KÉPGALÉRIA – klikk a képre!

Ez alkalomból Várszegi Asztrik pannonhalmi bencés főapát mutatott be szentmisét – többek közt Dékány Sixtus ciszterci főapát koncelebrálásával –, majd elvégezte a beszentelés szertartását.

A szentmise kezdete előtt gordonka hangja és rózsafüzér imádság töltötte be a templomot, az oltár elé helyezett koporsónál sorra rótták le kegyeletüket Placid atya tisztelői. A koporsóra a szerzetes pap Szent Imre-templomban használt miséző kelyhét helyezték, és lengyel hívek küldtek ostyát, pontosabban oplatkát (ostya formájú édességet); Placid atya ehhez hasonló ostyával misézett hajdanán a Gulágon.

A Szent Imre-plébánia közösségének képviselőjeként Virághalmy Judit emlékezett a száz esztendőt megélt Placid atyára, sok szentimrevárosi hívő gyóntatójára, eskető papjára, hitet, erőt adó tanítójára.

Néhány szóval vázolta a bencés szerzetes életútjának főbb állomásait, többek közt a hivatás kezdetét, majd a Gulág dermesztő hétköznapjait, a hazatérés után az itthoni rideg „kincés” lét monotóniáját (bencésként nem működhetett), a hallgatás és a lehallgatás eltűrését.

Virághalmy Judit hálát adott a sok szenvedés után is életörömmel teli szerzetes személyiségéért, humorral fűszerezett gondolataiért. „Hálát adunk Istennek, hogy ismerhettük őt. Őt, aki példát mutatott nekünk, mivé válhat az ember, ha nem bújik ki a rászabott élethivatás alól.”

Az emlékező hangsúlyozta: Placid atya lelki hagyatékának továbbvitele azon múlik, hogy tetté tudjuk-e váltani. Virághalmy Judit felidézte a bencés szerzetes századik születésnapján elmondott áldását-könyörgését a családokért, az ellenségekért, „édes magyar hazánkért” és felelős vezetőiért, hogy megtalálják az emberibb élet felé vezető utat.

Az emlékezés után Sinkovits-Vitay András szavalta el Ratkó József Jézus című versét.

A szentmise kezdetén Várszegi Asztrik pannonhalmi főapát így szólt a hívekhez: „A feltámadott Úr szeretetébe ajánljuk Palcid atyát, aki hozzánk tartozott, a miénk volt, de ugyanakkor az ég polgára is volt a szentségek és szerzetesi fogadalmai révén.”

„Semmi nem szakíthat el Isten szeretetétől”, „ Ha Isten velünk, ki ellenünk”, „Diadalmaskodunk őáltala, aki szeret minket” – az olvasmány Római levélből vett szakaszát és a Máté-evangéliumi boldogmondásokat a főapát választotta erre az alkalomra. Szentbeszédében elmondta, ezek az újszövetségi részek mint testamentumok kifejezik keresztény küldetésünk lényegét, teljességét, miképpen Placid atya életének titkát is. „Jézus, az új szövetséghozó a szeretet törvényét hirdeti: ha helyet tudunk készíteni magunkban Isten szent jelenlétének, akkor Ő boldoggá, örömtelivé, szabaddá tesz. Placid atya élete példa erre: nem maga körül forgott, hanem Isten szándékát kívánta megvalósítani – mondta Várszegi Asztrik. – Harmincévesen már kész életprojekttel rendelkezett, többek közt bencés tanárai hatására szerzetesnek jelentkezett, ő is tanár szeretett volna lenni. Isten azonban egy váltót állított az élete sínpárjára: a szenvedések közepette vigasztalójává vált a körülötte élőknek.”

Megtapasztalta Isten szeretetét, s ezáltal szabaddá vált, képes volt szolgálni az embereket, mindenkit. Azért szolgált, hogy rávezesse a híveket, mit jelent Istent megtapasztalva élni – a szenvedések közepette is.

„Felejthetetlen élmény, amikor néhány hete, éppen ezen a helyen, tolókocsiban ülve szólt hozzánk: »Deo Gratias«-t és  »Allelujá«-t mondott, majd a halál utáni viszontlátásról beszélt” – idézte fel a közelmúltat a főapát. „Köszönjük Istennek, hogy ismerhettük őt, hogy annak idején meghívták ide, a Szentimrevárosba szolgálni, s a hívek ragaszkodnak hozzá, s hogy innen búcsúztathatjuk őt méltó módon, nagy szeretettel! Lelkiatyánk volt ő, tanítónk, testvérünk, az utóbbi években számos elismerést kapott, nagyon örült a XI. kerület díszpolgára kitüntetésnek. De Placid atya elsősorban boldog volt, akit a halál sem választhat el Isten szeretetétől, amely Krisztusban valósult meg” – zárta homíliáját Várszegi Asztrik.

A szentmise után személyes hangú búcsúbeszédek hangzottak el a bencés család, a szentimrevárosi plébániaközösség, az újbuda-szentimrevárosi önkormányzat képviselője és egy hajdani tanítványa részéről. Csillag Péter diakónus József Attila Tanítások című versciklusából idézett, majd Virághalmy Judit és Sinkovits-Vitay András felolvasták a Placid atya által írt keresztutat, amelyben alázattal és fohászkodva eleveníti fel szenvedéssel teli életének nehéz pillanatait.

Az emlékezéseket követte a hamvasztás előtti búcsúztatás szertartása, amelyet Várszegi Asztrik főapát végzett, majd Placid atya koporsóját szentimrés férfiak ünnepélyes menetben vitték ki a templomból a halottszállító autóhoz.

Olofsson Placid OSB temetése február 3-án lesz a pannonhalmi bazilikában a 14.30-kor kezdődő szentmise keretében, az elhunyt hamvait a Boldogasszony-kápolna kriptájában helyezik örök nyugalomba.

Fotó: Merényi Zita

Körössy László/Magyar Kurír