Gyalogos rózsafüzér zarándoklat indult 2013. október 5-én, szombaton délelőtt 10 órakor a Szent Márton-templomból. „Elindultunk égő szívvel, hogy minden léptünk imádság legyen”. A zarándokok ezt az imádságos napot Szombathely városért ajánlották fel. Élő, imádkozó rózsafüzért álmodott meg a Szent Márton Plébánia cursillós csoportja, a csütörtöki lelkes szentségimádók és a hitoktatók külön, egymás tudta nélkül. A Szentlélek segítő erejével sikerült az egyeztetés, és egyik napról a másikra összeállt a zarándokcsoport. Az időpontját Rózsafüzér Királynője előtti szombatban jelöltük ki. Amikor elképzelünk valamit, még nem igazán tudjuk, hogy abból mi alakul ki.

Így voltunk ezzel a zarándoklattal is, az Úr Jézus azonban pontosan tudta, hogy mit akarunk, és délelőtt, amikor 52-en útra keltünk Schauermann János atya áldásával és kezdő imájával, attól fogva vitt bennünket az imádság ereje.

A rózsafüzér első állomása a kámoni Krisztus Király Plébánia volt. Innen Oladra, a fatimai Szűzanya és Boldog Batthyány-Strattmann László tiszteletére szentelt templomba mentünk, majd a Fő téri Szentháromság-szoborhoz, ahol a hittanos gyerekek fogadtak bennünket. Közösen imádkoztuk a rózsafüzért. A gyerekek a szemeket lufikkal helyettesítették, és az imádság után rózsafüzérként engedték fel a magasba.

Továbbindulva a város másik végébe, a szalézi Szent Kvirin-templomhoz érkeztünk, majd a rózsafüzérünk ötödik tizedét a szőllősi Jézus Szíve templomban imádkoztuk el. Innen érkeztünk meg a Szent Márton Plébániára. Ekkorra már közel százan voltunk és sok kilométert megtettünk. Megható volt a fogadtatás a plébániákon, mindenhol harangok zúgására érkeztünk, majd több helyen is felcsendültek a gyönyörű Mária-énekek. A beiktatott 30 perces pihenők is imával teltek el. Volt, ahol hangosan imádkoztunk a ránk váró hívekkel és a templomok plébánosaival, vagy csendesen pihentünk a kihelyezett Oltáriszentség előtt, és erőt merítve hálát adtunk az Úr Jézusnak, hogy minden erőfeszítés nélkül megérkeztünk, és hogy tovább tudunk menni.

A pihenőidő elteltével nemcsak lélekben erősödtünk meg, de a cursillisták és minden imádkozó testvérünk jóvoltából testünket is üdítettük. Szeretettel kínáltak bennünket étellel és itallal. Köszönet és hála érte.

A szeretet, az alázat és a mély hit áradt mindenhol, mindenkiből. Nagyon komolyan vették ezt a zarándoklatot azok, akik végig gyalogolták és azok is, akik a templomban csatlakoztak hozzánk. Sok helyen csatlakoztak a csoporthoz és olyan is volt, aki csak rövidebb távon tudott együtt imádkozni velünk. Szívet melengető érzés, amikor ennyi ember kilépve az utcára, mindenki előtt meg meri vallani a hitét. Az imádkozó ember a föld legnagyobb jótevője. Szépen feldíszített keresztünk és Mária-zászlónk vezetett bennünket, körülölelve Szombathelyt. Utunk végén a napunk szentségimádási órával zárult a Szent Márton Plébánián.

Már útközben sokakban megfogalmazódott, hogy ebből hagyományt kell teremteni, így a nap végére el is döntöttük, hogy minden évben megszervezzük az élő rózsafüzér zarándoklatot városunkért. Az imádság – különösen, ha sokan és szívből imádkoznak – csodákat tesz. Napjainkban is nagy szükségét érezzük az imádságnak családjainkért, városunkért. Ezért is kértük a Jó Istent és a Szűzanyát, hogy segítsen meg bennünket.