„Dicsőség mennyben az Istennek és a földön békesség a jóakaratú embereknek” – hangzik fel karácsonykor az Istent dicsőítő hálaének. Az egy, igaz, végtelen fölségű Isten emberré lett, kisgyermekként megjelent a földön. A csodálatos, de felfoghatatlan misztérium szíven találja az embert, és arra ösztönzi, hogy követve a betlehemi csillagot, haladjon élete végcélja, vagyis Jézus felé.

„Amikor elérkezett az idők teljessége, az Isten elküldte Fiát, aki asszonytól született” (Gal 4,4).

A világban rengeteg a rossz, az önzés, a szeretetlenség, a bűn. Vajon érdemes volt-e Istennek emberré lennie? Sajnos megtapasztaljuk azt is, hogy gyengeségünk, bűnre való hajlamunk miatt nemcsak kívül, hanem belül is, bennünk is sok a bűn. Ezért mindenkinek magának is fel kell tennie ezt a kérdést: „Értem érdemes volt?” A történelem egy időpontján megtestesült az Ige, hogy minden ember életének értelmet adjon.

Az, hogy Jézus Krisztus a világra született, számunkra feladatot jelent. Ajándékba kaptuk a létezésünket Istentől, életre hívott bennünket, időt adott, amit itt a földön eltöltünk, s arra adta, hogy mi is emberré, jó emberré legyünk.

Advent idején gyakran énekeljük szép énekünket: „Ébredj, ember, mély álmodból, megszabadulsz rabságodból.” Ébredj, ember, és álmodj valami nagyot, valami szépet, emberhez és Istenhez is méltót, és hogy ha majd felébreszt a kegyelem, akkor váltsd valóra, amit álmodtál.

Az első igazi „adventi álmot” Jákob álmodta, amikor látta, hogy van egy létra a menny és a föld között (vö. Ter 28,12), amin fölérhetünk Istenhez. A létra pedig nem más, mint maga Jézus Krisztus, a Közvetítő, aki azért jött el, hogy magához emeljen és részesítsen bennünket az isteni életben. Ő közösséget vállalt velünk, hogy helyreállítsa a kapcsolatot Isten és ember között. Azért jött, hogy reménységet gyújtson szívünkben, és megajándékozzon bennünket saját magával. Mert Ő az igazi ajándék minden ember számára.

Jézus azért jött, hogy velünk maradjon. Azért, hogy megismerjük és felismerjük a szeretet arcát. Békét, életet és valódi örömet ajándékoz ma is. Tőle megtanulhatjuk, hogy csak a szeretet teszi igazán boldoggá az embert, s nem az evilági javak. Ezt kell a hit által felismernünk, befogadnunk és életre váltanunk. Boldogok, akik felismerik a szeretet megnyilvánulásaiban Istent, nekik örömmel van tele a szívük.

Istennek, az Atyának is van egy álma minden emberről: „...hogy Fiának képmását öltsék magukra...” (Róm 8,29). Jézus példát mutatott földi életében a szeretetre. Ez pedig a másokért odaadott élet. Az idei, ifjúságról szóló püspöki szinódus záródokumentumában olvashatjuk, hogy „sajnos túl sok időt töltünk azzal a kérdéssel, hogy »Ki vagyok én?«, ahelyett, hogy azzal foglalkoznánk: »Kiért vagyok én?«.” Ahogy Jézus értünk lett emberré, mi is másokért lehetünk igaz, jó emberekké, és megajándékozhatjuk Istent a szeretet gyakorlásával.

A ránk bízott, rendelkezésre álló időnk gyorsan „múlik”, de vajon mivel „telik”? Amikor a mi időnk teljessége elérkezik, csak Isten Fiának képmását magunkra öltve állhatunk majd meg Őelőtte. Legeza József görögkatolikus parókus költői gondolata szerint mi „mindannyian földre hullott istencseppek vagyunk, akik, mint a harmat, felismeri hasonlóságát a tengerrel”. Kell, hogy ez a hasonlóság megmutatkozzék rajtunk!

A karácsony olyan, mint egy üstökös, amire az emberek izgatottan várnak, felkészülnek a látványra, majd „az üstökös elhúz”, és minden folytatódik tovább. Sokat készülünk most is az ünnepre, és majd minden menni fog tovább ugyanúgy, mint azelőtt, vagy valami meg fog változni bennünk? Munkálkodjunk azon, hogy új emberekké legyünk, akik mindennap magukra öltik a szeretet arcát. Ez nem képmutatás, hanem Krisztus szeretetének megélése.

Ebben csodálatos példaképünk Mária, a Boldogságos Szűzanya, aki igent mondott Isten akaratára, Isten „álmára”, és rajta keresztül világra jöhetett Isten szeretete. Keresztény emberként feladatunk, hogy rajtunk keresztül is világra jöhessen mindennap ez a szeretet.

„Ébredj, ember, mély álmodból!” – Támadjunk fel a sötétségből a világosságra, a bűnből az erényre, váltsuk valóra azt a gyönyörű tervet, amit Isten álmodott meg rólunk. Fogadjuk be a Gyermek Jézus örömét, szeretetét és ezt adjuk át egymásnak, hogy az emberek újra megértsék az advent és a karácsony lényegét, az örömet, mi magunk pedig haladhassunk előre az élet, az idők teljessége felé.

Áldott karácsonyt és boldog új évet kívánok mindenkinek szeretettel:

Palánki Ferenc
debrecen-nyíregyházi
megyéspüspök

Forrás és fotó: Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

Magyar Kurír