Ferenc pápa január 31-én, pénteken fogadta a tanácskozás résztvevőit. Arra buzdította őket, hogy lépjenek ki a plébániáról és hirdessék az evangéliumot az időseknek.

Az évek gazdagsága a személy gazdagságát jelenti, akinek évek, tapasztalatok sora és a történelem húzódik a háta mögött – kezdte beszédét a pápa. – Az élet ajándék és amikor hosszú életről van szó, akkor az kitüntetés az adott ember és mások számára is. A 21. századra megváltozott a demográfiai piramis: ma az idősek nagyobb számban vannak jelen, mint a fiatalok. Ez újdonságot jelent a társadalomban, ahogy az is, hogy sokak számára az időskor a pszichofizikai jólét és a munkaköri kötelezettségek alól való felszabadulás hosszú időszaka. De hogyan adjunk értelmet ennek az életszakasznak? Az államoknak szembe kell nézniük ezzel az új népesedési helyzettel gazdasági szempontból. A civil társadalomnak pedig értéket és jelentést kell adnia ennek az életszakasznak. Az egyházi közösség is jelentősen hozzájárulhat ehhez.

A Szentatya örömmel fogadta a konferencia hírét, amely az idősek pasztorációjára helyezi a figyelmet és foglalkozik azzal a témával, hogy a plébániákon és a társadalomban az idősek jelenlétének milyen következményei vannak. Azt kérte a tanácskozás résztvevőitől, hogy ez ne maradjon egy elszigetelt kezdeményezés, hanem egy hosszú út kezdete, amely során elmélyítik a kérdést pasztorális szempontból.

A Bibliában a hosszú életkor áldást jelent. Az időskor annak az ideje, amikor felkészülünk lelkünk Isten kezébe helyezésére. Egyben a megújult termékenység időszaka is. Isten üdvözítő terve megvalósul az erőtlen test szegénységében is – figyelmeztetett a pápa, Erzsébet és Sára esetére utalva. – Az idős ember gyengesége ellenére is eszköze lehet az üdvösség történetének. Ennek tudatában az Egyház olyan hely, ahol a nemzedékek arra kaptak meghívást, hogy osztozzanak Isten szeretettervében és a Szentlélek ajándékainak kölcsönös kicserélésében. Ez a nemzedékek közötti osztozás arra sarkall bennünket, hogy megváltoztassuk szemléletünket az idősekről és megtanuljunk velük együtt tekinteni a jövőre.

Az idősek nemcsak a múltat képviselik, hanem az Egyház jelenét és jövőjét is – hangsúlyozta Ferenc pápa. – Ezért nagyon fontos, hogy az idősek és a fiatalok beszéljenek egymással. Az idősek próféciája akkor valósul meg, amikor az evangélium fénye teljeskörűen belép életükbe: amikor Simeon és Anna kezükbe veszik Jézust és meghirdetik a gyengédség forradalmát, az Örömhírt, amely eljött a világba, hogy elhozza az Atya világosságát.

A Szentatya azt kérte a konferencia résztvevőitől, hogy hirdessék az evangéliumot a nagyszülőknek és az időseknek. Mosollyal és kezükben az evangéliummal közeledjenek feléjük. Lépjenek ki a plébániáról és keressék fel az egyedül élő időseket. Az időskor nem betegség, hanem kiváltság! A magány lehet betegség, de a szeretettel, a közelséggel és a lelki vigasszal meggyógyíthatjuk.

A jelenlegi szekularizált társadalomban a mai nemzedékek szülei már nem részesültek keresztény nevelésben és nincs élő hitük. A nagyszülők azonban közvetíthetik ezt az unokáknak. Nélkülözhetetlen láncszemek a kicsik és a fiatalok hitre nevelésében. Hozzá kell szoknunk, hogy bevonjuk őket lelkipásztori horizontunkba és figyelembe vegyük őket mint közösségeink alapvető részét. Nemcsak az a hivatásunk, hogy segítsük és védelmezzük életüket, hanem aktív részt is vállalhatnak az evangelizáló tevékenységben mint Isten hűséges szeretetének kitüntetett tanúságtevői. Ne féljetek kezdeményezni, segítsétek püspökeiteket és egyházmegyéiteket az idősek pasztorálásának előmozdításában! – biztatott a pápa.

Forrás: Vatikáni Rádió

Fotó: Vatican News

Magyar Kurír