A második eucharisztiára a csíksomlyói kegyhelyen, számos zarándoklat célpontjánál került sor. Isten szent anyja ott a nyelvek, kultúrák és hagyományok sokféleségében élő hívő népet gyűjti egybe.

Ferenc pápa június 5-én, szerdai katekézisében romániai apostoli látogatására tekintett vissza a Szent Péter téren összegyűlt hívők előtt. A szentatya beszédének magyar fordítását teljes terjedelmében közöljük.

„Isten szent anyja ott a nyelvek, kultúrák és hagyományok sokféleségében élő hívő népet gyűjti egybe” – ilyennek látja Ferenc pápa Csíksomlyót. A szentatya, miután megtartotta katekézisét, elmondta, szombaton, június 8-án lesz az ötödik évfordulója annak, amikor a Vatikánban az izraeli és a palesztin elnök találkozott vele és Bartholoméosz pátriárkával. Ferenc pápa arra kért mindenkit, hogy 13 órakor tartsunk „egy perc csöndet a békéért”, amikor a hívők imában, a nem hívők pedig gondolatban mindnyájan közösen nyilvánítják ki egy testvériesebb világ iránti vágyukat – írja a Magyar Kurír. Erről a keresztény testvériességről és egységről beszélt a romániai apostoli útja kapcsán is:

Kedves testvéreim, jó napot kívánok!

Múlt hétvégén apostoli utazást tettem Romániában az elnök úr és a miniszterelnök asszony meghívására. Ismét kifejezem nekik köszönetemet, s ugyanígy a többi állami és egyházi hatóságnak, és mindazoknak, akik hozzájárultak e látogatás megvalósulásához. Főleg Istennek adok hálát, aki megengedte, hogy Péter utóda visszatérjen abba az országba, ahol húsz évvel Szent II. János Pál tett látogatást.

Összefoglalóan, ahogy az út mottója szól, „együtt járni” biztattam őket. És az volt az örömöm, hogy ezt nem messziről vagy magasból tudtam tenni, hanem úgy, hogy én magam a román nép körében jártam, mint zarándok e nép földjén. A találkozók világossá tették, mennyire értékes és szükséges az együtt járás mind a keresztények között, a hit és a tevékeny szeretet szempontjából, mind az állampolgárok között, az állampolgári kötelezettség szempontjából.

Keresztényekként abban a kegyelemben van részünk, hogy olyan időszakot élhetünk, amelyben testvériesek az egyházak közötti kapcsolatok. Romániában a hívők nagy része az ortodox egyházhoz tartozik, amelyet jelenleg Dániel pátriárka vezet, akire testvéries hálával gondolok. Mind a „görög”, mind a „latin” katolikus közösség élő és tevékeny. Az összes keresztény közötti egység, jóllehet most nem teljes, az egyetlen kereszténységen alapul. Ezt az egységet a vér és az a közös szenvedés pecsételi meg, amelyben részük volt az üldöztetés sötét időszakaiban, különösen a múlt században az ateista rezsim alatt. Van egy további közösség is, egy evangélikus közösség, amely szintén vallja a Jézus Krisztusban való hitet, és jó kapcsolatban van mind az ortodoxokkal, mind a katolikusokkal.

A pátriárkával és a román ortodox egyház szent szinódusával nagyon szívélyes találkozónk volt, amelyen hangsúlyoztam a katolikus egyház arra irányuló akaratát, hogy kiengesztelődött emlékezettel együtt járjunk a teljesebb egység felé, amelyért épp a román nép fohászkodott prófétai módon Szent II. János Pál látogatása során. Az utazásnak ez a fontos ökumenikus jellege a Miatyánk ünnepélyes elimádkozásával érte el csúcspontját a bukaresti új, impozáns ortodox székesegyházban. Ez erős jelképes üzenettel rendelkező program volt, mert a Miatyánk a voltaképpeni keresztény ima, az összes megkeresztelt közös öröksége. Senki sem mondhatja, hogy az „Én Atyám” és a „Ti Atyátok”, nem! „Mi Atyánk”, az összes megkeresztelt közös öröksége! Nyilvánvalóvá tettük, hogy az egység nem szünteti meg a jogos különbözőségeket. A Szentlélek vezessen bennünket, hogy mind jobban Isten gyermekeikként és egymás testvéreiként éljünk!

Mint katolikus közösség, három eucharisztikus liturgiát tartottunk. Az elsőt a bukaresti székesegyházban, május 31-én, Sarlós Boldogasszony ünnepén (Szűz Mária látogatása Erzsébetnél). Máriára tekintettünk, aki a hitben és tevékeny szeretetben úton járó egyház képe. A második eucharisztiára a csíksomlyói kegyhelyen, számos zarándoklat célpontjánál került sor. Isten szent anyja ott a nyelvek, kultúrák és hagyományok sokféleségében élő hívő népet gyűjti egybe. A harmadik eucharisztikus ünnepség pedig az isteni liturgia volt Balázsfalván, a Romániában élő görögkatolikus egyház központjában, hét görögkatolikus vértanú püspök boldoggá avatásával, akik az evangéliumból fakadó szabadság és irgalom tanúi. A boldoggá avatottak egyike, Iuliu Hossu püspök a fogsága alatt ezt írta: „Isten azért küldött minket a szenvedés eme sötétségébe, hogy megbocsássunk és imádkozzunk mindenki megtéréséért.” Ha arra gondolunk, milyen borzalmas kínzásoknak voltak kitéve, ezek a szavak valóban az irgalomról tanúskodnak!

Különösen tartalmas és ünnepélyes volt a fiatalokkal és a családokkal való találkozó, amelyet Jászvásáron, ebben az ősi és jelentős kulturális központban, a nyugat és kelet kereszteződésében tartottunk. Ez a hely utak nyitására hív, amelyeken együtt járhatunk, a különbözőségek gazdagságában, olyan szabadságban, amely nem vágja el a gyökereket, hanem kreatív módon merít belőlük. Ennek a találkozásnak is máriás jellege volt, és azzal zárult, hogy a fiatalokat és a családokat Isten szent anyjának pártfogásába ajánlottuk.

Az utazás utolsó programja a balázsfalvai roma közösség meglátogatása volt. Abban a városban nagyon sok roma él, ezért akartam üdvözölni őket, és megismételni felhívásomat a hátrányos megkülönböztetés minden formája ellen és a minden ember iránti tisztelet érdekében, bármely nemzetiséghez, nyelvhez vagy valláshoz tartozzon is valaki.

Kedves testvéreim, mondjunk köszönetet Istennek ezért az apostoli útért, és imádkozzunk, hogy Szűz Mária közbenjárására bőséges termést hozzon Románia és az azon a földön élő egyház számára!

Tőzsér Endre SP