Szállást keres a szent család,
de senki sincs, ki helyet ád,
nincsen, aki befogadja
ki égnek s földnek az ura.

Az idő is későre jár,
a madár is fészkére száll.
Csak a Szent Szűz jár hiába
Betlehemnek városába.

Legalább ti jó emberek,
fogadjátok e kisdedet!
Házatokba boldogság száll,
Ha betér az égi Király.

Ne sírj tovább Szűz Mária
ne menjetek ma máshova!
Szállásunkat mi megosztjuk,
kis Jézuskát befogadjuk.

Adjon Isten jó éjszakát.
Küldje hozzánk őrangyalát.
Terjessze ránk szent áldását.
Köszöntsük a Szűz Máriát!

Köszöntsük a Szűz Máriát,
Vele együtt az ő szent fiát!
Jézus, Mária szent neve,
Legyen nekünk örömünkre!

Íme, feltünt a fényes nap,
Fölkel-e még nekünk holnap?
Míg számadásom nem egész,
Nem vagyok még az útra kész. 

A Szentcsalád útja Betlehembe   

 Történt pedig azokban a napokban: Rendelet ment ki Augustus császártól, hogy írassék össze az egész földkerekség. Ez az első összeírás akkor történt, amikor Szíriát Kvirínus kormányozta. El is ment mindenki, hogy összeírják, mindenki a maga városába. Fölment tehát József is Galileából, Názáret városából Júdeába, Dávid városába, amelyet Betlehemnek hívnak, mert Dávid házából és nemzetségéből való volt, hogy összeírják Máriával, eljegyzett feleségével, aki áldott állapotban volt. (Lk 2,1-5)

                                     Az Üdvözítő születése     

Amikor ott voltak, eljött az ideje, hogy szüljön és megszülte elsőszülött fiát. Pólyába takarta és jászolba fektette, mert nem kaptak helyet a szálláson.
Azon a vidéken pásztorok tanyáztak, és őrizték nyájukat az éjszakában. Egyszer csak ott termett mellettük az Úr angyala, és az Úr fényessége körülragyogta őket. Nagy félelem vett erőt rajtuk. Az
angyal ezt mondta nekik: "Ne féljetek! Íme, nagy örömet hirdetek nektek, melyben része lesz az egész népnek. Ma született nektek az üdvözítő, az Úr Krisztus, Dávid városában. Ez lesz a jel számotokra: találni fogtok egy kisdedet pólyába takarva és jászolba fektetve". Ekkor azonnal mennyei sereg sokasága vette körül az angyalt, és dicsérte Istent: "Dicsőség a magasságban Istennek és a földön békesség a jóakaratú emberekben!"
És történt, hogy amikor az angyalok visszatértek tőlük a mennybe, a pásztorok így szóltak egymáshoz: "Menjünk át Betlehembe és lássuk azt a dolgot, ami történt, s amelyet az Úr hírül adott nekünk". Elmentek tehát sietve, és megtalálták Máriát és Józsefet, és a jászolban fekvő kisdedet. Amikor meglátták őket, elhíresztelték azt, amit a gyermek felől hallottak. És mindnyájan, akik hallották, csodálkoztak azon, amiről a pásztorok beszéltek nekik. Mária pedig megjegyezte mindezeket a dolgokat, és el-elgondolkodott rajtuk szívében.
A pásztorok pedig visszatértek, magasztalták és dicsérték Istent mindazokért a dolgokért, amiket hallottak és láttak úgy, ahogy megmondták nekik. (Lk 2,6-20)

                                                    *

 Ma megtudjátok, hogy eljön az Úr: holnap pedig meglátjátok dicsőségét! Karácsony meleg hangulata és öröme ragyogja be a mai napot, mintegy elővételezve az ünnep fényét. A beteljesedés biztos tudatával kell hálát adnunk a mérhetetlen kegyelemért. Az igazi, őszinte hála tettekre ösztönöz, és arra késztet, hogy Isten irgalmának hirnökei legyünk.

Éjféli mise: karácsony vigíliáján

Nagy Szent Gergely, a középkor egyik legnagyobb hatású pápája által bevezetett szokást követve december 24-én éjfélkor valamennyi katolikus templomban szentmisét tartanak - emlékezve Jézus születésére.

Az adventi várakozás után a karácsonyi ünneplés a szentestével, karácsonyvigíliájával kezdődik. A hívő emberek évszázadok óta virrasztottak, böjtöltekés imádkoztak ezen az estén, csak az éjféli mise után fogyasztották el az ünnepi vacsorát. Erre a hagyományra vezethető vissza, hogy nálunk ilyenkor általában hal kerül az asztalra.

Az otthoni karácsonyfák alatt, a templomokban, de a tereken is ott vannak a Jézus születését megörökítő betlehemek: a jászolban fekvő kisdeddel, édesanyjával,Szűz Máriával és Szent Józseffel. A betlehemi jászol állításának szokása Assisi Szent Ferenctől ered, aki 1223-ban a greccioi erdőben az éjféli misére egy barlangot rendezett be, élő személyekkel jelenítette meg a
betlehemi történetet.

A leggyakrabban hallható, a számtalan nyelvre lefordított, újabb és újabb stílusban feldolgozott karácsonyi ének a Stille Nacht, a Csendes éj... Az ausztriai Obendorfban kápolnája és múzeuma is van ennek a dalnak. Közel sem ilyen legendás a története, de a magyar hívek számára legalább ilyen kedves a Felnagy örömre... kezdetű karácsonyi ének. Az elsősorban az Egri csillagok című regényének köszönhetően ismert Gárdonyi Géza írta a verset és a zenét is, még abban az időben, amikor kántortanító volt a dunántúli Devecserben.

Csendes éj! Szentséges éj!
Mindenek nyugta mély.
Nincs fent más, csak a szent szülepár,
drága kisdedük álmainál;
szent Fiú aludjál! Szent Fiú aludjál!

Csendes éj, szentséges éj!
Angyalok hangja kél;
halld a mennyei halleluját,
szerte zengi e drága szavát:
Krisztus megszületett, Krisztus megszületett!

Csendes éj! Szentséges éj!
Szív örülj, higgy, remélj!
Isten szent Fia hinti reád
ajka vigaszt adó mosolyát;
Krisztus megszabadít, Krisztus megszabadít!

Istenünk, te évről évre megörvendeztetsz minket azzal, hogy Fiad eljövetelének ünnepére készülhetünk. Add, hogy mi, akik Egyszülöttedet nagy örömmel fogadjuk mint Megváltónkat, nyugodt lélekkel láthassuk meg őt mint Bíránkat, amikor eljön. Aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.