Raniero Cantalamessa idei adventi beszédsorozata témájául a „Boldog, aki hitt” evangéliumi igét választotta. Döntését az Osservatore Romano vatikáni napilap csütörtöki számának adott interjújában így indokolta: „1987-ben, Gyümölcsoltó Boldogasszony ünnepén jelent meg Szent II. János Pál pápa Redemptoris Mater, a Megváltó Édesanyja kezdetű enciklikája és akkor ebből az alkalomból Szűz Máriának szenteltem a beszédeimet. Minthogy azóta nem érintettem így egészében a témát, úgy éreztem, hogy most eljött az ideje annak, hogy a Szűzanyát ismét az elmélkedések középpontjába helyezzem. A beszédek helye a Redemptoris Mater-kápolna, melyet korábban Matild-kápolnának hívtak, de éppen II. János Pál pápa enciklikájáról keresztelték át mostani nevére”.

A kapucinus szerzetes a mélyebb tartalmi okok között említette meg a jelenkort jellemző ökumenikus légkört, mely „lehetővé teszi, hogy Isten Anyját az egység művelőjének tekintsük, és többé ne a megosztás okát lássuk benne. Elmélkedéseimben azon fáradozom, hogy a Mária-tisztelet lényegi magját hozzam felszínre, mely egyesít minden Krisztusban hívőt. A Máriáról szóló beszéd magja a Szentírás üzenete és a 431-es efezusi zsinat, mely őt Theotokosznak, Istenszülőnek nevezte. Ebben a címben benne van Szűz Mária nagysága és tiszteletének oka. Szent II. János Pál pápa a Redemptoris Mater kezdetű enciklikájában Mária titulusát elemezve azt hangsúlyozza, hogy ő volt az első hívő, aki hitben járt és aki pedig most Anyánk a hitben”.

Három nagy bibliai szereplő készít elő bennünket karácsonyra: Izajás, Keresztelő János és Mária – a próféta, az útkészítő és az anya – kezdte beszédét Raniero Cantalamessa. A próféta távolról jelez, az előfutár közvetlenül rámutat, az anya pedig méhében hordozza. Most Máriára bízzuk magunkat, aki nem szertartással ünnepelte adventet, hanem testében megélte azt és így különleges módon tapasztalta, mit is jelent várokozásban élni. Három titkot szemlélünk, az angyali üdvözlet, a látogatás és a születés misztériumát.

Az angyali üdvözlet mélységét a látogatás öröme hozza felszínre, amikor Erzsébet Szentlélekkel eltelve így szól Máriához: „Boldog, aki hitt az Úr szava beteljesedésében”. Názáret titkát tehát a találkozás tárja fel, ahol tárgyilagos és nyilvános jelleget kap. Mária az a boldog, aki hittel válaszolt az angyal köszöntésére. Ilyen egyszerű szavakat ölt magára a világtörténelem legnagyobb és legdöntőbb hiteseménye. Órigenész szerint Mária „készséges írótábla Isten számára”, mert „egy soha el nem múló, örökkévaló pillanatban a szava az emberiség szava lesz, igenje az egész teremtés ámenje Isten igenjére” – teszi hozzá Karl Rahner. Emiatt érthető a korai kereszténység idején kedvelt párhuzamba állítása Évának és Máriának: „Amit Éva megkötött engedetlensége által, Mária megoldotta a hitével”. Anyasága lelki anyaság is, mely hiten alapul, ahogyan Szent Ágoston tanítja: „Mária hittel szülte azt, akit hitben fogant”. Akit Isten kegyelemmel teljesnek hív, az a hit teljességével válaszol neki.

Mária hite látszatra könnyűnek tűnik és biztosra is vehető, hiszen igent mondott arra, amiről minden zsidó lányka álmodott – folytatta a Pápai Ház szónoka. Isten pedig senkit nem csap be, minden meghívottját felkészíti arra, ami előtte áll. Jeremiásnak jelzi: „Harcolni fognak ugyan ellened”, Saulnak Ananiáson át üzeni: „Megmutatom majd neki, mennyit kell nevemért szenvednie”. Mária tehát az Isten meghívottjai tapasztalatából tudhatta, hogy az ő sorsa sem lesz más, mint amiről később Simeon próféta biztosította: „A te lelkedet is tőr járja át” (Lk 2,35). Pusztán emberi síkon Mária teljesen egyedül van. Ugyan kinek mondtatná el, hogy ami benne történt, az a Szentlélek műve, s ilyen nem volt korábban és nem is lesz későbben sem? Ismerte Mózes törvényét és tudta, hogy megkövezés jár a méhében hordott gyermekért. A kapucinus atya Carlo Caretto Boldog vagy mert hittél című könyvére utalt, melyben a törvényes apa nélkül fogant gyermek anyját az észak-afrikai tuareg közösség az arabok ismert torokmetszés mozdulatával halálra ítélte. Mária hitének nagyszerűsége a jelenidejűség állapotából érthető: hisz, amikor az események történnek vele, mindenféle megerősítés és igazolás nélkül! Megelőzi Tamást a hitben: „Boldogok, akik nem látnak és mégis hisznek”. Ábrahám is hasonló helyzetben van, amikor fiúgyermek ígéretét kapta: „Hitt az Úrnak, ő pedig beszámította neki megigazulásra” (Ter 15,6).

Pál tanítása szerint Isten az örömteli adakozót szereti, Mária pedig örömmel adta az igenjét. Ám az a bizonyos „úgy legyen” – latinul a fiat – eredetileg az ámen szót jelentette, melynek tartalma az a szilárdság és bizonyosság, amivel a liturgia válaszol Isten szavára. Az ámennel az ember elismeri, hogy ami kimondatott, az szilárd, stabil, érvényes és kötelező. Fordítása egyszerre jelenti: így van és így legyen! Továbbá egyszerre jelent hitet és engedelmességet. Elismeri, hogy amit Isten mondott, az igaz és alárendeli magát neki. A szót magát ott találjuk Jézus ajkán is: „Igen, ámen, Atyám, mert így tetszett neked” (Mt 11,26). Így ő maga lesz Isten megszemélyesített ámenje. Mária igenje pedig előfutára Fia igenjének, akiről a Jelenések könyvéből tudjuk, „Így beszél az Ámen” (Jel 3,14) és emiatt Mária is Isten megszemélyesített ámenje lesz – hangsúlyozta Raniero Cantalamessa kapucinus atya, a Pápai Ház szónoka első adventi prédikációjában.