Július 10-én, vasárnap délután érkeztek meg Csíksomlyóra az ausztriai Mariazellből három hete elindult zarándokok. Erdélyben Tasnád, Zilah, Mákófalva, Kolozs, Mezőmadaras, Nyárádszereda és Farkaslaka állomásokon pihentek meg, elmondásuk szerint mindenhol nagyon kedvesen fogadták őket.

Huszonhárom nap után futottak be a csíksomlyói kegytemplom előtti téren felállított kapun a Mária Maraton résztvevői. A maratont a magyarországi Mária Út Egyesület kezdeményezte azzal a céllal, hogy népszerűsítse az ausztriai és erdélyi végpontok között vezető zarándokutat, illetve hogy rávilágítson, mennyi fizikai és lelki többletet ad egy ilyen út, és hogy mennyi szeretetet kaphatunk, ha kilépünk a mindennapi mókuskerékből.

A maratonon tizenkét túrakerékpáros tekert végig közel 1400 kilométert, köztük három nő, és két ultramaratonos több mint 1300 kilométert futott le országutakon, továbbá velük tartott két terepkerékpáros is, akik hegyen-völgyön, a kijelölt Mária-úton tették meg a távot. Apróbb műszaki problémák adódtak, a maratonosoknak is voltak holtpontjaik, de átsegítették őket rajtuk, így senkinek nem kellett feladni a cél előtt, sérüléseket nem szenvedtek.

A csapat lelkivezetője, Szabó István görögkatolikus lelkész szerint már az első két nap alatt jól összekovácsolódtak a zarándokok, a különböző felekezetű és mentalitású emberek. „Fontos a kihívás, ez egy óriási megpróbáltatás a sport területén, de emellett lelki zarándoklat is, végigjárva a kegyhelyeket Mariazelltől Csíksomlyóig, ahol Márton Áron, Isten küldötte vezette a rábízott népet. A sport és a zarándoklat összekapcsolása arra irányíthatja figyelmünket, hogy érdemes mozogni, erőfeszítéseket tenni, és elgondolkodni az életünkről, miközben az »örök cél« felé haladunk. A megpróbáltatások megedzik az embert testileg és lelkileg egyaránt, s a nehézségeket feldolgozva a szenvedés által az életre tud figyelni, segíteni tud másokon” – fogalmazott Szabó István, majd hozzátette, nagyon sokan csatlakoztak hozzájuk útközben, ez motiválta a társaságot, és annyi szeretettel találkoztak, hogy néha meg is hatódtak.

Somogyi Viktor, az egyik kerékpáros résztvevő elmondta, igazi családdá vált a zarándoktársaság: „Nagyon hosszú volt, de fantasztikus élmény. Voltak nehézségek, emelkedők, esők, de mindenen átlendültünk. Mindenhol nagyon kedvesen fogadtak, a legjobb élményem is ehhez köthető, hiszen az egyik pihenőnél egy idősebb közösség várt minket, inni- és ennivalóval kínáltak. Az érkezéssel kapcsolatosan vegyes érzéseim vannak, még nem is fogtam fel igazán, hogy itt vagyunk. Nehéz lesz visszacsöppeni a mindennapokba, hiszen kiszakadtunk belőle az elmúlt időszakban.”

Gazsi Szabolcs fekvőbiciklivel tette meg az utat. Felidézte: „Az, hogy elértük az út végét, egyrészt jó érzés, másrészt elönti az embert egy kis szomorúság amiatt, hogy vége van. Rosszulesik az elválás, hiszen nagyon jó a csapat. Ha a családi körülmények és a munka megengedné, mindannyian nekivágnánk még egyszer.”

Forrás és fotó: Székelyhon.ro

Magyar Kurír