JÖJJÖN EL A TE ORSZÁGOD

Elhagyatva

E L H A G Y A T V A

Hogyha élted útján elhagyott mindenki,
Hogyha könnyeidet nem törli le senki,
Hogyha már nincs társad ezen a világon,
Hogyha már nincs olyan, aki melléd álljon,
Hogyha úgy érzed, hogy mindent elvesztettél,
Eltűnt minden célod, amit úgy kerestél,
Hogyha nincs már, ami mosolyra fakasszon,
Hogyha nem találod, ami nyugtot adjon,
Lelkednek nincs csendje, csak nagy zűrzavarja,
Arcod a fájdalom éles könnye marja,
Hogyha szíved húrját a zúgó szél rázza,
Lelked a bánatnak sötét óceánja,
Hogyha úgy érzed, hogy élted összeroppan,
S szíved a sebektől tán utolsót dobban,
- Ne dobd el reményed, utolsó zöld ágod !
Még mindig marad egy igaz, hű Barátod.

Hogyha Ő áll melléd, a hullámok szűnnek.
Egedről a felhők gyorsan elrepülnek.
Eltűnik a szélvész vihar - orgonája.
Megpihen a gálya tépett vitorlája.
Utolsó könnycseppek némán legördülnek,
Lelked fájdalmai lassan csendesülnek.
S úgy érzed, éltednek ismét van már célja,
Van, ki szíved féltse, hazavárja.
Van, ki simogasson, van, aki szeressen,
Kinek szelíd szava a füledbe csengjen :
" Gyermekem, ha mindent sorba elvesztettél ,
Ha úgy érzed, most már egyedül lettél,
- Van egy nagy Valaki, aki nem hagy árván.
Van még egy Valaki, aki várva vár rád,
Van még egy Valaki, akihez még futhatsz,
Van még egy Valaki, akit átkarolhatsz.
Van még egy Valaki, akit megölelhetsz,
Akitől igazi békességet nyerhetsz !