Elsőcsütörtöki imádságot tartottak a székesfehérvári Prohászka-emléktemplomban Július 7-én a Prohászka-emléktemplomban (Jó Pásztor-templom) gyűltek össze a székesfehérvári hívek, hogy együtt imádkozzanak Spányi Antal megyéspüspökkel az egyházért, a családokért, az új papi és szerzetesi hivatásokért.

KÉPGALÉRIA – klikk a képre!

Tóth Tamás plébános megköszönte a főpásztornak a havonta meghirdetett imaalkalmakat, hiszen mint mondta: az Úr jelenlétében „a csend gyógyít, rendbe tesz bennünket”.

Isten a nagy dolgokat a csendben teszi meg, szól hozzánk és mi ebben a bensőséges találkozásban tudunk válaszolni szavára – tette hozzá a plébános.

Spányi Antal püspök beszédében szintén arról a csendről elmélkedett, amelyet meg kell teremtenünk, hogy szívünkbe tudjuk zárni az evangélium tanításait, hogy Isten és ember belső párbeszédéből életet formáló cselekedetek születhessenek. „Törekvéseinkre így kapunk áldást, amelyben bőségesen részesülünk mindazokkal együtt, akik velünk egy közösségben várják imáink meghallgatását” – mondta a főpásztor.

Sokan kimentik magukat, sokféle ürüggyel, az imádság alól. Most nem alkalmas az idő, most még képtelen vagyok rá. Sok a munkám, most előbb gondoskodnom kell másokról, és így tovább. És sokat panaszkodunk a világra, hogy mennyi méltatlanság ér bennünket, nem értenek meg a családban, a munkahelyen, mennyi botrány van körülöttünk – sorolta azokat az érveket a megyéspüspök, amelyek eltávolítanak az imától.

Ezt követően rámutatott: Természetesen mindebben van igazság, de valójában önmagunk felmentéséről van szó, hogy ne kelljen Isten szavára válaszolnunk.

A főpásztor Dávid király és az apostolok meghívásának példáján keresztül mutatta be, hogy nincs azaz élethelyzet, az a bűn, amelyben Isten érintése ne tudna gyökeresen megváltoztatni bennünket, hogy mi is tanúságtevő keresztényekké váljunk.

Ha rádöbbennénk arra, hogy életünk kereszthordozása mögött mekkora isteni szeretet áll, mennyi gondoskodás és áldás kísér bennünket, ezerféle nehézségen segítene át – emelte ki Spányi Antal.

A szentmise után tartott közös szentórán a megyéspüspök azért imádkozott, hogy új, másféle látásmódot adjon nekünk az Úr, hogy minden nehézségünket, keresztünket felajánlva, felhagyjunk panaszainkkal, Istent tegyük életünk középpontjává, aki nevünkön szólít minket, aki meghalt értünk és készíti a helyet számunkra az örök hazában.