„Szentek legyetek, mert én szent vagyok.”

Péter első levele 1:16

Egy tíz éves kisfiú hegedűvel a kezében szomorúan nézi a kottát. Gyakorolni próbál, de semmi kedve hozzá. Olyan nehéznek tűnnek bizonyos ütemek. Közben tekintete az ablakra téved és barátait pillantja meg, ahogy a közeli sportpályán fociznak. De jó lenne neki is ott lenni, a labdát rúgni és önfeledten játszani! Miért kell neki gyakorolni? Szereti a szép zenét és a hegedű hangját is, de olyan fárasztó kigyakorolni ezeket a műveket. De jó lenne, ha csak ránézne a kottára és hiba nélkül le tudná játszani!

Ahogy így tűnődik, egyszer csak egy angyal jelenik meg előtte. „Mi a gond?” – kérdezi. A fiú elpanaszolja neki bánatát. Az angyal meg válaszként egy képet tár fel előtte. A képen egy hatalmas koncerttermet lát, nagy zenekarral, amely épp egy hegedűversenyt játszik. Megdöbbenten veszi észre, hogy a szólista ő maga. A kép elhomályosodik, az angyal eltűnik, és a fiú egyedül marad a szobában. Gyakorolni kezd. Most már nem szomorkodik, nem a barátait nézi a focipályán, hanem kitartóan gyakorol. Miért? Mert van egy álma, egy célja, hogy egy napon belőle is hegedűművész lesz.

Isten azt mondja nekünk ma: „Szentek legyetek, mert én is szent vagyok”. Nem könnyű első olvasatra megérteni ezt az igét. Egyik oka talán az, hogy a hétköznapi nyelvezetben a szent szó mára már pejoratív értelmet nyert. Ha valakiről azt mondják, „szent” vagy „szenteskedő”, nem bóknak szánják, hanem sokkal inkább megvetés és ítélet van mögötte.

Ahhoz, hogy megértsük, mit is jelent ez az ige, tudnunk kell, mi a szent szó igazi, eredeti értelme. Szentnek lenni nem jelent mást, mint egy különleges célra elkülönítve lenni, egy különleges céllal élni. Péter első levelében szereplő igét tehát így is olvashatjuk: „Céllal éljetek, mert én is céllal élek.”

Milyen céllal él Jézus? Az ő célja, hogy egykor találkozzon velünk és örökre együtt legyünk.

A történetünkben szereplő kisfiú is céllal élt. Az ő célja az volt, hogy egy napon egy hatalmas koncertteremben játszhasson szóló hegedűsként. Ám ahogy azok, akik tanultak valamilyen hangszeren játszani, tudják, senki sem születik hegedűművésznek. Bármilyen tehetséges is legyen valaki, ahhoz, hogy elérjen valamit, gyakorolni kell. A gyakorláshoz pedig idő kell.

Hogyan gyakorolhatjuk a szentséget? Hogyan élhetünk céllal?

Ahogyan a kisfiú tette. Elméjét felkészítette (Péter első levele 1:13) – eldöntötte, hogy ő a cél érdekében gyakorolni fog. Józanul közelítette meg a kérdést (Péter első levele 1:13) – bármennyire is szeretett volna focizni társaival, a gyakorlást részesítette előnyben, hogy elérje célját, mert teljes meggyőződéssel hitt, reménykedett abban (Péter első levele 1:13), hogy egy napon belőle is hegedűművész lesz.

A biblia írója arra szólít fel bennünket, hogy éljünk mi is céllal. Legyen a mi célunk az, hogy egy napon találkozzunk Jézussal és mennyei családjának tagjai legyünk. Ennek érdekében azonban a kisfiúhoz hasonlóan nekünk is néha olyan döntéseket kell hoznunk, amelyek lehet, hogy látszólag lemondással járnak (nem focizhatott a barátaival akkor, amikor csak kedve szottyant), de ha van egy álmunk, akkor bármit képesek leszünk megtenni annak valóra válása érdekében, mert minden tettünknek ez lesz a mozgatórugója.

Az új év küszöbén dönts el te is, hogy mától kezdve nem a véletlennek élsz, hanem céllal, hogy egy napon találkozol majd azzal, aki mindenkinél jobban szeret téged – a Szenttel! A rendelkezésünkre álló idő az életünk. S mivel nem tudjuk, meddig tart, kezdjünk el már ma céltudatos életet élni!

„Ezért tehát elméteket felkészítve, legyetek józanok és teljes bizonyossággal reménykedjetek abban a kegyelemben, amelyet Jézus Krisztus megjelenésekor kaptok. Mint engedelmes gyermekek ne igazodjatok azokhoz a korábbi vágyaitokhoz, amelyek tudatlanságátok idején voltak bennetek, hanem – mivel ő a Szent hívott el titeket – magatok is szentek legyetek egész magatartásotokban, úgy amint meg van írva: ’Szentek legyetek, mert én szent vagyok.’” (Péter első levele 1:13-16).