„A római tanulmányok a Pápai Gergely Egyetemen, a Pápai Szent Kereszt Egyetemen és a Német–Magyar Kollégiumban megtanítottak arra, hogy fontos rákérdezni a háttérben meghúzódó okokra. Tanáraimtól azt láttam, hogy soha nem feketén-fehéren látják a világot” – fogalmazott a frissen szentelt pap, Rácz Ágoston, aki nemrég jött haza az Örök Városból. Szeptemberben pedig visszamegy, hogy folytassa egyházjogi licenciátusi tanulmányait.

Ágoston végzett gazdaságinformatikus. Hívő családban nőtt fel. „Szüleim nem küldtek a templomba, hanem magukkal vittek.” Másodikos volt, amikor ministrálni kezdett. Bérmálkozás után sokan elbúcsúztak a ministrálástól és a templomba járástól is, de Ágoston úgy döntött, ő marad. A gimnázium alatt – a szombathelyi Bolyai János Gimnáziumba járt – a templomi közösségi élet hullámzása ellenére is kitartott. Nívós osztályba járt, gyakorlatilag mindenki egyetemen folytatta a tanulmányait, orvosi, jogi karon, vagy a Corvinuson, ahogyan ő is. „A hitemről sokszor akkor is beszéltem osztálytársaimmal, ha nem kérdeztek.” Az érettségi környékén már erősen foglalkoztatta a papság gondolata, de bizonytalan volt. Gondolkodási időt akart, úgy tervezte, egy évet elvégez a Corvinuson, azalatt még érlelődhet benne a kérdés. Az egyetem azonban magával ragadta, így végigcsinálta a képzést.

A gondolkodásmódom szempontjából sokat adott az informatika. Megtapasztaltam, mit jelenthet az, amikor az Úr az evangéliumban azt mondja, a világ fiai a maguk módján okosabbak a világosság fiainál, de csak a maguk módján.

Fontos szem előtt tartani ezt is, mert ebben a világban élünk, de nem ebből a világból vagyunk” – jegyzi meg. Budapesten a ferencesek családias kollégiumában lakott, naponta szentmisére járt, és élt a lehetőséggel, hogy beszélgessen a szerzetesekkel. A diploma megszerzése után pedig jelentkezett a Szombathelyi Egyházmegye papnövendékei közé.

Két évet Győrben végzett, négy éve Rómában tanul. „Kiválóak a professzorok, a világ legjobbjai közül kerülnek ki. Amit tanítanak, amögött sokszor az egész életük kutatása áll, és ez inspiráló. Az egyházjog, amit most tanulok, az Egyház életéről is szól, és filozófiai-teológiai alapok nélkül ezt nem lehet igazán megérteni, sem pedig Isten és az Egyház iránti szeretet nélkül művelni.” Ágoston hasznosnak tartja, ha a kézenfekvőnek hitt gondolatokat, tételeket egyetemi keretek között megkérdőjelezik. „A hallgatóknak így lehetőségük nyílik arra, hogy utánajárjanak, miért is tanítja az Egyház azt, amit. Ezzel is megtesszük, amire a Szentírás figyelmeztet: »Legyetek mindig készen rá, hogy mindenkinek megfeleljetek, aki csak kérdezi, mi az alapja reményeteknek« (1Pt 3,15).”

Mielőtt Rómában elkezdte a tanulmányait, sokan figyelmeztették a „német kultúrsokk” lehetőségére, arra, hogy az Egyháznak a Nyugat-Európában látható arcát fogja megismerni. Így  mesél erről:

Igazából a németeknek is fel kellett készülniük a közép-európai kultúrsokkra, ha számításba vesszük a Német–Magyar Kollégium jelenlegi nemzetiségi összetételét: nagyjából háromszor annyian voltunk az elmúlt tanévben horvátok, magyarok, szlovákok és szlovének, mint a német anyanyelvűek.

Az Egyház minden országban más-más arcát mutatja, de örülök, hogy a barátaim révén betekintést kaphattam a különféle helyi egyházak életébe, és képem lehet az ott zajló aktuális folyamatokról. A kollégiumban nagyon ritkán hallottam sarkos véleményeket. Kritikákat igen, de az igazán fontos kérdésekben mindig az érvek voltak a hangsúlyosak, a miértek, és ez nagyban segíti a valóság megismerését. Ezek a beszélgetések tanítanak árnyaltan látni, időnként talán túlságosan is. Egyre fontosabb lett számomra, hogy ne fogadjak el valamit kizárólag azért, mert így szoktuk. Látnom kell az okokat.”

Ágoston a teológia elvégzése után Rómában maradt, és elkezdte egyházjogi tanulmányait. Míg az egyetem a tudományos képzés helye, addig a Német–Magyar Kollégiumban számos kurzus segíti a felkészülést a lelkipásztorkodásra. Ágoston ezek közül kiemeli a gyóntatásról szóló sorozatot, melyben többek között Hans Zollner, Patsch Ferenc és Ulrich Rhode jezsuita atyák által hozott esetekkel gyakorolták a gyóntatást. Rengeteget épültek Szentmártoni Mihály SJ tapasztalatain és meglátásain is. Mindez megerősítette abban, hogy a gyóntatás – a szentmise, a hittanórák és a prédikáció mellett – kiemelt fontosságú az Egyház életében. „Találkozás ez az igazságos és irgalmas Krisztussal, aki nem azért jött, hogy elítélje a világot, hanem hogy életünk legyen, és bőségben legyen.” S hogy mit tart a papságban a legfontosabbnak? „Hogy Krisztus szeretete megtapasztalható legyen az emberi gyengeségek és hibák ellenére is. Ehhez pedig

fontos, hogy papként mindig elérhető legyek, olyan, akivel mernek beszélgetni az emberek.”

Szerző: Trauttwein Éva

Fotó: Lambert Attila

Magyar Kurír

Az írás nyomtatott