Nehéz időket élünk. A mi generációnk életében még nem volt arra példa, hogy az egész ország területén be kelljen szüntetni a nyilvános liturgiákat. Emlékszem, az általános feloldozást egyházjogórán mi még úgy tanultuk, hogy ilyen idehaza nem reális, de azért tanuljuk meg (most pedig, amikor bevezették, utána kellett néznem, hogy mit is jelent pontosan). Az Egyház küldetése azonban ettől még nem változik: jó pásztorként szolgálni a nyájat, elvinni az örömhírt, Isten megerősítő kegyelmét minden emberhez. És ha a templomainkban nem tudunk nyílvános szentmisén együtt ünnepelni, új utakat kell találnunk.

Amikor néhány évvel ezelőtt elkezdtünk YouTube-videókat készíteni Réder Kristóf barátommal, ez a forma az evangelizáció extrém változatának tűnt sokak szemében, amolyan úri passziónak. Konferenciákra hívtak, hogy arról faggassanak, szerintem miért szükséges jelen lenni az interneten. Akkor azzal érveltem, hogy azok, akiket el akarunk érni, nagyrészt csak ezen az úton érhetők el, hiszen online töltik életük nagy részét. Mára, az iskolák bezárása és az önkéntes házi karanténok idején ez különösen is igaz lett. Íme, néhány ötlet és szempont a vállalkozó kedvű atyáknak, hittantanároknak, akik éreznek magukban bátorságot, hogy belevágjanak az online pasztorációba.

A mi korosztályunk jobbára a Facebookot használja, de érdemes tudni, hogy a fiatalok ma már inkább Instagramon (egyetemista korosztály) és TikTokon (gimnazista korosztály) vannak jelen. A Facebookkal szemben az Instagram inkább a képek megosztására alkalmas (a kép alá írt szöveg kevésbé hangsúlyos), a TikTok pedig rövid, 15 másodperces videók gyűjtőhelye. A YouTube az a platform, ami talán a legismertebb, és minden korosztály használja. Az online pasztorációnál a legfontosabb szempont, hogy az átlagos tartalomfogyasztó vizuális igényű és türelmetlen – ezt nem szabad figyelmen kívül hagyni. Azaz nagyobb eséllyel néz meg valamit, ha kép is kapcsolódik hozzá, főleg, ha maga a kép az üzenet (például mém), szemben a tisztán szöveges tartalmakkal, és a videó sem jó, ha túl hosszúra nyúlik, mert a néző hamar elveszti a türelmét, és továbbkapcsol. Ez új és izgalmas kihívás elé állít minket: bonyolult teológiai magyarázatokat kell tudnunk megfogalmazni egy-két frappáns mondattal.

Híveink számára talán a szentmisén való részvétel hiánya a legfájdalmasabb korlátozás. Ebben segít – ha nem is helyettesíti tökéletesen – az úgynevezett élő videó, azaz az élőzés. Mindegyik fentebb említett platform kínál arra lehetőséget, hogy élő videót indítsunk. Ez különösen alkalmas szentmise vagy szentségimádás közvetítésére! Ehhez semmi másra nincs szükségünk, mint egy okostelefonra és erős wifi-kapcsolatra. Csupán annyit kell tennünk, hogy rögzítjük a készüléket (jó, ha van egy állvány, szelfibot, de elég akár egy könyvkupac is), belépünk a megfelelő közösségi oldalra, és ott megnyomjuk az élő adás gombot. A Facebookon ez a lehetőség ott van a bejegyzés megosztásánál, az Instagramon az úgynevezett sztoriban tudunk ilyet csinálni.

Mi a teendő, hogyan vágjunk bele?

Nézzük például a YouTube-ot! Ahogy említettem, ez a videómegosztó oldal talán a legismertebb platform, jó tudni, hogy minden gmailes címhez tartozik egy azonos című YouTube-csatorna. Annyi a nehézség, hogy itt az élőzéshez minimum 1000 követő szükséges, de ez egy plébánián nagy eséllyel megoldható. Ha az asztali gépen belépünk a Gmail-fiókba, jobb oldalt felül, a profilképünk mellett találunk egy kilenc pontból álló négyzetet. Arra rákattintva előjönnek a fiókunkhoz tartozó applikációk. Ha rákattintunk a YouTube-ikonra, máris a saját csatornánkban vagyunk, ahol szintén jobb oldalt felül látunk egy kameraikont. Arra kattintva mehet is az élőzés! Mobilon is egyszerű, csak meg kell nyitnunk a YouTube-alkalmazást, és szintén jobb oldalt felül meg fogjuk látni ugyanazt a kameraikont. Kattintás után néhány dolgot be kell állítanunk (láthatóság, gyermekeknek szóló tartalom-e, illetve el kell dönteni, hogy akarjuk-e, hogy tudjanak megjegyzéseket írni a nézők adás közben stb.), majd készül egy borítókép, és indul is az élő adás. Jó hittanóra lehet, ha a fiatalok kérdezhetnek, mi pedig a videóban válaszolunk, vagy a szentmise-közvetítés alá írhatják a miseszándékot. Az adás végén az adott platform általában felajánlja, hogy tartsuk meg a videót, vagy töröljük. Én a miseközvetítést törölni szoktam, mert szerintem a szentmise élő műfaj, élő találkozás az Istennel, nem felvételre való, de ez már egy másik cikk témája lehetne.

Fotó: Papifrankó Instagram és YouTube-oldal

Magyar Kurír