A Viczián-tanya a diakónuskört vezető Csillag Péter felesége, Éva családi ingatlana, amely a kommunista idők viszontagságai után nehéz és kalandos úton került vissza a család tulajdonába. Jelenleg nyári lakként és lelkigyakorlatos házként működik, hálóhelyekkel, nagy kerttel és kápolnával.

Szent Lőrinc napján ebben a kápolnában mutatott be szentmisét az egybegyűlt állandó diakónusok és hitveseik előtt Beer Miklós megyéspüspök, Molnár Zsolt irodaigazgató, veresegyházi plébános koncelebrálásával. Diakónusként a Hajdúdorogi Egyházmegyéből érkezett Jakab Christian, hazánk jelenleg egyetlen állandó görögkatolikus szerpapja szolgált; ministránsként pedig fia, Norbert.

Szentbeszédében Beer Miklós püspök a tűzről elmélkedett, amely nemcsak elégeti, ami belé kerül, de meg is tisztítja, nemesíti. Szent Lőrinc Krisztus megvallásáért a tűzhalált is vállalta, követve Mesterét a vértanúságban, és példát mutatva a mai diakónusoknak az Igéből: „aki nekem szolgál, engem kövessen, és ahol én vagyok, ott lesz a szolgám is. Aki nekem szolgál, azt megtiszteli az Atya (Jn 121,26).” A főpásztor elmondta: reméli, hogy ez a Szent Lőrinc-napi együttlét idővel hagyománnyá válik az egyházmegye szerpapjainak körében.

A szentmise után a diakónusok és az asszonyok a ház melletti fák alatt telepedtek le és beszélgettek. A nyári ebéd után külön-külön folytatták a diakónus-család életének, örömeinek és problémáinak megbeszélését az asszonyok és a férfiak (akikhez újabb vendég csatlakozott: Bodnár Géza, Kovácsik Antal és Nagy Imre diakónus-jelöltek, akik az augusztus 17-i szentelésük előtti lelkigyakorlatról érkeztek leendő szerpap-testvéreik közé, és így gyakorlati ízelítőt kaptak a diakónusok mindennapjaiból.)

A lelkinap szentségimádással a vesperás elimádkozásával folytatódott, majd beszélgetéssel ért véget. A résztvevők egyetértettek abban, hogy a további Szent Lőrinc-napokat is így érdemes megtartaniuk – derül ki Magyar Bertalan beszámolójából.

Váci Egyházmegye/Magyar Kurír

Fotó: Jakab Norbert