Előadássorozatot tartanak Balatonalmádiban a hit évéről

Barsi Balázs ferences szerzetes, a sümegi rendház vezetője tartott előadást február elsején Balatonalmádiban a Pannónia Művelődési Központban a hit éve alkalmából szervezett előadássorozat nyitó rendezvényén.

A ferences páter A bölcsesség és a gyermeki lét címmel a természettudományok és az istenhit kapcsolatáról, a kereszténységnek a természettudományok kialakulását megalapozó szerepéről beszélt és arról, hogy miben hisznek a keresztények,  s létezik-e egyáltalán ateizmus a világunkban.

Múltunk tele van a tudományok és az istenhit ellentétének erőszakos hangsúlyozásával, vetette fel bevezetőjében Barsi Balázs.  Hosszú időnek kellett eltelnie, mire a kérdés, hogy van-e kapcsolat hit és tudomány között, reális értelmezést kapott. A kapcsolat mindig is megvolt, mondhatnánk, csak rá kellett jönni, hogy ennek nyilvánvaló bizonyítéka maga az ember. Ugyanis ebben az univerzumban egyedül az ember művel természettudományokat, s ugyanakkor ebben az univerzumban egyedül az ember hisz Istenben, tud Isten létéről, vagy úgy dönt, hogy nincs Isten. Tisztában kell lennünk azonban, folytatta e gondolatsort a páter, hogy az ateizmus nem ellentéte a hitnek, hanem kívül van a pályán. Valójában a helytelen hit áll szemben e téren a helyes hittel. Teljesen ateista ugyanis nincs. Mert abban a pillanatban, hogy az ember tagadja a Teremtő Istent, mindjárt ezt a világot, a matériát kezdi fölruházni isteni tulajdonságokkal. Azt mondja: örökkévaló az anyag, mindentudó, mindenható, végtelenül jó, az anyagon kívül nincs létezés – s ezek isteni attribútumok. Tehát panteista vallású emberről beszélhetünk, de nem ateistáról. A panteista a mindenséget imádja. A mindenséget tartja abszolút létteljességnek. A panteizmus egy helytelen hit, mert a világ nem Isten. A növény, az állat, a fa, a nap, a hold, a fény nem Isten. S ez a világ nem a legjobb, nem örök, hanem viszonylagos és esetleges, és nem mondható el róla, hogy szükségszerűen léteznie kell. (Ha valaki ezt elfogadja, ott áll mindjárt Isten előtt – vetette közbe.) Vagyis: Minden természettudós egyfajta vallásos emberi megközelítésben (egyistenhitben vagy panteizmusban) műveli a tudományt.

A panteista világszemlélet évezredeken át uralkodó volt glóbuszunkon, s a kereszténység új, sokáig üldözött szerepkörű vallásnak számított. A keresztényeket a politeista, animista vallások ateizmussal vádolták, mert hívei nem fogadták el, hogy minden Isten, s csak egy Istenben hittek. A panteizmus évszázadokon át akadályozta a modern természettudományok kifejlődését, hiszen ha minden Isten, vagyis ami körülvesz, az mind szentség, akkor nem szabad megpiszkálni, nem szabad kísérletezni vele, mert az „isteni elektromos áram agyonvág”. Vagyis évszázadokon át nem volt meg az ideológiai alap arra, hogy megszülessék a modern fizika, kémia, biológia. Egy olyan világnézet amely a földet isteníti, lehetetlenné teszi azt az isteni akaratot is, hogy ismerjétek meg és hajtsátok uralmatok alá a földet. Ilyen értelemben fogalmazhatunk úgy is tehát, hogy nemhogy ellentétben volna a természettudomány a keresztény hittel, hanem valójában neki köszönheti kialakulását, mutatott rá a ferences atya.

Majd hozzáfűzte: Örök és megkerülhetetlen igazság, hogy akár műveli valaki a természettudományokat, akár nem – az istenkérdésre válaszolnia kell minden embernek. Tehát arra: van-e Isten vagy sem. S mégis elmondható, hogy van sok szép kort megélt ember ma is, aki még öt percet sem szentelt soha ennek a kérdésnek, csak a pillanatnyi anyagi szükségleteinek élt, elhessegetve magától ezt az alapkérdést, s a hozzá csatlakozó többit: például hogy miért él az ember, mi dolgunk a földön…

Hogyan lehetséges az, hogy egy természettudós nem áll le a világegyetemre vonatkozó kutatásával, mindig többet és többet akar tudni mondjuk a legkisebb anyagi részecskékről, de leáll azzal a kérdéssel, nem kutatja tovább, hogy mi ez a világ, honnét van. S kitalálja az ősrobbanás elméletet, amely önmagát oltja ki: hiszen csak az robbanhat, ami már van!– mutatott rá Barsi Balázs. Valóban elmondható, a gyermek és a nagyon egyszerű ember műveltebb sokszor, mert egy mélyebb lelki műveltsége van. Mert benne él az ősbizalom. Vagyis: reméli, hogy majd csak jobb lesz, mert az Isten-tudat megérintette. Mert nem valamiben hisz (egy fában, egy kőben..), hanem Valakiben. Mert Isten csak valaki lehet – zárta gondolatait a páter.

Magyar Kurír/Toldi Éva