Anton Gots MI november 24-én hunyt el. Magyarországon Bosák Nándor debrecen-nyíregyházi megyéspüspök mutat be érte gyászmisét december 4-én 17 órakor a nyíregyházi társszékesegyházban – tájékoztat a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye.

Az elhunyt búcsúztatása december 2-án 14 órakor lesz az ausztriai Althenhof am Hausruckban (Linz), ezt követően az altenhofi temetőben helyezik örök nyugalomra.

Anton atya 1934. július 27-én született Mosonszentjánoson. 1959. július 5-én szentelték pappá. A nyíregyházi kamilliánus kolostornak 1994 és 2010 között volt házfőnöke.

Így írt életéről pappá szentelésének ötvenedik évfordulóján:

„1934. július 27-én születtem Mosonszentjánoson, Magyarországon, a mai Jánossomorján. Szüleim svábok, magyarországi németek voltak. Édesapám egész életében beteges ember volt. 1945 áprilisában meghalt. Édesanyám, Molner Erzsébet szeretetben nevelt engem és nővéremet, Julcsit. Egy igazi jó katolikus család volt a mienk. Isten segítségével, nagyon kemény munkával építettük fel otthonunkat. A helyzetünk még nehezebb lett 1945 májusában, amikor is egyik napról a másikra el kellett hagynunk a házunkat, az otthonunkat. Az utcára kerültünk, hajléktalanok lettünk. 1946 márciusában Ausztriába menekültünk, Burgenlandba. Igen nehéz időszak következett. Úgy éltünk, mint a rabszolgák, mindent megtettünk, csak meglegyen a mindennapi betevő falatunk. Mezőgazdaságban, kemény fizikai munkát végeztünk.

Tizenhárom éves voltam, amikor éreztem Isten hívását a papi hivatásra, és beléptem az Osztrák Kamilliánus Rendtartomány juvenátusába, ami akkor Kramsach Tirolban volt. A gimnáziumot rendkívüli sorrendben végeztem el.

17 évesen beléptem a noviciátusba. Az ideiglenes fogadalmat a kamilliánus rendben 18 évesen, az örök fogadalmat pedig 21 évesen tettem le. A teológiát a németországi Münsterben végeztem. 1959. július 5-én szenteltek pappá Neusieldl am Seeben (Burgenland). A tanulmányi évek nagyon sok munkával, fáradsággal és lemondással teltek. A teológia mellett filológiát is tanultam, ezt a tudásomat később tudtam kamatoztatni a gimnáziumban, a losensteinleiteni kamilliánusoknál.

Az igazi nagy bevetés a gimnáziumban volt. A tanítás mellett továbbképeztem magam: doktoráltam, és tanári vizsgát is tettem. Miután mindkét vizsgát letettem, engem bíztak meg a gimnázium igazgatói teendőivel.

Egy baleset vetett véget a sikeres éveknek. 1968-ban tornázás közben olyan súlyos sérülést szenvedtem, hogy tíz hónapig élet és halál között lebegtem. Több osztrák kórházban küzdöttek értem, kétszer a klinikai halált is megtapasztaltam, de Isten velem volt, és szép lassan felépültem. Nagyon sok szenvedő emberrel kerültem kapcsolatba, és ebből a tapasztalatból született meg könyvem, amit a betegségem után írtam. Magyarul Igen, Uram címmel jelent meg.

Felgyógyulásom után a barátok segítségével elkezdtem egy falut építeni mozgáskorlátozottak számára, ez a mai Behindertendorf Altenhof. Itt 160  mozgássérült embert tudtunk fogadni, férfiakat és nőket vegyesen. Felelősségteljes tisztséget töltöttem be itt, és elláttam a lelkészi feladatokat is. Sok előadást, találkozókat szerveztem az ország számos részén, hogy támogatáshoz jussanak a környéken élő emberek.

Magyarországra kerülésemnek igazi hajtóereje a már működő Kamilliánus Családok voltak. 1994-ben született meg az Osztrák Kamilliánus Rendtartományban a döntés, hogy Magyarországra küldjenek, és keressek egy helyet, alapítsak meg egy kamilliánus kolostort. A házat rövid időn belül megtaláltuk Nyíregyházán, Borbányán. A kamilliánus kolostori közösség 1994-ben beköltözött, és engem kineveztek a kolostor házfőnökévé.

Végiggondolva papi életem ötven évét, elmondhatom, hálás vagyok a Jó Istennek, hogy ide vezérelt, és neki szolgálhattam. Nagyon szívesen voltam és vagyok kamilliánus pap.”

Anton Gots 2010-ben visszatért Ausztriába, Altenhofba, egészen a haláláig lelkészi feladatokat látott el abban a mozgássérülteknek épített faluban, amelyet ő álmodott és valósított meg.

Fotó: Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

Magyar Kurír