke, hanem rajta is marad (Jn 1,32; vö. Iz 11,2). Nem olyan bárány ő, amelyet az emberek adnak Istennek, hanem az a Bárány, akit az Atya ad oda a világ bűneiért (Jn 1,29; 3,16).

Az ember ősidőktől fogva igyekezett áldozatokat és ajándékokat adni Istennek, s ezek által kiengesztelni őt. Az áldozati állatok az emberek bárányai voltak, amelyeket Istennek adtak. Ezek az áldozatok azonban mégsem tudtak igazi engesztelést, bűnbocsánatot biztosítani (vö. Zsid 10,1–4). A bűn által okozott sebet egyedül Isten képes gyógyítani, ő tudja az embert a bűn halálából újjáteremteni (vö. Zsolt 51,12).

Jézus nem alulról jövő, az emberek által Istennek adott Bárány, hanem odafentről való Bárány, Isten Báránya (vö. Jn 3,31; 6,57; 8,23). Benne Isten veszi magára a világ bűneit, tisztítja és gyógyítja meg a bűntől sebzett világot. Ezért állt be Krisztus a Jordán partján a bűnbánat keresztségét felvevő tömegbe. Bár bűntelen volt, magára vette a világ bűneit. Ez az első keresztsége már előre jelzi a másodikat, amikor a vérében fog megkeresztelkedni, a vérével mossa majd le bűneinket (vö. Mk 10,38; Lk 12,50; 1Jn 2,2; 5,6).

Krisztus tőlünk is várja, hogy vegyük vállunkra mások bűneit, hordozzuk egymás terhét (vö. Gal 6,2; Kol 3,13). Ne visszaütni akarjunk, hanem az ütést elviselve jóval győzzük le a rosszat (vö. Róm 12,21).

Egy protestáns lelkész Indiában működött, és ott hosszú időn át anyagilag is támogatott egy bajba jutott férfit és a családját. Egyszer azonban nem volt miből segítenie. A férfi ekkor a lelkész ellen fordult, rágalmazni kezdte, az újságban is hamis vádakat jelentetett meg róla. A lelkész rettenetes heteket élt át. A munkája gyümölcse látszólag teljesen tönkrement. A hívei szinte mind elfordultak tőle. A rágalmak beszennyezték a hírnevét. A lelkész eleinte azt tervezte, hogy egy határozott újságcikkben megcáfolja a rágalmakat, és leleplezi a rágalmazóját. Megírta a cikket, de mielőtt kiadatta volna, elküldte annak az imaközösségnek, amelynek tagjaival jó barátságban volt, s akikkel gyakran együtt imádkoztak. A közösségben elolvasták a cikket, hosszasan imádkoztak, majd ezt a rövid választ írták a lelkésznek: „Nem elég evangéliumi.” A lelkész először dühös lett, amikor ezt olvasta, de rögtön érezte, hogy igaz. Lehet, hogy az újságcikkével valamit visszaszerez a becsületéből, de azt az embert örökre elveszíti Krisztus számára. Úgy döntött tehát, hogy hallgat. Néhány héttel később az őt rágalmazó férfitól megrendült, bocsánatkérő levelet kapott.

A szeretet leplet borít sok bűnre (vö. 1Pt 4,8). Tudjuk-e mi is vállainkra venni mások bűneit, s így kiegészíteni azt, ami hiányzik Krisztus szenvedéséből testének, az egyháznak javára (Kol 1,24)?

Székely János