Csodálatos Anya

Isten Anyja, a szemlélődés ikonja

Szeghy Ernő kármelita atya (1872-1952) elmélkedése


Csodálatos Anya  Mater admirabilis

 

Képzeljük magunk elé az apokaliptikus jelenést: „Az égen nagy jel tűnt fel: egy asszony, öltözete a Nap, lába alatt a Hold, fején tizenkét csillagból korona” (Jel 12,1). Kérjük a Szentlélek megvilágosítását elmélkedésünkhöz, hogy Szűzanyánk iránt csodálatot és szeretetet meríthessünk belőle. 
      Csodálatosnak kell neveznünk Szűzanyánkat már csak azért is, mert Őrajta az Úristen szinte teljes egészében bemutatta csodatevő képességét. Egyesítette benne a teljes szűzi sértetlenséget és tisztaságot az anyai méltósággal. Megóvta Őt az eredeti bűn szennyétől. A Szentlélek ereje árnyékozta be. Istenembert, tehát egy egészen csodálatos lényt tett gyermekévé. Egészen rendkívüli módon intézte és irányította földi sorsát, amikor a római császár által adatott ki rendeletet, hogy gyermekét megfelelő elrejtettségben tudja világra hozni. Angyali üzenetekkel vezeti jegyesét, Szent Józsefet, intve őt, hogy ne féljen Őt elvenni; hogy meneküljön Egyiptomba; hogy menjen vissza, az üldözők halála után hazájába. És így tovább. Szóval a Szűzanyát a csodáknak egész serege övezi.        Azt kérdezhetnénk, vajon ilyen körülmények között lehet-e arról egyáltalán szó, hogy a Szűzanya a mi példaképünk? Hiszen e csodák tekintetében mi nem utánozhatjuk őt! Hiszen ő elérhetetlen magasságban van fölöttünk! Így csak az beszélhet, aki nem gondolja meg, hogy az Úristen még elérhetetlenebb magasságban van fölöttünk, s az édes Jézus mégis azt parancsolja nekünk, hogy Őt utánozzuk: „Legyetek tökéletesek, amint mennyei Atyátok tökéletes” (Mt 5,48).        Csakis a kevélység indíthatja az embert arra, hogy elforduljon az olyan szentektől, akiknek életében a csodás elem az uralkodó. A csodától való idegenkedés a sátán befolyása. Mert az ilyen érzelem, bár első tekintetre nem látszik annyira rossznak, sőt az okosság és józan óvatosság leple alatt bujkál, ellene van a hitnek. Hívő, alázatos lélek elfogadja azt, hogy a csodák lehetségesek, hogy vannak, éspedig nem is olyan ritkák. Mivel pedig a csodákban Isten hatalma nyilvánul meg, az alázatos lélek szívesen olvas vagy hall róluk. Örülni tud nekik. Egy művész arája lelkesedve fogja szemlélni jegyesének csodaszép műveit: így tesz az Istent szerető lélek, ha valamiben Isten ujját látja.        Az édes Jézus nyilvános életében a csodáknak egész seregével lépett föl, s azok csakis a gőgös farizeusoknak és a hitetlen szadduceusoknak voltak visszatetszőek. A nép ujjongott minden egyes új csoda láttára, azért, mert volt benne hit és alázatosság. Igen, ismételjük, az alázatos, hívő lélek szereti a csodát, s azért mi is szeressük az Úristen legnagyobb csodáját, a mi csodálatos Szűzanyánkat. 
      Csodálatos azonban a Szűzanya abban a tekintetben is, hogy szereti a csodatetteket. Emlékezzünk csak vissza, hogy a kánai menyegzőn Szent Fia az Ö kérésére, sőt mondhatjuk, sürgetésére - mert hiszen Jézus jól hallotta, amikor az ő elutasító válaszára a szolgáknak mégis azt mondta, hogy tegyék meg, amit nekik mondani fog - tette meg első csodáját. Kieszközölte pedig azt a csodát a Szűzanya pusztán azért, hogy a menyegzős családot a kellemetlen megszégyenüléstől megmentse. Tehát nem is valami súlyos, életbevágó érdek miatt.        Azóta pedig, hogy az égbe fölment, ő a legnagyobb csodatevő. Úgy, mint a kánai menyegzőn, most is az a jellemző vonása az ő csodáinak, hogy láthatólag könnyen és szívesen esdi ki Istentől azokat, sokszor egyébként csekély jelentőségű alkalmakkor, pusztán azért. hogy kimutassa anyai jóságát. Gondoljunk például arra a kedves jelenetre Szent Bernát életében, amikor ő Ave Regina köszöntéssel üdvözölte valahol a Szűzanya szobrát, s az visszafelelt: Ave Bernarde, Üdvözlégy Bernát. Ez az eset egészen a Szűzanyára vall. 
      Olyanoktól, akik Őt eleinte tisztelték, azután elbuktak, s ismét megtértek, hallottuk, hogy amikor a bűn felé kezdtek sodródni, lelkük mélyén megcsendült a Szűzanya intő szava: „Ne tedd gyermekem”. De tesz Ő nagy, szembetűnő csodákat is. Ott vannak a Lourdes-icsodák ezrei. Ott Ratisbonne Alfonz látomása a római Szent András templomban, amely ezt az egyházgyűlölő zsidót egyszerre buzgó, szentéletű kereszténnyé tette. 
      Azonban legtöbb hívő léleknek nem is kell messzebb mennie a saját lelkénél, hogy találkozzék a csodálatos Anyával, illetve azzal a csodálatos befolyással, amelyet Ő a lélekre gyakorol. Hiszen magasabb lelki élet őnélküle nem is képzelhető el. Ez ugyanis pozitív akarata az Úristennek, mondja Szent Bernát, mivelhogy ő egészen Mária által akar bennünket a magáénak tudni. Az ő tisztelete nem olyasvalami, amit jó ugyan gyakorolni, de mellőzni is lehet. Szó sincs róla! Ha valaki önhibáján kívül marad közömbös vele szemben, üdvözülhet ugyan, de a tökéletesség magasabb fokait nem fogja elérni. A tökéletesség ugyanis lelki csoda, s e csoda kieszközlésében Szűzanya a leghathatósabb közbenjárónk. Az Ő hivatása, hogy minket az élet tengerének habjain, csodálatos módon Jézushoz, s Jézus útján Istenhez vezessen.        Tedd meg velünk ezt, csodálatos Szűzanyánk!